Francois
Sulpice Beudant – Voyage minéralogique et géologique en Hongri, pendant lannée
1818. Három szövegkötet + egy atlasz (1-2. Relation Historique. 3. Résumé
Géologique. 4. Atlas). Párizs, 1822, első kiadás. A mű hét kihajtható,
színezett keresztmetszeti rajzot (rézmetszet), valamint hét térképet (ebből egy
kézzel színezett, két oldalas; három kézzel színezett, kihajtható; három
kihajtható, mindegyik rézmetszet) tartalmaz. Beudant kéziratai alapján
szerkesztette Humboldt, Leviévre és Brochant. A nagy térképek (Selmecbánya; a
Balaton és környéke; Magyarország és Erdély) gyönyörű korabeli színezésűek, de az
atlaszkötet mindegyiket színezetlenül is tartalmazza.
Francois-Sulpice Beudant (1787-1850)
személyét a magyar földtan művelői mindig megkülönbözetett tisztelettel
övezték. Ez a francia geológus alkotta meg a történelmi Magyarország első
földtani térképét, amihez egy igen részletes földtani leírást is mellékelt.
Munkájáért 1833-ban a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé
választotta. Harmincéves volt, amikor a magyarországi útra megbízást
kapott. Utazását gondosan előkészítette. Németül tudott, így mindent elolvasott
Magyarországról, amihez csak hozzáférhetett. I. Ferenc császár párizsi
nagykövetségén báró Podmaniczkytől kapott különösen sok segítséget, aki még
ajánlóleveleket is írt kiterjedt családja tagjainak munkálkodásának
támogatására. 1818 tavaszán kezdte meg útját, Bécsbe utazott, hogy ott az
utazásához szükséges engedélyeket megszerezze. Utazása során először Pozsonyt
érintette, majd a felvidéki bányavárosokat látogatta meg. E területről külön
földtani térképet készített 1:100 000 méretarányban. Innen továbbutazva a
Cserhát és a Mátra hegységeket járta be, majd az Eperjes-Tokaji hegységet
tekintette meg. Ungvárra és Beregszászra is ellátogatott. Innen nyugatra
fordult és egészen a Tátráig utazott, majd útját délkelet felé folytatta
egészen Debrecenig. Ezt követően vizsgálta az Alföld szikes tavait, majd
Budapestre érkezett, ahol a Duna két partjának földtani képződményeit írta le.
Innen délnyugat felé utazott tovább és különösen a Bakony-hegység és a Balaton
környékének földtani felépítését tanulmányozta részletesen. Erről a területről
is készített egy 1:100 000 méretarányú földtani térképet. Ezután felkereste a
pécsi szénbányákat, majd a Sopron melletti Brennbergbányát. Innen tért vissza
Bécsbe. Útja befejező részeként 1818 végén Freibergbe és Berlinbe utazott. 1819
januárjában tért vissza Párizsba. Munkáját 1822-ben jelentették meg és már
1825-ben németre fordították. Mai szemmel egész Közép-Európa korszerű
szemléletű földtani megismerésének alapját képezte, ugyanakkor Beudant fő
életművének tekinthető.
