Az Osztrák-Magyar Monarchia és a Habsburg tartományok
harmadik felmérése 1869-ben kezdődött meg. Alig tíz év telt el a második
felmérés vége óta, azonban ennek több mint ötven éves időtartama alatt a korábban
mért részek jelentősen elavultak. Magyarország harmadik katonai felmérése két
részletben, Erdélyben 1869-1873 között, Magyarországon és Partiumban 1872-1884
között valósult meg, az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó nagy térképészeti vállalkozásának
önálló részeként. A méréseket 1887-ben zárták le. A térképmű egészét (a teljes
elkészült munkát) ferencjózsefi térképnek is szokták nevezni, csatlakozva a jozefiniánus
és franciskánus térkép megnevezéséhez. A térképek már a méterrendszer
bevezetése után készültek, ezért méretarányuk eltér a korábban (a jozefiniánus és
a franciskánus térképnél) alkalmazott 1:28800 méretaránytól, helyette bevezetve
a katonai topográfiai térképeknél azóta is használatos 1:25000 méretarányt.
Katonai jellegétől megfosztva igen hamar nyílt térkép lett,
kiszínezve és domborzatárnyalással kereskedelmi forgalomba is került. A térkép
magassági adatokat is tartalmaz, pl. a Krivánt 2596 méterben, a
Gerlachfalvi-csúcsot 2668 méterben, a Tátra-csúcsot 2565 méterben, a
Lomnici-csúcsot pedig 2684 méterben határozza meg. Számos levezetett,
elsősorban kisebb méretarányú topográfiai térképnek képezte alapját, így az
1:75000 méretarányú országtérképnek és az 1:200000 méretarányú, a teljes
Habsburg Birodalmat magában foglaló áttekintő topográfiai térképnek. Ezt 1910 körül
adták ki, a 267 elérhető térképszelvény a Monarchia közvetlen környékét, így a
korabeli Európa nagy részét is ábrázolja.
