130 éve született dr. Serényi Jenő Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2014/09/06
Hirdetés
130 évvel ezelőtt, 1884. szeptember 5-én született dr. Serényi Jenő (1884-1915), jogász végzettségű hegymászó, síző. Az érettségi után, 1903-ban Horn K. Lajossal és Madaras Jenővel bejárta a Kárpátok gerincét Orsovától Máramarosszigetig. A túra Madaras Jenő ötlete volt, de a korábbi jelentkezők visszalépése miatt végül Serényivel és annak barátjával ment el a túrára. Gyalog, szekéren, és néha vonaton megtett útjuk során több mint 1000 km-t tettek meg, ami abban a korban nem volt „mindennaposnak” mondható. Orsovára hajóval jutottak el, Máramarosszigetről vonattal utaztak haza.
1904-től kezdve a Magas-Tátra lett túráinak célpontja. A hegység minden jelentős gerincét megmászta, 1906-1915 között a legjobb hegymászók közé tartozott. Kitűnő társa volt Horn K. Lajos, a fiatal gépészmérnök és Wachter Jenő bölcsészhallgató. Ők hárman alkották az akkoriban híres „Tátrai-triászt”, melynek egyik tagja, Wachter Jenő 1907-ben, a Simon-torony megmászása közben lezuhant és életét vesztette. Emléktáblájának ő találta meg a helyét a Menguszfalvi-Békástavi-völgyben lévő Tüzelőkőn, az emléktáblát később áthelyezték a Poprádi-tó közelében lévő Szimbolikus temetőbe.

Wachter halálos balesete után Serényi a Zill-völgyi-Alpok és a Venediger-hegycsoport csúcsaira indult, majd 1909-ben társaival kivált a Magyar Turista Egyesületből és létrehozta a Budapesti Egyetemi Turista Egyesületet. Új hegymászó generációt nevelt önálló szellemben; a hazai vezető nélküliek gárdáját létrehozva átlendítette a kor ifjú hegymászóit a Wachter baleset következményeként jelentkező, a vezető nélküliket sújtó kritikákon és gátakon. Lelkesítő szervezőkészsége minden akadályon átsegítette. 1910-ben két társával elindította a Turistaság és Alpinizmus című lapot, amelynek el nem évülő érdeme a hegymászás és turizmus népszerűsítése Magyarországon. Serényi Jenő kezdeményezte az első modern turistakalauzt (Komarnicki Gyula, Serényi Jenő: A Magas-Tátra részletes kalauza, Budapest 1914). 1906-tól hegymászással, sízéssel foglalkozó cikkei jelentek meg a Turisták Lapjában, a Turista Közlönyben, az MKE Évkönyvében, a Turistaság és Alpinizmusban, az Österreichische Alpenzeitung-ban és a Taternik-ban, a Mecsek Egyesület évkönyveiben, a Nemzeti Sportban. A hegymászás mellett a sízés nagy szerelmese is volt, jelentősen hozzájárult a sportág népszerűsítéséhez. emellett részt vett a Tátrai Önkéntes Mentő Bizottság (TÖMB) megalakításában.
Utolsó túrájára 1914-ben került sor, ekkor a Markazit-tornyot és a Jég-völgyi-csúcsot összekötő gerincet járta be. Az I. világháború kitörésekor önként jelentkezett frontszolgálatra és az olaszországi csatamezőn, Doberdónál mint tartalékos hadnagy, vesztette életét. A nagy ezüst és arany vitézségi érem tulajdonosa volt. Földi maradványait 14 évvel a halála után (1929. október 29-én) hozták haza, és a budapesti Farkasréti temetőben hantolták el.
Nevét a Tátra-csúcs tűje, a Serényi-torony őrzi a Tátra-csúcs délkeleti oldalgerincén. A tornyot 1908. augusztus 6-án Zygmunt Klemensiewicz és Roman Kordys lengyel hegymászók nevezték el róla, a „Tátrai-triász” teljesítményei iránti elismerésük jeléül, miután megmászták e tornyot.

Forrás és fotó: http://www.fsz.bme.hutm
Hirdetés
Hirdetés