Gustav Stibrányi hegymászó 2008-ban azzal az őrültnek tűnő
elképzeléssel állt elő, hogy három nap alatt hegymászó kötéllel köti össze a
Lomnici-csúcsot és a Nagyszalóki-csúcsot. Miután ezzel elkészül, speciális
görgőkkel lehetett volna közlekedni a két csúcs között. A kötélpályát a tervek
szerint csak néhány beavatott használhatta volna. A szlovák hegymászó, és
néhány korábbi, ugyancsak szokatlan ötlet szülőatyja 2008 tavaszán felháborodottan
kampányolt az ellene a médiában közzétett hamis hírek ellen. Különösen az
internetes viták érték övön aluli ütésként, hiszen a legtöbb hozzászólás
valóban sértő és megalázó volt.
A szólásszabadság csodálatos dolog, amely
azonban visszafelé is elsülhet. Mindenkire tüzelnek, aki valamivel kiemelkedik
a tömegből. Az érintett hozzáteszi: „A Tátrai csúcsok összekötése egy ideig
élénken foglalkoztatta a nyilvánosságot. A kevés információ miatt az egymástól
eltérő vélemények némelyike már-már a fantázia világába tartozott, nem pedig a
tényleges tervről beszéltek, arról, mi is történik valójában. A hétköznapi
emberek, a környezetvédők, valamint a hegymászók reakciói nagyon érzelmesek
voltak, racionális alapok nélkül”.
Miről is volt szó? Gustav Stibrányi részletesen leírta az
elképzelését. A két magashegyi csúcsot összekötő szintetikus kötél 3800 méter
hosszúságú lett volna. A kötél kifeszítésére a csapatnak három napra lett volna
szüksége, majd a kötél az időjárási viszonyoktól függően további három napig maradt
volna a helyén. Eltávolítása nem tartott volna tovább egy napnál. És az egész
után semmi nyom nem maradt volna! Még a kifeszítéshez kifúrt öt lyukat is úgy
betömték volna, hogy azt senki sem találta volna meg. Az elképzelés szerint az
első fázisban egy helikopterrel az egyik csúcsról a másikra kihúzott volna egy
3 mm vastag zsinórt. Később ezen egy speciális csörlő segítségével egy 8 mm
vastag kötelet feszítettek volna ki a két csúcs között. Az utolsó fázisban
pedig egy 13 mm vastag, szuperstatikus kötél kötötte volna össze a két csúcsot.
A kötelet a Nagyszalóki-csúcson, 2452 méter, a könnyen megközelíthető
Lomnici-csúcson pedig 2634 méter tengerszint feletti magasságban rögzítették
volna. Stibrányi szerint a projekt fő célja az ilyen műszaki megoldások és a
Magas-Tátra népszerűsítése, valamint Guiness-rekord kísérlet lett volna.
Stibrányi néhány évvel azelőtt felállított már egy
világrekordot, amikor 1997-ben sikerült egy kötelet kifeszítenie a
Szádelői-völgyben, majd végigmászott a 847 méter hosszú kötélen. Ezt a rekordot
cseh mászók egy évvel később, 1998-ban megdöntötték, akkor az Elba felett
kifeszített 938 méter hosszú kötélen sikerült átmászniuk. Mellesleg ebben a
rekordkísérletben Stibrányi is segített nekik. Arra a kérdésre, hogy most miért
éppen a Lomnici- és a Nagyszalóki-csúcs között szeretne kötelet kifeszíteni,
Stibrányi röviden válaszolt: „Azért, mert ez világrekord lenne, amely
Szlovákiában valósul meg, és ebben a kis országban nem találtam máshol erre
megfelelő helyet. Megfelelő a terep konfigurációja, megoldható a logisztika, a
rögzítési pontok pedig gyakorlatilag nulla negatív hatással lennének a
természetre. Ha csak valamilyen látványosságot szeretnénk létrehozni, azt
bárhol megtehetnénk. Ha pedig csak egy kereskedelmi célú akcióról lenne szó,
abban én személy szerint biztosan nem vennék részt. A Tátrai csúcsok
összekötésének tervéhez az ötlet szülőatyja szerint szerették volna megszerezni
a kötéltechnikát használó szakértők, a kötélgyártók, a sportszergyártók, a
felvonók üzemeltetői, a Tátrai Nemzeti Park, valamint Tátraváros támogatását. „Az
eseményt nem kísérte semmilyen felhajtás, semmi rendkívüli nem történt. A
szervezők legalább annyira természetvédők, mint azok, akik hevesen verik a
mellüket a tátrai természet védelmében. Egyikünk sem tudna ártani a
természetnek. Ezt már sokszor bizonyítottuk”.
Kik ellenezték a két csúcs kötéllel való összekötését?
Stibrányi szerint a homályos elképzelés nem talált megértésre a hivatásos és
önkéntes természetvédők között. Példátlan harcot indítottak ellene, az
internetes reakciók tele voltak vádaskodással. Pedig a hasonló lehetőségek nem
jönnek az égből, keményen meg kell dolgozni értük. „Ilyen az emberi természet,
megküzd önmagával, és mindig magasabb célokat tűz ki önmaga elé. Mindig
problémát jelent, ha valaki előáll valami új ötlettel, amely nem hagyományos,
és még nem rögzült a köztudatban” – mondta Stibrányi.
