Fischer Miklós, a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) ügyvivő
alelnöke az egyesület 1906. évi közgyűlésén az alábbi szavakkal ecsetelte a
Tátra általa elképzelt jövőjét: „El tudom
képzelni a Tátra jövendő képét, mikor a Turista-út nemcsak keleten, de nyugaton
is a Tycha-völgyön és Lilejowe-hágón át egyesül a lengyelek turistaútjával,
…mikor a Tycha-völgytől Barlangligetig villamos vasút bonyolítja le a
személyforgalmat, …mikor fogaskerekű vasutak vezetnek a Tarajkára, a Tengerszem-csúcsra,
a Nagyszalóki-csúcsra.”
Nos, ma már tudjuk, e látomásszerű terveknek az elmúlt több
mint 100 évben csak kis része valósult meg, az utolsó bekezdésben említett
fogaskerekű vasutakból pedig csak a Tarajkára közlekedő vonal készült el, de az
sem fogaskerekűként, hanem siklóvasút formájában. Nézzük át röviden, hogy a
XIX.-XX. század fordulóján, a kötöttpályás vasútvonalak építésének fénykorában
milyen vasúti tervek születtek, és közülük melyek váltak valóra a Tátrában.
![]()
A XIX. század végén három vasútvonalat is építettek a Tátra
körút fürdőhelyeihez. 1895-ben nyílt meg a Poprád – Késmárk vasútvonalból
Kakaslomnicnál elágazó tátralomnici vasút. Ezt követte az 1896-ban átadott
Tátracsorba – Csorbató közötti fogaskerekű vasút, amelyhez a vidék tulajdonosa,
Szent-Iványi József a területet biztosította. A fogaskerekű vasutat 1896. július
28-án adták át a forgalomnak, akkori végállomása a tó déli oldalán, a később
felépült Nagyszálló (ma Grand Hotel Kempinski) mellett volt. Ezt az első
fogaskerekűt 1933-ban megszüntették, a forgalmat autóbuszok közlekedtetésével
váltották ki. Az 1970-ben megrendezett sí-világbajnoksághoz kapcsolódó
infrastrukturális beruházások részeként 1968-1970 között az eredeti nyomvonalon
ismét kiépítették a fogaskerekű vasutat, amely 1970-től a ma is ismert pályán
közlekedik.
![]() |
| Fotó: www.zeleznicny.net |
A Magas-Tátra harmadik, de talán legjelentősebb vasúti
beruházásaként 1909 szeptemberében adták át a forgalomnak a Poprád –
Ótátrafüred között közlekedő Tátrai Helyi Érdekű Villamos Vasutat (THÉVV). Még
abban az évben hozzáláttak a villamos vasút nyomvonalának meghosszabbításához,
nyugat fel Csorbatóig, kelet felé pedig Tátralomnicig. A Tátralomnic –
Tátraszéplak közötti szakaszt 1911 decemberében helyezték forgalomba, majd a
következő év nyarán, 1912. augusztus 13-án a villamos vasút utolsóként
elkészült szakaszán, Tátraszéplak és Csorbató között is megindulhatott a
forgalom. Már ekkor tervbe vették a villamos vasút keleti irányú további
bővítését, a Matlárházán át Barlangligetig tervezett szakasz azonban mai napig
is csak a korabeli tervekben létezik. A Csorbatón megrendezett sí-világbajnokság
előtt, 1965-1969 között a tátrai villamos vonalát is teljesen felújították,
ekkor helyezték üzembe a cseh gyártmányú „Tatra” villamosokat, amelyeket csak
2000-ben, a Stadler Rail AG által gyártott, jelenleg is közlekedő vagonok
üzembe állítása után, fokozatosan vontak ki a forgalomból.
![]()
Az előzőekkel ellentétben nem a Tátra körút fürdőihez, hanem
az akkoriban legfontosabb turistaközpontnak számító Ótátrafüredről a Tarajkára
közlekedik 1908. december 21-től a tarajkai sikló. A siklóvasút alsó állomása (1025 m) a Grand Hotel
mögött, a kápolna mellett, míg felső állomása (1272 m) a Tarajkán
található. A siklóvasút 1967-ig eredet nyomvonalán közlekedett, ekkor, majd
2007-ben ismét teljesen felújították. Az eredetileg a budapesti Ganz gyárban
gyártott, 45 utasnak helyet adó kocsikat 1967-ben az olasz Ceretti-Tanfani cég
130 személyes vagonjaira cserélték, melyeket 2007-ben a svájci Garanventa cég
160 fős vagonjai váltottak fel.
