80 évvel ezelőtt, 1933. július 16-án
nyílt meg a turisták előtt a Hunfalvy-völgyi menedékház. A Tengerszem-csúcs
alatt felépítendő menedékház ötlete a XIX. század végén vetődött fel először,
amikor a Tátrában is sokat túrázó osztrák hegymászó, Ubald Felbinger úgy
döntött, hogy 100 forintot adományoz a menedékház felépítésnek céljaira.
Máriássy Ferenc földbirtokos azzal a feltétellel, hogy az építkezés nem
zavarhatja meg a zergék életét, szakmai vitát javasolt a felvetésről. Ez
1893-ben történt, az építkezésre azonban nem került sor. Felbinger ekkor úgy
döntött, hogy a felajánlott pénzügyi támogatást három részre szétosztva, három
éven át a legsikeresebb hegyi vezetőknek ajánlja fel.
1895-ben Pfinn József
javasolta, hogy a leendő menedékházat tömegközlekedési eszközökkel kössék össze
Csorbatóval. A Békás-tavakig fogaskerekű vasutat, onnan pedig felvonót
javasolt. A projekt sem állami szinten, sem pedig a turistatársadalomban nem
talált kedvező fogadtatásra, és végső soron a Magyarországi Kárpátegyesület
(MKE) pénzügyi nehézségei miatt vallott kudarcot. A menedékház tervét az I.
világháború után vették elő ismét. 1919-ben a prágai székhelyű Dolgozók Turista
Egyesülete az építkezés alapjainak előteremtése céljából gyűjtést rendezett, de
az egyesület megszűnésével együtt ez a terv is elhalt.
A Hunfalvy-hágóban
felépítendő menedékház terve 1930-ban került ismét napirendre, ekkor 10.000
korona alaptőkével alapítványt hoztak létre a menedékház felépítése céljából. A
ház felépítése melletti fő érv a Tengerszem-csúcs nagy látogatottsága volt
(akkoriban úgy becsülték, hogy évente 25.000 látogató keresi fel a csúcsot). Az
eredeti terv azonban számos változtatáson ment keresztül. Az eredetileg
tervezett kétszintes, 50 férőhelyes hálószobákat és a bérlő lakrészét magában
foglaló épület helyett később már csak egy egyszerű kunyhót terveztek, bérlő
nélkül. Az indítványozók és az építkezés támogatói azonban még a ház helyéről
sem jutottak egyességre. Ekkor alternatív megoldásként a Békás-tavak melletti
terület került szóba. Röviddel a Hunfalvy-hágóba tervezett menedékház
építésének megkezdése előtt az illetékes minisztérium egy korábban Krakkóban megkötött
lengyel-csehszlovák egyezmény egyik pontjára hivatkozva (mely szerint a határ
menti övezetben nem megengedett az építkezés) úgy határozott, hogy a
menedékházat a Hunfalvy-völgyecskében, mintegy 100 m-rel a Hunfalvy-hágó alatt,
a Tengerszem-csúcs délkeleti lejtőjén lehet felépíteni.
1929-ben tették közzé
a menedékház felépítésének ütemtervét. A következő évben tervezték a
Hunfalvy-hágóba vezető régi ösvény kijavítását, majd 1931-ben az anyagok
felszállítását és elhelyezését egy ideiglenes raktárban. A KČST vezetősége
kérte a vállalkozás pénzügyi, esetleg építőanyagokkal történő támogatását. A
menedékház építéséhez szükséges anyagokat és a munkaerőt a Tátrai Helyiérdekű
Villamos Vasút fizetség nélkül szállította el a Poprádi-tó villamos megállóig.
Az építőanyagok további szállítását a hadsereg végezte, a Poprádi-tóig lovas
szekerekkel, onnan katonák vitték tovább, a legfelső szakaszokon polgári
személyek segítségével. Az építkezéshez szükséges cementet a Szlovák
Cementművek biztosította. A követ közvetlenül az épül menedékház közelében
bányászták, a homokot a Hunfalvy-hágóból, a vizet pedig főleg a hómezőkből
nyerték ki.
Az építkezés 1931.
augusztus 3-án kezdődött. Általában 7 kőműves és 10 segédmunkás dolgozott, akik
főleg Liptóból és a Szepességből érkeztek. Egy rögtönzött kunyhóban éltek, és
azt az élelmet fogyasztották, amit arra a hétre felvittek. Az építkezés 1932.
szeptember 17-én fejeződött be, a menedékház kezelését ideiglenesen a KČST
poprádi osztálya kapta meg a következő napon. Az építési munkák 93 munkanapon
át tartottak, ebbe beleszámítva a szakembereknek a helyszínre történő
feljutását is.
A gránitból készült
falakat annak érdekében, hogy ellenálljon a mostoha időjárási körülményeknek,
80 cm vastagságúra építették. Az épületet belülről leszigetelték, dupla
ablakokkal és fém zsalugáterekkel látták el. Az épület teteje lapos volt,
rostcementből készült, kövekkel megpakolva, hogy ellenálljon az erős szélnek.
Az étteremhez kapcsolódó hálószobában 8 darab háromemeletes ágyat helyeztek el.
1933. július 15-én erős szélvihar söpört végig a Tátrán, szakadó esővel. Az
újonnan épült Hunfalvy-völgyi menedékház (Útulne KČST pod Rysmi) első gondnoka,
Alojz Krupitzer nyolc vendégével együtt nem hitte el, hogy a hivatalos
megnyitóra, amelyet a következő napon terveztek, egyáltalán sor kerülhet. Az
időjárás az éjszaka folyamán azonban valamelyest stabilizálódott, és a
tervezett ünnepséget délután a KČST ótátrafüredi osztályának vezetője, Gustáv
Nedobrý nyitotta meg, 126 vendég jelenlétében.
A
menedékház első bérlői Václav Fisk és Otakar Štáfl voltak a Poprádi-tavi
menedékházból, a gondnok Alojz Krupitzer lett, aki ismert síoktató és hegymászó
volt. Krupitzer 1938-ig dolgozott a házban, gondoksága alatt a menedékházban
friss tejet is kínáltak a vendégeknek, melyet hetente kétszer a Karám-rétről (Poľana
pod Vysokou) hoztak fel a rejtett-völgyön és a Hunfalvy-hágón át, 25 literes
fahordókban. A további kínálat ideszállítását a Poprádi-tótól megkönnyítette
egy hucul ló, katonai szállítónyereggel ellátva, melyet Krupitzer munkaadója,
Václav Fišk vásárolt meg, hogy legalább a Békás-tavakig megkönnyítse a teherhordók
dolgát.
Röviden
összefoglalva ennyit lehet tudni a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházának
előéletéről, illetve fennállásának első napjairól éveiről. A menedékház
története a későbbi években sem szűkölködött érdekes eseményekben, ez azonban
már egy másik történet…
Forrás: Ivan Bohuš ml.: Tatranské chaty, 2007.
