2020. február 26., szerda

65 éve történt a Magas-Tátra főgerincének első téli csoportos végigjárása

65 évvel ezelőtt, 1955. február 23-án vette kezdetét a Magas-Tátra főgerincének első téli csoportos végigjárása, amely a Liliom-hágótól (Ľaliové sedlo) a Kopa-hágóig (Kopské sedlo) tartott. Ez volt a főgerinc harmadik téli bejárása, amely abban az időben szokatlanul nagy médiafigyelem mellett zajlott. A téli főgerinc 1955. február 23-án Ótátrafüreden kezdődött, ahonnan a résztvevők Arno Puškáš vezetésével (aki nem volt a mászócsapat tagja) – Ivan Kluvánek (28 éves), František Kele (19 éves), Ivan Lehotský (23 éves), Ján Vozatár, Milan Mereš (22 éves) és Jozef Psotka (20 éves) – Poprádon, Liptóújváron és Perbenyén keresztül jutottak el Podbanszkóra (Podbanské). A főgerinc végigjárás alatt bőven volt lehetőségük megtapasztalni a tátrai időjárás változatosságát. Néhány nappal később két fotós csatlakozott a csoporthoz, Vladimír Koštial és Miloš Brix a külvilág felé igyekeztek bemutatni a mászás részleteit.
A csoport 1955. március 5-én 17 óra 25 perckor érkezett meg a Kopa-hágóba, majd az egykori Késmárki menedékház (Kežmarská chata) előtt barátok, orvosok és újságírók vártak rájuk. A mászás résztvevőinek érzéseit, benyomásait a Csehszlovák Rádió élő adásban közvetítette a rádióhallgatók felé. A főgerinc téli csoportos bejárásával a mászók nagy álma teljesült, a bejárásnak köszönhetően pedig az akkoriban nem túl ismert hegymászás egyre népszerűbbé és érthetőbbé vált a laikusok számára is.

A Magas-Tátra főgerincének első magyar téli megmászása 1983. március 13-21 között történt, erre a Kopa-hágó – Liliom-hágó útvonalon került sor, alpesi stílusban, völgycsoport nélkül. A mászást  Dékány Péter, Fodor Zoltán és Vörös László hajtotta végre, Jankovics László és Szendrő Szabolcs az első mászónapon feladta. A mászóknak nem volt depójuk és segédcsapatuk. Nyolcszor bivakoltak a gerincen, március 19-én a nagy köd miatt egy napot vesztegeltek a Középső-Menguszfalvi-csúcs déli oldalán. A hátizsákok tömege kezdetben 20 kg volt, egy sátrat vittek magukkal. Az élelmiszerük kevésnek bizonyult, utolsó napra már csak három szelet szalámi és két kalciumtabletta maradt.

1 megjegyzés:

  1. Megjelent erről egy könyv magyarul is. "Rudo Moric: A magas Tátra ormain" címmel, 1958-ban. Érdekes olvasmány, mai szemmel persze kicsit furcsa. Pl. menekülés a lengyel határőrök elől, mert nem volt engedélyük átlépni Lengyelországba ( a főgerinc egy része országhatár). ha jól emlékszem Psotkát az orvosok útközben kivették a csapatból. A magyar mászásról Cinó mondott érdekes dolgokat. Szinte alig biztosítottak. Magyar téli átmászás talán azóta sem volt.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...