|
A Vadászlejtő-torony a Nagy-Tarpataki-völgyben |
A Magas-Tátrában napjainkban nincsenek gleccserek, azonban
néhány völgyben találkozhatunk olyan, a környezetéből kiemelkedő magányos
sziklacsúccsal, amelyre kétségkívül ráillik az inuit nyelvben ismert „nunatak”
elnevezés. Az egyik szlovák nyelvű tátrai információs portál megfogalmazása
szerint a nunatak kifejezést az eszkimók hagyták hátra saját szókincsükből a
Magas-Tátrában. A nunatak szó pontos jelentése ugyanis jéggel övezett hegy,
ezzel jelölik a jégtakaróból vagy gleccserből szigetszerűen
kiemelkedő nem eljegesedett hegy- vagy sziklacsúcsokat is. Szó szerint
talán magányos csúcsnak fordíthatnánk ezt a kifejezést.
|
A Kápolna a Batizfalvi-völgyben |
A legismertebb
nunatakok meglehetősen zord vidékeken, így pl. az Antarktiszon, Grönlandon és a
Spitzbergákon találhatók, ezek meghódítását nehezítik a kedvezőtlen időjárási
körülmények, valamint az ilyen sziklacsúcsokat körülvevő gleccserek. A Magas-Tátra viszonylag szűk völgyei nem
adtak nagy teret ilyen természeti képződmények kialakulásának, de azért itt is
találunk néhány, környezetéből önállóan kiemelkedő magányos sziklacsúcsot. Ezek
méretei azonban nem vetekedhetnek a fentebb jelzett területeken megtalálható
nagyobb testvéreik méreteivel. Ilyenek például a Vastag-torony (Hrubá veža) a
Litvor-völgyben (Litvorová dolina), a Vadászlejtő-torony (Strelecká veža) a
Nagy-Tarpataki-völgyben (Veľká Studená dolina), a Kápolna (Kostolík) a
Batizfalvi-völgyben (Batizovská dolina), a Sárkány-tavi-gerinc (Dračí hrebeň)
az Omladék-völgyben (Zlomiská dolina), a Kacsa-völgyi-Barát (Kačací mních) és a
Vaskapu-torony (Veža Železnej brány) a Kacsa-völgyben (Kačacia dolina),
valamint a Karbunkulus-torony (Jastrabia veža) a Zöld-tó (Zelené pleso) fölött.