2020. június 1., hétfő

Hercegnői bútorok a késmárki múzeumban

A szülők gyakran mondják a késmárki múzeum legfiatalabb látogatóinak, hogy itt megláthatják, milyenek voltak régen a hercegnők. Ez különösen akkor fordul elő, amikor meglátják a gazdagon díszített bútorokat. Bár Késmárkon soha sem élt hercegnő, a múzeum gyűjteményében megtalálhatók olyan bútorok, amelyek egy hercegnőhöz tartoztak. Hogyan kerültek ezek ide? Sokszor nem csak az emberek, hanem a tárgyak útjai is bonyolultak, és különféle körülmények, véletlen egybeesések által irányítottak. Ugyanez vonatkozik a cikkben tárgyalt bútorokra is.
A Magas-Tátra a XIX. század utolsó harmadában vált a turizmus népszerű központjává. Amikor a császári-királyi kiváltságnak számító, újonnan megépített Kassa-Oderbergi vasútvonalon bárki számára elérhetővé vált, ez a vonzó természeti látnivaló egyre több látogató számára vált divatos célponttá. A társadalmi presztízst és csillogást a legmagasabb arisztokrácia soraiból származó látogatók biztosították, melyek között kétségtelenül fontos szerepet játszottak a Habsburg-dinasztia tagjai. Ezek egyike volt Klotild főhercegnő.

Klotild Mária Adél Amália Szász-Coburg-Gothai hercegnő 1846-ban született Párizs külvárosában, Neuilly-sur-Seine városában. Édesapja August Ludwig Viktor von Sachsen-Coburg-Saalfeld-Koháry német herceg, édesanyja Marie Clémentine Caroline Léopoldine Clotilde d’Orléans francia királyi hercegnő, I. Lajos Fülöp francia király hatodik lánya volt. Legfiatalabb testvére Ferdinand Maximilian herceg 1908-1918 között I. Ferdinánd néven bolgár cár lett. Klotild 17 éves korában feleségül ment II. Lipót császár unokájához, az akkor 31 éves Habsburg–Lotaringiai József Károly főherceghez, boldog házasságukból hét gyermek született.

Klotild főhercegnő 1885 nyarán látogatott Ótátrafüred gyógyfürdőbe beteg gyermekeivel, akiknek az orvos ajánlotta a hegyi levegőn történő tartózkodást. A környezet és az éghajlat annyira magával ragadta, hogy úgy döntött, hogy saját nyári rezidenciát épít Ótátrafüreden. Az érsekség a tervek elkészítésével és a villa felépítésével Majunke Gedeon szepesszombati építészt bízta meg, aki a következő évben be is fejezte az építkezést. Az építész egy varázslatosan romantikus villát épített fel, melyben a késői historizmus korlátlan, játékos díszítése teljes mértékben megnyilvánult.
Az épület külső megjelenése és belső berendezése is rendkívül gazdagon díszített volt, ezeket az építész kétségtelenül a főhercegnő személyes preferenciái alapján alakította ki. A földszint középső részét nyolcszögletű előcsarnok alkotja az étkezővel, amelyet lépcső köt össze az első emeleten található hasonló előcsarnokkal, amely közös helyiségként szolgált. Az étkezőtől eltérően, amelynek oszlopait dekoratív „magyar” festmények díszítik, a felső szoba faragott oszlopai természetes színűek, késő reneszánsz intarzia berakással díszítettek.
A belső tereket késmárki mesterek által készített bútorokkal rendezték be. Schnell Vilmos luc- és cirbolyafenyőből készült bútorokat szállított, id. Weisz Gusztáv Adolf saját mintái alapján öt különféle modellben készített székeket magyar stílusban. A legérdekesebb bútor összeállítás valószínűleg az étkező berendezése volt, amelyet Bakosi Bak Lajos műbútorasztalos (1839, Szarvas – 1907, Kolozsvár) készített. Az asztalos mesterséget apja szarvasi műhelyében tanulta. Ezután bejárta Pestet, Bécset és Prágát, ahol híres mestereknél tanulva értékes tapasztalatokra és új látásmódra tett szert. 1863-ban Kolozsváron telepedett le, ahol három év múlva belépett az asztalos céhbe. A következő három évben annyi megrendelése volt, hogy 1869-ben gyárat alapított. Az aktív munka mellett hosszú ideig Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósági bizottságának tagja, a kolozsvári Iparos Egylet alelnöke, rövid ideig elnöke, haláláig díszelnöke volt. Ajtókat és ablakokat ugyanúgy készített, mint köz- és magánépületekbe szánt bútorokat, de részt vállalt a templomok oltárokkal való felszerelésben. Termékeiért többször díjazták, pl. az 1896-os budapesti Millennium Kiállításon Nagydíjat, az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstérmet nyert.
A leírás szerint az ebédlőben egy asztal állt keresztezett lábakkal, az 1886-os évszámmal a közepén,
szív alakú háttámlákkal ellátott székek, magyar stílusú szekrények, tálalók, ládák és polcok élénk színű festett virágdíszítéssel, a falakon pedig lógó népies fatányérok és agyagkancsók lógtak.
A bútorok egy része, amely a mai napig fennmaradt (még mindig fennáll a lehetősége, hogy a bútorok egy része magántulajdonban van, 2019-ben egy hasonló faliszekrény jelent meg egy budapesti aukción, melyet eredetileg névtelen műnek neveztek), a szekrény és tálalók magas, spirálisan elforgatott dinamikus oszlopokkal ellátott barokk modelljei a XVIII. század első harmadában voltak népszerűek. Ezeket festett naturista virágcsendéletekkel díszítették, itt csak kis mértékben használták a magyar népi díszítés szívmotívumait.
Mi lett a villa további sorsa és hogy vezetett a bútorok útja a késmárki múzeumba? Mielőtt a bútorok útját követnénk, egy pillanatra menjünk vissza az időben. A bútor, amint azt a megőrzött papírmatricák is mutatják, a Kassa-Oderbergi vasút Poprád állomásán keresztül érkezett Ótátrafüredre. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a villa mint Habsburgok tulajdon elkobzásra került, az új állam figyelmen kívül hagyta Klotild érveit, miszerint a villa magántulajdonát képezte. Az épületet Mária Janďourková bérelte a Brandýs nad Labem-től, és szálláslehetőséget alakított ki benne, paradox módon a tulajdonos nevével (Csehszlovák panzió Vila Klotilda). Az első Szlovák Köztársaság idején a pozsonyi Szlovák Jelzálog- és Önkormányzati Bank tulajdonában volt, amely alkalmazotta szabadidős létesítményévé alakította. Abban az időszakban valószínűleg jelentősebb átalakításokat végeztek, melyek befolyásolták a belső tereket, melyek közül csak a központi csarnokok maradtak fenn eredeti állapotukban.


A II. világháború után a villa Hotel Fučík néven a Grand Hotelhez tartozott, majd 1975-ben átadták a Szlovák Köztársaság kormánya Hivatal Létesítmények Igazgatóságának, és azóta a legmagasabb közjogi méltóságokat szolgálja rekreációs létesítményként (jelenleg Villa Kamzík néven). Valamikor ezekben az években valószínűleg selejtezésre került sor, a bútorok így kerültek magánkézbe.



1988-ban a múzeum a poprádi Bohumír Suchý-tól 800 koronáért megvásárolt egy ruhásszekrényt, majd később két oldalszekrény kerül mellé. Akkoriban senkinek sem volt fogalma arról, hogy ki és kinek készítette ezeket, vagy hogy hol voltak eredetileg. A bútorokat továbbra is a múzeum raktárai rejtik, remélhetőleg a közeljövőben – a szükséges restaurációs munkákat követően – a múzeum látogatói is láthatják ezeket, addig is legalább virtuálisan megcsodálhatjuk ezeket a ritka kincseket.
Szerző: Mgr. Maroš Semančík , a Késmárki Múzeum történésze.
Forrás és fotó: https://kezmarok.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...