Ez nem egy vár, vagy egy kastély, hanem egyike a hegyi
menedékházaknak, ez a Rainer-kunyhó. A Tarajkáról hozzá vezető utat néhány
évvel ezelőtt újították fel és tették hozzáférhetővé a fogyatékkal élők számára
is. Ez egyike azon kevés turistautaknak, amely lehetővé teszi számukra, hogy egészen
közelről élvezhessék a tátrai csúcsokra nyíló kilátást.
Képzeljünk el egy keskeny erdei ösvényt: jobbra meredek
lejtők, magas lucfenyők, balra összedobált kövek és sziklák jégcsapokkal és
mohával. Csendesen sétálunk a szállingózó hóesésben, néhány perc, és a Rainer-réten
vagyunk. Az itt álló kis házban felmelegedhetünk és felfrissülhetünk, és ha megfelelő
időben járunk itt, akkor megcsodálhatjuk a hóból épített Betlehemet, melyet a
ház gazdája épít fel minden télen. Abban a pillanatban léptem hozzá, amikor
kezébe vette a lapátot, és elkezdte lapátolni a friss havat, és megkérdeztem
tőle, milyen itt a Karácsony? „Néhány évvel ezelőtt itt töltöttem a Karácsonyt.
Csodálatos este volt, fénylőn világított a telihold, csillogott a hó, én pedig
éjfélkor mentem le Ótátrafüredre. Hajnali kettőkor jöttem vissza, sétáltam az
erdőben, felejthetetlen élmény volt”.
Azzal a gondolattal mentem tovább a vízesések felé, hogy ez a
kunyhó valódi menedék. Mindenki előtt nyitva áll az ajtaja, járnak erre síelők,
tolókocsival közlekedők, sőt, még maga II. Erzsébet angol királynő is, aki szlovákiai
látogatása során nagy érdeklődést tanúsított a „Tátra határok nélkül” projekt
iránt, és meglátogatta a Tarajka és a Rainer-kunyhó közötti akadálymentesített
útvonalat. A projektben eddig több mint 30 km. hosszúságú jelzett turistautat tettek
akadálymentessé a Tátra és a Pieninek különböző részein a fogyatékkal élők
számára.
A menedékház a Rainer-réten eredetileg 1865-ben épült. Már a
kezdeti években Rainerkának nevezték, ezzel is tisztelegve a Magas-Tátra első
menedékházának építtetője, Tátrafüred akkori bérlője, Rainer János György
előtt. Később, 1884-ben, amikor Alsóerdőfalva község a saját költségén a szálláslehetőségek
javítása céljából a menedékház közelében felépítette a Zerge szállót, a Rainer-kunyhó
gazdasági épületként funkcionált. Miután a Zerge szálló 1980-ban összedőlt, az
erősen elhanyagolt állapotban lévő Rainer-kunyhón az akkori Tátrai Nemzeti Park
(TANAP) vezetősége elvégeztette a legszükségesebb javításokat, és konzerválta
az állapotát. A kunyhó 1997-ig várt a megújhodásra, amikor is a késmárki
középiskolai tanár, Dr. Peter Petras kibérelte, és a mai napi bérlőként
üzemelteti. 1998-tól ismét nyitva áll a nagyközönség előtt, mint a TANAP
információs központja, ahol ajándéktárgyakat is vásárolhatunk. Általában felkelti
az ide betérők kíváncsiságát a kis térben látható tátrai teherhordó kiállítás,
ahol régi, hagyományos anyagokból készült hegymászó eszközök, a teherhordók
használati tárgyai, pl. hordkeret és régi, a XX. század elejéről származó
sílécek is láthatók.
A Rainer-kunyhó gyakori megállóhelye az erre járó
turistáknak, akik megcsodálják a Tar-pataki-vízesések szépségét, vagy pedig a
Magas-Tátra fő turistaútján, a Felső turistaúton kirándulnak. Ha a téli
szezonban a havas tájban sétálunk, és a hótól már megfagytak ujjaink, érdemes
ide betérni egy rumos teára.
