Ezúttal megint a Kárpátok legmagasabb
hegységébe látogatunk, hisz bőven van még mit írni az itteni hegyigunyhókról.
Mivel a Hunfalvy-hágó alatti menedékház jelenleg teljes újjáépítés alatt áll, soron következő „áldozatként” az egy
szinttel lejjebb lévő Poprádi-tavi hegyi szállót választottam. Ez a ház a
Magas-Tátra egyik legtöbbet látogatott völgyében, a Menguszfalvi-völgyben fekszik, festői környezetben: közvetlenül az erdőhatár szélén megbújó
Poprádi-tó nyugati partján. Amint azt neve is mutatja, nem egy kis forgalmú, apró
gunyhóról van szó, de azért szerencsére nem is egy Sziléziai-ház…
Persze nem volt ez mindig így. Akit
érdekel a hely története, annak az alábbiakban röviden összefoglalom (a többiek
pedig nyugodtan ugorjanak a következő bekezdésre). A Menguszfalvi-völgy az
1800-as évek második felére a Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) munkájának
köszönhetően egyre gyakrabban látogatott turistacélpont volt. Az első
menedékház felépítését a Poprádi-tó mellett Majláth Béla, az MKE alelnöke
kezdeményezte, 1879-ben. Az építtetőjéről elnevezett kis faépület egy évre rá
leégett. 1881-ben az MKE egy azonos méretű kőházat emelt a helyén, de 1890-ben
ez a második Majláth-menedékház is a tűz martalékává lett. 1892-ben
harmadjára már a terület akkori tulajdonosa, Máriássy Ferenc épített egy, a
korábbiaknál nagyobb menedékházat. Ezt később a turistákat nem túlságosan
kedvelő új tulajdonos, Hohenlohe herceg elbontatta. Tettével nem kis
felháborodást váltott ki, melynek hatására kénytelen volt egy új épületet
felhúzni. Ezt a házat később többször is kibővítették. Az első világháború után
a ház a csehszlovák állam tulajdonába került, a második világháborút követően
pedig évekig Morávka partizán százados nevét viselte. 1958-tól a régi ház
mellett új turistaszálló épült, ez szolgálja ma is az ide látogatókat (a régi
épület 1961-ben a rá nehezedő hó súlya alatt összedőlt).
