Zakopane 1899-ben csatlakozott Galícia vasúthálózatához,
majd négy évtizeddel később, 1938-ban megindult a közlekedés a Gubałówkára
vezető siklóvasúton. Napjainkban is ez a két kötöttpályás vasútvonal működik a
Tátra északi oldalán, de a XX. század elején a lengyelek sem szűkölködtek
nagyratörő tervekkel. 1902 körül Roman Dzieślewski mérnök agyából pattant ki az
ötlet, hogy építsenek egy keskeny nyomtávú, felső részén pedig fogaskerekű
vasutat Zakopanéból a Svinica-hágóba (Świncika Przełęcz, 2050 m). Ez a turizmus
fejlesztése mellett a gazdaságot is szolgálta volna, lehetővé téve a kőbánya
elérését, melyet a Svinica (Świnica) északi lejtőjén, valamint a Gáspár-csúcs
(Kasporwy Wierch) körzetében terveztek megnyitni.
A vasút a zakopanei
pályaudvarról mint villamos vasút indult volna, majd a Jagello és Chałubiński
utcán keresztül jutott volna el Kuźnicéba. Innen a Lengyel-Jávor-völgy (Dolina
Jaworzynka) lejtőin fogaskerekű vasútként ment volna tovább a Kis-Király-púp (Mała
Kopa Królowa) mellett a Gąsienica-szécsre (Hala Gąsienicowa), majd a Liliom-hágóra
(Liliowe). A hágóból aztán a Szélső-torony (Skrajna Turnia) és a Középső-torony
(Pośrednia Turnia) lejtőin érte volna el a Svinica-hágóban megálmodott
végállomást. A tervezett vasútvonal hossza majdnem 12 km volt. A vasútvonal
megépítésének és fenntartásának költségeit nem csupán a jegybevételekből, hanem
a tervezett kőbányákból, valamint a Gąsienica-szécsen betakarított széna,
valamint az ott előállított juhsajtból származó haszonból kívánták fedezni. A
tervek szerint a havasi tisztáson szállodák és szanatóriumok épültek volna,
elsősorban a légúti megbetegedésben szenvedő betegek gyógyítása céljából.
Érdekesség, hogy egyes források szerint ez a projekt
szerfelett érdekelte a Tátra déli oldalán ugyancsak vasútvonalakat tervező
magyarokat, akik úgy gondolták, hogy ha ez a vasútvonal megvalósul, azt a
magyar oldalon akár a Csorbai-tóig is meg lehet majd hosszabbítani. A projekt
kezdeményezőinek 1912-re sikerült összegyűjteni az építkezés megkezdéséhez
szükséges forrásokat, ám a Lengyel Tátraegyesület Természetvédelmi Osztályának
(Sekcji Ochrony Tatr Towarzystwa Tatrzańskiego) erős tiltakozása miatt a tervet
a megvalósítás megkezdése előtt visszavonták.
Mivel a tervekből végül semmi sem lett, a fáradhatatlan
mérnök újabb ötlettel állt elő. Ezúttal normál nyomtávú vasutat álmodott meg
Zakopanéból vagy Nowy Targból a Mickiewicz-vízesésekig (Wodogrzmoty
Miczkiewicza), elsősorban a Wołoszyn masszívumából (Grań Wołoszyn) kitermelni
szándékozott gránit szállítása céljából. Elképzelhetjük, mi lett volna a
Tátrával, ha ez a projekt megvalósul…
