![]()
170
évvel ezelőtt, 1845. április 2-án született Újterebesen Dénes Ferenc
(1845-1934) gimnáziumi tanár, térképész, meteorológus, geológus, Tátra-kutató,
turista és hegymászó, tátrai kalauzok szerzője. A lőcsei magyar gimnáziumban
érettségizett 1864-ben, majd Pesten szerzett földrajztanári oklevelet 1869-ben.
Kezdetben a fővárosban tanított, majd a Tátra közelsége miatt Lőcsét
választotta, ahol kisebb megaszkításokkal 1873-tól 1918-ig gimnáziumi tanárként
dolgozott. A Magas-Tátra alapos ismerőjének számított, első tátrai kirándulása
1859-ben Újterebesből Javorinán keresztül a Tengerszemhez vezetett. Tátrai
túrái közül csak néhányat kiemelve 1863-ban bejárta a Bélai-Tátra déli oldalait,
volt a Murányon. 1864-ben a Jég-völgyi-csúcsra igyekezve a Jávor-völgyből kb.
2300 m magasságig jutott, és ebben az évben járt a Lomnici- és a
Zöld-tavi-csúcson. 1874. augusztus 20-án Greisinger poggyászhordóval a
Kőparipán keresztül elsőként jutott fel a 2630 m magas Jég-völgyi-csúcsra. 1874-ben
járt a Gerlachfalvi-csúcson, megmászta a Kis-Gerlachfalvi-csúcsot, a
Középső-Gerlachfalvi-csúcsot, a Tátra-csúcsot, a Krivánt, a Triumetalt,
valamint a Magas-, a Liptói- és a Bélai-Tátra számos csúcsát. Szepesi
hegymászóvezetők oktatása közben a Karcsmar-folyosón kb. 2300 m magasra jutott.
A tátrai téli hegymászás úttörői közé tartozott, 1882 telén például a
Kis-Tarpataki-völgyből a Lomnici-nyergen keresztül a Lomnici-csúcs oldalán
található Mózes-forrásig jutott el.
Idős
korában is hű maradt a Tátrához. Hatvanéves korában Lőcséről elgyalogolt
Ótátrafüredre, felment a Nagyszalóki-csúcsra, majd le Ótátrafüredre, ahol
észrevette, hogy távcsövét a csúcson felejtette. Újra felment a
Nagyszalóki-csúcsra, majd le Ótátrafüredre és gyalog haza Lőcsére. 75 évesen (1920-ban)
ismét megmászta a Jég-völgyi- és a Lomnici-csúcsot, 76 évesen a
Karbunkulus-tornyot és a Gerlachfalvi-csúcsot, 83 évesen a Kis-Viszokát. Utolsó
túrája a Tengerszem-csúcsra vitte, ekkor 87 éves volt. 88 évesen még
Tátraszéplakról a Batizfalvi-völgyön, Oszterván keresztül átgyalogolt a
Poprádi-tóhoz, majd le a Csorbai-tóhoz.
1873-ban
részt vett a Magyarországi Kárpátegyesület megalapításában, amelyben különböző
tisztségeket töltött be, majd az egyesület 50 éves fennállása alkalmából
díszelnökké választották. Hegyivezetőket oktatott, a Kárpát Múzeum gondnoka
volt. 1922-ben ifj. dr. Guhr Mihály ösztönzésére Tátraszéplakon a
meteorológiai állomás vezetője lett.
Tudományos
alapossággal foglalkozott földtannal, glaciológiával, térképészettel,
meteorológiával és botanikával. Sok külföldi tudóst kalauzolt a Magas-Tátrában.
Elkészítette a Magas-Tátra természeti szépségeinek teljes feltárásához és ezek
megközelítéséhez szükséges utak (48 darab, 222 km hosszban) és menedékházak
tervét, részt vett a Tátra térképezésében, útikalauzokat írt, ismeretterjesztő
cikkei jelentek meg a korabeli lapokban. Emlékét a négyormú Dénes-csúcs őrzi,
amely a Tengerszem-csúcsról északra kiágazó mellékgerincben magasodik.
