![]() |
| Hegyes-torony |
A fizikai teljesítőképesség határait feszegette Adam
Kadlečík és Michal Sabovčík, a két huszonéves szlovák hegymászó: amint
arról már korábban is beszámoltam, március első két hetében, téli
körülmények között, 25 kg-os hátizsákkal a hátukon 15 nap alatt végigjárták a
Tátra 82 km. hosszú főgerincét, melynek során megmászták a hegység 137 csúcsát.
Túrájuk a Liptói-Tátrában kezdődött, majd a Magas-Tátrában folytatódott, és a
Bélai-Tátrában ért véget. A teljes szintkülönbség, amelyet a mászók teljesítettek,
22.100 méter volt. Mászásuk értékét az a tény is növeli, hogy mindezt téli
körülmények között, a hegymászó fair-play maximális szem előtt tartásával
(külső támogatás, megszakítás és kihagyott csúcsok nélkül) hajtották végre. A
túra befejezése után mindkét hegymászóval a lakóhelyükön készítettek riportot a
helyi média képviselői, az alábbiakban ennek a két riportnak az összefésült
változata olvasható.
„Ez egy teszt volt számomra, hogy lássam, mi az, amire képes
vagyok, és mi az, amire már nem. Azért is volt ez nagy kihívás, mert a Liptói-,
a Magas- és a Bélai-Tátra főgerincén előttünk csak egy ember ment végig hasonló
módon, ahogyan mi is tettük. Vladimír Plulík, aki szintén végigjárta a
Magas-Tátra főgerincét, azt mondta, hogy ez komolyabb teljesítmény, mint a
Mount Everest megmászása oxigén nélkül” – mondta el Adam Kadlečík. 15 napra a
világ számukra leszűkült a Tátrára, és az előttük álló feladatra. „Tudtuk, mire
vállalkozunk, jókedvűen vágtunk neki az útnak, még ha kezdettől fogva világos
is volt számunkra, hogy kemény robotolás lesz” – idézi fel Michal a kezdeteket.
![]() |
| A három hegymászó egy korábbi túrájuk során, a Ganek alatt. |
A Tátra történelmében eddig csak egy ember – a legendás
szlovák hegymászó, Pavel Pochylý – járta végig hasonló feltételekkel a hegység
főgerincét, mégpedig 1979. február 23. és március 10. között. Többek között
ennek köszönhetően is választották őt Szlovákiában az évszázad hegymászójának. Pochylý
teljesítménye a fiatal hegymászókat is kellően inspirálta. „Természetesen ez is
inspiráció volt számunkra. Pavel nem csak a szlovák hegymászásnak volt nagy
egyénisége, de megmutatta az irányt, merre fejlődhet a hegymászás” – mondta Adam.
„Körülbelül 2 évvel ezelőtt tettük az első tájékozódó
kísérletet, amely másfél nap után véget ért a katasztrofális körülmények,
valamint Michal betegsége miatt. A felkészülés intenzív tréning formájában
történt, mint minden más sportágban” – mondta Adam a túrára történő
felkészülésről.
![]() |
| Valahol a Liptói-Tátrában |
A Liptóhutai-nyeregből (Hutianske sedlo), a Liptói-Tátrából
indultak, a cél a Jávor-völgyben lévő erdészház volt a Bélai-Tátrában. A mászók
az útnak hármasban vágtak neki, harmadik társuk azonban egészségügyi problémák
miatt a túra ötödik napján kénytelen volt kiválni a csapatból, ami mentálisan
rosszul érintette társait. „Kezdettől fogva hármasban terveztük az utat. Gabo a
Liptói-Tátrában még velünk volt, de lábfeje hüvelykujjának és térdének sérülése
miatt kénytelen volt befejezni a mászást. Ez pszichésen nagyon nagy próbatétel
volt számunkra, de viszonylag gyorsan túltettük magunkat rajta, és párban
mentünk tovább” – vallotta be Adam. Első éjszakákon még viszonylag kényelmesen
tudtak aludni, mert akkor még száraz volt a hálózsákjuk. A túra megkezdése
utáni hatodik naptól azonban egyre nyirkosabb lett, és ez nem fokozta a
komfortérzetüket. Együtt aludtak egy sátorban, hogy ez is védje őket a
hidegtől. A külső és a belső hőmérséklet közötti különbség néha 15 fok is volt.
„Különböző helyeken aludtunk. Többnyire ástunk egy kis sík felületet a hóban a
sátornak, amelyben átvészelhettük az éjszakát. Pár nap múlva gondjaink voltak a
hálózsákokkal, melyek egyre nedvesebbek lettek, ezért reggel szinte kopogtak” –
meséli Adam. Csakis olyan élelmet fogyasztottak, amit a hátizsákjukban vittek
magukkal. Az élelmiszert, a sátrakat és a ruházatot is maguk cipelték végig az
úton. A Tátrán túli világgal mobiltelefonon keresztül kommunikáltak, mivel
napelemes töltőt is vittek magukkal.
![]() |
| Bivak |
„Reggelire általában
rizskását vagy zabpelyhet ettünk, napközben meg kellett elégednünk 3 édes ropival,
este pedig általában rizses csirkét vagy tésztát ettünk, melyet vízben
olvasztottunk fel. A legfontosabb dolgot, a vizet hóból nyertük” – meséli
tapasztalatai Adam. „Nem tudtuk felforralni a vizet, mivel nem volt elég
gázunk. Ezért csak felmelegítettük azt. Olyan íze volt, mint a desztillált
víznek, ezért különböző ízű pezsgőtablettákkal ízesítettük” – mondta Michal. Az
élelemmel egész úton takarékoskodtak. „Minden pontosan el volt osztva két
hétre. Fogyasztottunk száraz kolbászt, aztán a hegymászóknak kifejlesztett
dehidratált élelmiszereket” teszi hozzá Michal.
A laikusok számára fontos kérdés a higiénia. Például hogyan
végezhető el a hegyvidéki terepen olyan prózai tevékenység, mint a fogmosás. „A
higiéniával volt egy kis problémánk. Fehérneműt nem cseréltünk az út során, a
zoknit és a kesztyűt a testünkkel szárítottuk” – mondja Adam. „A termo
öltözetet és az alsóruházatot egész úton nem vettük le magunkról. Arcot
egyáltalán nem mostunk, ezt nedves törlőkendővel oldottuk meg. Ez a környezet
azonban tiszta volt, 100 %-ig higiénikus” – magyarázza Michal.
![]() |
| A Barát-völgy fölött |
Az első napokban, amikor nagyrészt jelzett turistautakon
haladtunk, naponta megtettünk kb. 14 kilométert. De aztán amikor jött a mászás,
volt, hogy naponta csak 2 kilométert haladtunk. A legnehezebb rész talán a
Magas-Tátra első felén, a Tengerszem-csúcs előtti szakasz volt. Nagy kihívást
jelentő egyenetlen terepen haladtunk, nehéz volt megmászni” – mondja Michal.
„A legrosszabb akkor
volt, amikor gyorsan romlottak a viszonyok a főgerincen, amihez kellemetlen köd
és szél társult, de ezek hozzá tartoznak egy ilyen túrához. A legszebb az volt,
amikor befejeztük a magunk elé kitűzött célt, az érzés, amikor felfogtuk, hogy
minden a tervek szerint sikerült” – folytatja Adam. Ahogy a fiatal mászó
mondta, a túráról dokumentumfilmet forgattak. „A túra során mi is felvettünk
néhány anyagot, és filmezett minket a kitűnő dokumentumfilmes Pavol Barabáš is,
aki már a napokba hozzálátott a dokumentumfilm szerkesztéséhez. Már alig várom,
hogy a kanapéról nézzem harcunkat az elemekkel” – mondta a végén mosolyogva
Adam Kadlečík.
![]() |
| Valahol a főgerincen... |
Március 12-én mutatta be az egyik szlovák kereskedelmi TV az
alábbi
híradóbejátszást a mászásról. A bejátszáshoz tartozó írott anyagban a
következő olvasható: „A teljes csend a Tátrában nagyszerű dolog. Két fiatal,
akiknek jelenleg nincs barátnőjük, meghódítja a téli gerincet. A téli
Tátra-főgerinc nehezebb, mint némely 8000-es csúcs. Riporterünk, Jožo Kubáni
2200 méteren (a Lengyel-nyeregben – Tátraturista) találkozott a mászókkal.”
