Az október 22-én történt mentés hiteles története – a résztvevők beszámolója Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2012/10/25
Hirdetés

Amint azt az október 23-án kelt bejegyzésben olvasható, az előző napon, vagyis október 22-én a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) hegyimentői négy magyar hegymászót mentettek le a Gerlachfalvi-csúcs közeléből. A hírt a HZS honlapján olvasható közlemény alapján adtam közre. A mai napon levélben megkeresett az eset két résztvevője is, és mindketten leírták a valós történetet, ami alapvetően eltér a HZS honlapján olvasott verziótól. Mivel arra nem hatalmaztak fel, hogy neveket is közöljek, így névtelenül adom közre a túra résztvevőinek beszámolóját.
 
Egyikük ezzel a levéllel keresett meg:
„Mi voltunk azok, akiket négy hegyi mentő hozott le. A Gerlachfalvi-csúcsot sikeresen megmásztuk (képekkel tudom bizonyítani), azonban későn értük fel a csúcsra, mivel más magyaroknak segítettünk a hiányosnak mondott felszerelésünkkel.  Ránk sötétedett mire leértünk arra a pontra, ahol kértük a hegyi mentők segítségét, pusztán amiatt, mert az orrunk hegyéig sem láttunk (fejlámpánk volt), és társaim nagyon fáztak. A mentés a falon történt leereszkedésből állt, ami durván 20 percet vett igénybe összesen, és ha reggelig várunk, gond nélkül leereszkedünk segítség nélkül.  A leereszkedésnél a saját felszerelésünket használtuk (a hegyi mentők is a mi kötelünkön ereszkedtek), a hegyi mentők csak teát és csokit biztosítottak számunkra illetve a profi lámpáikat. Jó magam túl vagyok számos  mászáson: pl. Mattehorn, Mont Blanc, Grossglockner stb. Semmiképpen nem tartanám magam tapasztalatlannak, de nem állítom, hogy nem sodródok újabb kihívások elé, hiszen ez a szép ebben a sportban. Csak azért írtam le ezt, mert kissé túlzónak találtam a szlovák hegyi mentők beszámolóját, így nincs kizárva, hogy a többit is fenntartással kell/kellene kezelni. Szóval szó sincs arról, hogy életveszélyben lettünk volna.”

A túra másik részvevője lényegében megerősíti a fentieket:
„A Lengyel-nyeregből indult a gerinctúránk a Gerlachfalvi-csúcs felé. Ezen az útvonalon 3-4 óra alatt jutottunk el a csúcshoz, sajnos már kicsit későn (16 h). Bízva abban, hogy még fényes nappal visszaérünk a hátizsákjainkhoz, a Felkai-völgy felé indultunk lefelé. Volt megfelelő felszerelésünk az ereszkedésekhez (60 m kötél, beülő, lapka stb.). Sajnos ránk esteledett és gyakorlatilag próbálgatással haladtunk lefelé. Tudtuk, hogy a mellettünk lévő kuloár lesz a megoldás, de sajnos nem találtuk a lejáratot hozzá, az újbóli kötéllel való ereszkedést pedig az éjszakára való tekintettel túl kockázatosnak tartottuk. Megálltunk így egy biztos helyen és hívtuk a hegyimentőket. Ők a kuloár felől közelítettek és kb. 100 m-rel feljebb jöttek fel arra a teraszra ahol voltunk. Gyakorlatilag megmutatták a lejáratot, különösebb mentés nem volt, ráadásul a kuloárban való ereszkedéshez is a mi kötelünket használták.”

Nem látom okát, hogy kételkedjem a történetet leírók szavaiban. Azt hiszem, minden Tátra-járó nevében mondhatom azt, hogy örülni kell annak, hogy a mentés ellenére baj nélkül végződött a túra. Teljes mértékben hitelesnek tartva a fent írtakat viszont nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a HZS honlapja a tényeket elferdítve, lényegében rossz színben tüntette fel a mentésben érintetteket, akik az ott olvasottak szerint sem kellő tapasztalattal, sem megfelelő felszereléssel nem rendelkeztek. A két leírást olvasva azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a HZS honlapján olvasottak nem felelnek meg a valóságnak. A kérdés most már csak az, hogy ha ez most megtörtént, esetleg korábban is megtörténhetett? Lehet, hogy nem minden úgy van egy-egy balesettel kapcsolatban, ahogyan a hegyimentők honlapján olvashatjuk? Kinek higgyünk ezek után?...

Köszönöm a túra résztvevőinek a beszámolót, és azt, hogy hozzájárultak a tényleges történet nyilvánosságra hozatalához.
2012. október 25, csütörtök, 19:30 – Tátraturista
Fotó: A túra résztvevőinek fotója a Gerlachfalvi-csúcson
Hirdetés