Egy tátrai túra legtöbbünknek
hatalmas élmény. Különösen intenzív az élmény a mélyen vallásos emberek
számára, akik hitük szerint a földi csúcsok megmászása során egy másik
dimenzióba kerülnek. Közelebb Istenhez: a hegyi vezetők szerzeteseket és
apácákat vezetnek a Tátrában. „Egy hívő ember számára egy csúcs megmászása többet
jelent, mint az ateistáknak” – mondta Pavol Rajtár, az ismert tátrai hegyi
vezető.
Valószínűleg ez vonzza a tátrai csúcsokra a különböző rendekbe tartozó
apácákat és szerzeteseket, akiket a hegyekben vezetnek. „Az elmúlt évben
például apácákat kísértem fel a Tengerszem-csúcsra. Nemrégiben volt egy érdekes
élményem egy fiatal szerzetessel, aki fel akart menni a Gerlachfalvi-csúcsra. A
nagyon szimpatikus fiatalember nem akart kibújni szerzetesi ruhájából, ezért
azt mondtam neki, hogy ez így nem fog menni, mivel elképzelhetetlennek tűnt
számomra, hogy abban a ruhában feljusson a csúcsra. Végül nem hallgatott a
szavamra, ennek ellenére feljutott a csúcsra. Komikus volt, de igaz. Vagy
emlékezzünk a múltra, amikor Savoyai Margit olasz királyné első női
hegymászóként megmászta a Monte Rosát az Alpokban. Nem akart nadrágot venni,
így végül földig érő krinolinban jutott fel a csúcsra” – elevenítette fel a
történelmi pillanatot a 76 éves tapasztalt hegyi vezető.
A lelkiséget néhány tátrai csúcson
tovább fokozza az ott felállított kereszt. Érdekes módon azonban Olaszországban,
a Wallisi-Alpokban keresztek vannak a csúcsokon, a Savoyai-Alpokban viszont
minden csúcson Madonna szobor van felállítva. „Még a legtapasztaltabb
hegymászók is Istenhez fordulnak, ha rosszra fordulnak a dolgok” – mondta Pavol
Rajtár, és hozzáteszi: „Én magam is gyakran hallottam abszolút ateistáktól: Istenem,
segíts”.
