Széles, kiterjedt hegytömb, labirintusszerű szakadékokkal, falakkal.
Kimagasló alakja hosszan elnyúló tetőélével jellegzetes látvány a környékbeli
csúcsokról, a Poprádi-síkság felől viszont inkább egy horpadt ölű, testes
piramis képét nyújtja. Karcsú toronyra, merész bástyára vagy valamilyen más,
rögtön mászásra csábító képződményre nem igazán hasonlít, tömegével, sziklás
oldalainak méreteivel mégis tekintélyt parancsoló. Felpillantva rá, az ember
egyből látja, hogy túl könnyen nem érheti el. S tényleg így van: megmászása
minden, csak nem sétaút…
A Gerlachfalvi-csúcs a maga 2655
méterével nem csak a Magas-Tátra, hanem az egész Kárpát-koszorú legmagasabb
pontja. Sokáig azonban más ormokat tartottak a legnagyobbnak, a Kriván, a
Lomnici- és a Jég-völgyi-csúcs szintén birtokolta ezt a kitüntető titulust.
Mígnem 1839-ben hegyünk elsőbbsége is felmerült, majd – a kétkedések ellenére –
pár évtizeddel később végre hivatalosan is megkapta a címet a jogos
tulajdonosa.
Az első megmászás körül is akad némi
vita. Still János, Gellhof János és Spitzkopf Márton 1834-ben tett túráját
évekig a csúcs első eléréseként tartották nyilván, de aztán állítólag maga
Still nyilatkozta, hogy ők csak másodikként jártak fenn. Ez azonban
valószínűleg abból az apró félreértésből fakadt, hogy a németajkú Still és az
általa a hegyre kalauzolt magyar Dezső Dénes nem értették egymást pontosan.
Still ugyanis később a Magyar Kárpát Egyesület számára írásban is bejelentette
az 1934-es mászásuk tényét. Jelenleg is ezt tartjuk elsőnek. A vezetők által
felfelé ma leginkább használt irányt az ún. Felkai- vagy másik nevén
Gerlachfalvi-próbán át 1874-ben szintén Still és az általa vezetett Déchy Mór
találták meg. Noha Still először állítólag kételkedett a beszálló sziklafal (a
„próba”) megmászhatóságában, de Déchy addig erősködött, hogy próbálják meg, míg
mégis sikerült leküzdeni az akadályt. Ide a láncokat hat évvel később az MKE
szereltette fel. A napjainkban leginkább lemenetre igénybe vett
Batizfalvi-főszakadékon keresztül pedig Paszternák János és ifj. Ruman János,
valamint Lorenz Viktor jutott fel elsőként 1877-ben.