Dr. Futó Endre 1946. március 11-én született a felvidéki
Ragyolcon, ahol felmenői már az 1600-es években is viselték ezt a családnevet. 1970
őszén, az egyetemi évek befejezése után első munkahelye a kassai Šafarik
Tudományegyetemen volt, ahol atomfizikusként a kozmikus sugárzással
foglalkozott. Az egyetemnek a Magas-Tátrában, a Lomnici-csúcson volt a
mérőállomása, ahová a kutatókat kéthetes szolgálatokba vezényelték. Egészen addig
semmilyen kapcsolata nem volt a hegymászással, a Lomnici-csúcs büféjében azonban
több hegymászóval találkozott, akik általában a teraszon aludtak, vagy időnként
befogadták őket éjszakázni.
A hegymászók a sörözések közben nagy lelkesedéssel beszéltek
a fantasztikus tátrai mászásokról, valamint arról, hogy ez milyen nagy élmény
és élvezet számukra. Ez adta számára a kezdő lökést, ez indította el őt a
hegymászás felé. Eleinte bejárta a Tátra turistaösvényeit, később jelentkezett
a kassai Műegyetem hegymászó szakosztályába, elvégezte a tanfolyamokat, és
társaival egyre többet járt a Tátrába és a Szádelői-völgybe.
1975 és 1981 között több tucat tátrai túrát hajtott végre, kedvenc
mászóterepe a Zöld-tavi-völgyet övező csúcsok falai voltak. Egyik talán legemlékezetesebb
vállalkozása 1979. március 3-13. között a Magas-Tátra főgerincének bejárása
volt, ahol a völgycsapatot vezette. 1980-ban eljutott a Kaukázusba, 1981-ben
pedig a kassaiakkal a Spitzbergákra vezetett egy expedíciót.
1981 őszén áttelepült Magyarországra, 1983-ban ismét a
Spitzbergákon járt, ezúttal a magyar expedíciót vezette. Közben 1985-ig továbbra
is rendszeresen járt a Tátrába. 1985-ben Genfbe, az Európai Részecskefizikai
Laboratóriumba (CERN) került, ami teljesen megváltoztatta addigi életét. A
hegymászást abbahagyta, a sífutást és a trekkinget viszont nem. Az Alpokkal
1978-ban, az első CERN-i látogatása alkalmával került először kapcsolatba, ekkor
járt a Monte Rosán és a Mont Blanc-on. Nagyon sok csúcson járt, nyáron szinte
minden hétvégén a hegyen tartózkodott.
Ha csak tehette, hetente egyszer a Jurában felment a Reculet
nevű csúcsra, amely Genf közelében található. A kiindulóponttól a csúcsig a
szintkülönbség kb. 800 m, ami ún. házi-hegyként nagyon jó lehetőség az erőnlét
megőrzésére. Akkoriban hetente kétszer járt futni, télen pedig rendszerint a
Jurában a közeli sífutó paradicsomot látogatta. A Svájcban eltöltött 22 év
alatt sok helyre eljutott, közben autóval bejárta a svájci, francia és olasz
Alpok talán összes magas hágóját.
Járt a Pireneusokban, autóval ott is bejárta az összes elérhető
hágót Spanyolország és Franciaország között. Amikor a szicíliai Cataniában járt
egy konferencián, nem mulasztotta el felmenni az Etnára, Dél-Spanyolországban
pedig a Sierra Nevada-i Mulhacén-ra. A mai napig igyekszik eljutni mindenhová,
ahová képességei és lehetőségei megengedik, 2008-ban például kétnapos, sátrazós
túrával járta be a Nyugati-Tátra főgerincének egy szakaszát.
1996-tól nagyjából 2005-ig szerkesztette a Magyar Hegymászó
Klub (MHK), később a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ) honlapját.
Összeállított és a Szövetség honlapján elérhetővé tett egy négynyelvű
hegymászó-szótárat. Erre a honlapra feltöltötte dr. Komarnicki Gyula,
Júliuš Andrási, valamint Witold Henryk Paryski Tátra-kalauzait, Szalay Béla
történeti értékű Fogaras-kalauzát
(németből ő maga fordította), valamint Wild Ferenctől a Békás-szoros frissített
mászókalauzát.
Felkutatta és a magyar nevezéktan szabályainak megfelelve
teljessé tette a Magas-, a Liptói- és a Bélai-Tátra helyneveit. Kivételesen
sokoldalú nyelvismeretét felhasználva a lengyel, szlovák és német nyelvű
szakirodalom alapján összeállította a Magas-Tátra részletes hegyrajzi leírását,
amely az MHSSZ honlapján „A Magas-Tátra
négynyelvű földrajzinév-tára” címen jelent meg.
Részt vett a magyar hegymászás történetét felölelő
gyűjtőmunkában, melynek eredményeként 2005-ben megjelent a „Magyar
hegyisport és turista enciklopédia” (szerk. Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor,
Kornétás Kiadó).
Éveken át együttműködött a szepességi születésű, Ausztriában
élő Gattinger Miklóssal (Klaus Gattinger), akinek „A
Magas-Tátra” címen magyarul megjelent könyvéhez a névtár alapján ő biztosította
a magyar névanyagot (Kornétás Kiadó, 2005).
Lefordította a lengyel Adam Piechowski „A
Tátra főgerince” c. négykötetes kalauzát, amelyet az MHSSZ
támogatásával 2007-ben sikerült nyomtatásban kiadni. Kezdeményezte és
forrásanyagokkal is támogatta a „Fogarasi-havasok”
című hegymászó-és turistakalauz megjelenését (Kornétás Kiadó, 2012).
Ugyancsak lefordította Władislaw Cywiński Tátra-kalauzának
valamennyi, eredetileg lengyel nyelven megjelent kötetét. A hegységről
valaha megjelent kalauzok közül ezt tartják a legpontosabbnak, a 2013-ban
tátrai gyűjtőmunka során halálos balesetet szenvedett szerzője szerint a Tátrát
ilyen részletességgel mintegy 60 kötetben lehetne leírni (Lengyelországban 19 kötet
jelent meg). A kalauz kötetei folyamatosan jelennek meg magyar nyelven,
eddig négy kötet jelent meg nyomtatásban.
Írta: Bácskai Gusztáv
