![]()
A hűtők és a fagyasztók előtt hűtőkamrákban, hatalmas
jégtömbök segítségével hűtötték az ételt. A jég, mint a tartósítás egyik
alapvető eszköze évszázadokon át fontos kelléke volt a háztartásoknak. Ehhez
volt szükség a jégvágók munkájára, akik a jeget hatalmas fűrészekkel gyűjtötték
be a befagyott tavak, patakok tetejéről. A munkájuk rendkívül veszélyes volt,
sokszor kerültek extrém helyzetbe és gyakran meg is sérültek. A tavakról, patakról
begyűjtött jeget, vermekben, földdel és szalmával betakarva tárolták. Abban az
időben minden falusi kocsmának volt jégverme, az ott tárolt jeget nyáron italok
és esetenként hús hűtésére használták.
A Kassa-Oderbergi vasút megépítése és 1872-ben történ
átadása jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a XIX. század végén a Csorbai-tó
környékén is fejlődésnek indult a turizmus. Miután a Csorbai-tavat az év
csaknem felében jég borította, amely ráadásul rendkívül tiszta volt,
megkezdődött ennek értékesítése. Miután a jégvágók feltörték a tó jegét, azt a
fogaskerekű vasúttal, majd arról átrakodva a hagyományos vasútvonalakon
elszállítottak innen Budapestre, Bécsbe, sőt, Berlinbe is. Egyes források
szerint voltak olyan napok, amikor 25 vagon mennyiségű jég indult el a Tátrából
Európa több városa felé.
