A Rejtett-völgyben
(Ťažká dolina) található Rejtett-tóból (Ťažké pleso) folyik ki a Rejtett-tavi-patak
(Ťažký potok), amely kb. 30 m megtétele után a Rejtett-völgyi-vízesésen (Ťažký
vodopád), a Tátra legmagasabb vízesésén keresztül zuhan le. A
Rejtett-völgyi-vízesés letörése majdnem függőleges, magassága kb. 100 m.
Mintegy 70 m-rel lejjebb, egy kevésbé meredek terepsávval elválasztva egy
következő vízesés van, ennek magassága 15 m.
A méréseket a hegymászóknak
íródott „A Tátra” című kalauz szerzője, Władysław
Cywiński légnyomásmérővel végezte el, és kétszer ugyanazt az eredményt
kapta. Az eredményeket megerősítették a Rejtett-völgyi-jégesésen télen jeget
mászó vagy a völgyküszöbről ereszkedő mászók megfigyelései (1996/97 telén Paweł
Lewandowski, Marek Soszka és Tadeusz Targalski csoportja ereszkedett erre; két
50 m-es ereszkedésre és néhány tíz méteres jeges lemenetre volt szükségük).
Egy
terasszal följebb, a Fagyott-tavi-katlanban (Kotlina Zmrzlého plesa), 1760
méter tengerszint feletti magasságban található a Poduplaszki-Jeges-tó (Zmrzlé
pleso, mérete 285x172 m; területe: 2,190 ha; mélysége: 9,9 m). Környéke alapvetően
különbözik a Rejtett-tó környékétől. Az északról és délről a gleccserek és
vizek által kicsiszolt falak majdnem közvetlenül a tóba szakadnak le. Délnyugatról,
a Hunfalvy-hágó (Váha), a Tátra-csúcs (Vysoká) és a Róth Márton-csúcs (Ťažký
štít) aljától egy törmelékfolyam vezet a tóba. A tóból északkelet felé egy
patak folyik ki, amelyik lejjebb a 65 m magas Fagyott-tavi-vízesésen (Zmrzlý
vodopád) keresztül halad át. A vízesés felső része rövid (kb. 5 m), középső
része (kb. 20 m-es) két vízérből áll, amelyikből a helyrajzilag bal oldali a jelentősebb.
Ez az ér egy kb. 10 m mély sziklakútba esik le, majd közvetlenül alatta egyesül
a kevésbé meredek és kevesebb vizet szállító jobb oldali vízérrel. A sziklakút
alatt a vízesés újra egy érben egyesül, e rész magassága kb. 40 m.
Az
eddigi tátrai irodalom a Rejtett-völgy vízeséseit pontosan még nem írta le.
Witold H. Paryski szerint a Fagyott-tavi-vízesés nem nagy; a Tátra legmagasabb
vízeséséről – a Rejtett-völgyi-vízesésről pedig sokáig néma csend volt. Amikor
végre ezt a vízesést megmérték, a felépítését teljesen hibásan lépcsőszerűnek
határozták meg. Valószínűleg a jelzett utaktól való nagy távolság okozta ezt,
hiszen messziről nézve mindkét vízesés eltűnik az őket körülölelő hegyóriások
között. A Rejtett-völgy vízeséseinek helytelen leírása a hibák „nemzedékről
nemzedékre” való átvitelének tipikus esete, az elődök felé irányuló túlzott
bizalom megnyilvánulása.
Forrás:
Władysław Cywiński: A Tátra; 6. kötet
– Molnár (fordította: dr. Futó Endre)
