Amint azt az október 23-án kelt
bejegyzésben olvasható, az előző napon, vagyis október 22-én a Hegyi
Mentőszolgálat (HZS) hegyimentői négy
magyar hegymászót mentettek le a Gerlachfalvi-csúcs közeléből. A hírt a HZS
honlapján olvasható közlemény alapján adtam közre. A mai napon levélben
megkeresett az eset két résztvevője is, és mindketten leírták a valós történetet,
ami alapvetően eltér a HZS honlapján olvasott verziótól. Mivel arra nem
hatalmaztak fel, hogy neveket is közöljek, így névtelenül adom közre a túra
résztvevőinek beszámolóját.
Egyikük ezzel a levéllel keresett
meg:
„Mi voltunk azok, akiket négy hegyi
mentő hozott le. A Gerlachfalvi-csúcsot sikeresen megmásztuk (képekkel tudom
bizonyítani), azonban későn értük fel a csúcsra, mivel más magyaroknak
segítettünk a hiányosnak mondott felszerelésünkkel. Ránk sötétedett mire
leértünk arra a pontra, ahol kértük a hegyi mentők segítségét, pusztán amiatt,
mert az orrunk hegyéig sem láttunk (fejlámpánk volt), és társaim nagyon fáztak.
A mentés a falon történt leereszkedésből állt, ami durván 20 percet vett
igénybe összesen, és ha reggelig várunk, gond nélkül leereszkedünk segítség
nélkül. A leereszkedésnél a saját felszerelésünket használtuk (a hegyi
mentők is a mi kötelünkön ereszkedtek), a hegyi mentők csak teát és csokit
biztosítottak számunkra illetve a profi lámpáikat. Jó magam túl vagyok számos
mászáson: pl. Mattehorn, Mont Blanc, Grossglockner stb. Semmiképpen nem
tartanám magam tapasztalatlannak, de nem állítom, hogy nem sodródok újabb
kihívások elé, hiszen ez a szép ebben a sportban. Csak azért írtam le ezt, mert
kissé túlzónak találtam a szlovák hegyi mentők beszámolóját, így nincs kizárva,
hogy a többit is fenntartással kell/kellene kezelni. Szóval szó sincs arról,
hogy életveszélyben lettünk volna.”
A túra másik részvevője lényegében
megerősíti a fentieket:
„A Lengyel-nyeregből indult a
gerinctúránk a Gerlachfalvi-csúcs felé. Ezen az útvonalon 3-4 óra alatt
jutottunk el a csúcshoz, sajnos már kicsit későn (16 h). Bízva abban,
hogy még fényes nappal visszaérünk a hátizsákjainkhoz, a Felkai-völgy felé
indultunk lefelé. Volt megfelelő felszerelésünk az ereszkedésekhez (60 m kötél,
beülő, lapka stb.). Sajnos ránk esteledett és gyakorlatilag próbálgatással
haladtunk lefelé. Tudtuk, hogy a mellettünk lévő kuloár lesz a megoldás, de
sajnos nem találtuk a lejáratot hozzá, az újbóli kötéllel való ereszkedést
pedig az éjszakára való tekintettel túl kockázatosnak tartottuk. Megálltunk
így egy biztos helyen és hívtuk a hegyimentőket. Ők a kuloár felől közelítettek
és kb. 100 m-rel feljebb jöttek fel arra a teraszra ahol voltunk. Gyakorlatilag
megmutatták a lejáratot, különösebb mentés nem volt, ráadásul a kuloárban való
ereszkedéshez is a mi kötelünket használták.”
Nem látom okát, hogy kételkedjem a
történetet leírók szavaiban. Azt hiszem, minden Tátra-járó nevében mondhatom azt,
hogy örülni kell annak, hogy a mentés ellenére baj nélkül végződött a túra.
Teljes mértékben hitelesnek tartva a fent írtakat viszont nagyon sajnálatosnak
tartom, hogy a HZS honlapja a tényeket elferdítve, lényegében rossz színben
tüntette fel a mentésben érintetteket, akik az ott olvasottak szerint sem kellő
tapasztalattal, sem megfelelő felszereléssel nem rendelkeztek. A két leírást
olvasva azt hiszem, mindenki számára nyilvánvaló, hogy a HZS honlapján
olvasottak nem felelnek meg a valóságnak. A kérdés most már csak az, hogy ha ez
most megtörtént, esetleg korábban is megtörténhetett? Lehet, hogy nem minden
úgy van egy-egy balesettel kapcsolatban, ahogyan a hegyimentők honlapján
olvashatjuk? Kinek higgyünk ezek után?...
Köszönöm a túra résztvevőinek a
beszámolót, és azt, hogy hozzájárultak a tényleges történet nyilvánosságra
hozatalához.
2012. október 25, csütörtök, 19:30 –
Tátraturista
Fotó: A túra résztvevőinek fotója a
Gerlachfalvi-csúcson
