![]()
Marek Hołda, az S.O.S Állatvédő Alapítvány munkatársa
október 11-én barátaival indult a Tengerszem-csúcsra. A csúcsot azonban nem
érte el, mivel még előtte találkozott olyan valakivel, akivel ez egyáltalán nem
volt várható. Marek maga meséli el a találkozás, valamint a kalandos mentőakció
történetét. „Eredetileg a Lengyel-Öt-tó völgyébe szerettünk volna eljutni, de
az útelágazásnál jött egy sugallat, és azt javasoltam, menjünk inkább a
Halastóhoz, majd onnan másnap korán reggel a Tengerszem-csúcsra. A Halastavi
menedékházban aludtunk, majd reggel a Tengerszem mellett elhaladva elindultunk
a Tengerszem-csúcsra. Kb. 2200 méter magasságban, ott, ahol a csúcsra vezető
utat biztosító láncok kezdődnek, találkoztunk egy kutyával. Miután megállapítottuk,
hogy gazdátlanul kóborol a hegyen, a döntés csak egyvalami lehetett – visszük magunkkal.
Adtunk neki vizet és sonkakonzervet. Meg volt ijedve, rázta a hideg, a szeme
fölött egy kisebb seb látszott. Nem félt tőlünk, gond nélkül kézbe vettük, még
tetszett is neki. Annyira ki volt merülve, hogy aligha élte volna túl a
következő éjszakát.
Így kezdődött a nem mindennapos mentőakció: 13 km, 1200
méter szintkülönbség lefelé, több mint 5 órás menetelés a kutyával a karunkban
a parkolóban hagyott autóig. Amikor a hosszú lemenet után ismét saját lábaira
állítottuk, bizonytalan volt a mozgása. Ha továbbra is ott maradt volna fent a
hegyen, minden előbb-utóbb bizonnyal lezuhant volna, vagy elpusztult volna
kihűlés következtében. Az utazás során becsukta a szemét, hozzám simult, és
hazáig velem együtt aludt az autó hátsó ülésén. Egyenesen az alapítványhoz
vittük, kapott bolhairtót, enni és innivalót, majd másnap elvittük az
állatorvoshoz. A vizsgálat eredménye törött medence, hólyaghurut és megfázás.
Szerencsére egy antibiotikum kúra után minden visszatért a normális
kerékvágásba. Rysek, ahogy a kutyát elnevezték, azóta pihen, és bár az
alapítvány gondozza, ha van időm, elmegyek, és megsétáltatom.”
Azóta sokan kérdezték az alapítványt a kutya sorsáról. Marek
biztosította a sajtót, hogy jó kezekben van, továbbra is az S.O.S. Állatvédő
Alapítvány törődik vele. Már jelentkezett is az első érdeklődő, aki szívesen örökbe
fogadná, de az alapítványnál biztosak akarnak lenni benne, hogy igazán törődő tulajdonoshoz
kerül, nem szeretnék, hogy valaki csak a médiafelhajtás miatt akarjon a
gazdájává válni.
