2014. április 9., szerda

A Tátra főgerince

A Tátra főgerince (szlovákul Hlavný hrebeň Tatier, lengyelül Grań Tatr, németül Hauptgrat der Tatra) a Liptóhutai-nyeregtől (Hutianske sedlo) a Zári-szorosig (Sedlo pod Príslopom) húzódik, bejárása komoly hegymászó teljesítménynek számít még kedvező időjárási körülmények között is.
A főgerinc három fő részre osztható:
1.) A Liptói-Tátra főgerince a Liptóhutai-nyeregtől (Hutianske sedlo / Huciańska Przełęcz) a Liliom-hágóig (Ľaliové sedlo / Liliowe).
2.) A Magas-Tátra főgerince a Liliom-hágótól (Ľaliové sedlo / Liliowe) a Kopa-hágóig (Kopské sedlo / Przełęcz pod Kopą).
3.) A Bélai-Tátra főgerincének egy része a Kopa-hágótól (Kopské sedlo / Przełęcz pod Kopą) a Bolond Gerőn (Hlúpy / Szalony Wierch) és a Siratón (Ždiarska vidla / Płaczliwa skała) át a Holló-kőre (Havran / Hawrań), majd a Zári-szorosig (Sedlo pod Príslopom / Zdziarska Przełęcz).

A harmadik szakasz csak részben azonos a Bélai-Tátra főgerincével, amely a Sarok-hegyen és a Murányon át a Kobold-hegyig húzódik.
A Tátra főgerincének hossza kb. 75 km, ebből a Liptói-Tátra 42 km, a Magas-Tátra 26 km, a Bélai-Tátra 7 km.

A főgerinc legmagasabb csúcsai:
A Liptói-Tátrában: Bánya-hegy (Baníkov / Banówka, 2178 m), Ék-hegy (Klín / Starorobociański Wierch, 2176 m).
A Magas-Tátrában: Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný Gerlachovský štít / Zadni Gerlach, 2616 m), Jég-völgyi-csúcs (Ľadový štít / Lodowy Szczyt, 2630 m).
A Bélai-Tátrában: Holló-kő (Havran / Hawrań, 2154 m).

A Magas-Tátra főgerincének első magyar megmászása: 1971. augusztus 7-16. (7 mászónap, 72 óra tiszta mászási idő) alpesi stílusban, völgycsoport nélkül, a Liliom-hágó – Kopa-hágó útvonalon Kisvári János és Neidenbach Ákos. Két depójuk volt, a Hunfalvy-hágóban és a Lengyel-nyeregben. Napi 12 órát másztak, egy napon esett az eső, egy napon pedig szitált. A legnagyobb problémát a vízhiány okozta, a vízért mélyen le kellett menni a gerincről. Egy kivétellel a gerincen bivakoltak, minden csúcson és tornyon áthaladtak.
„Hegymászó Híradó, 1973/3. szám, 38-44. o.
Augusztus 7-én érkeztek Poprád-Felkára.
Augusztus 8-án depók elhelyezése, Neidenbach Ákos a Hunfalvy-hágóba, Kisvári János a Lengyel-nyeregbe.
9-én Poprádi-tavi villamos megálló – Kapor-hágó – Liliom-hágó. Délután 4-kor indulás, Svinica, bivak.
10-én Hincói-hágó.
11-én ködös idő, a Menguszfalvi-csúcsok után többször eső. Estére Tengerszem-csúcs (Hunfalvy-hágó).
12-én hajnalban szitáló eső, estére Jeges-tavi-csúcs.
13-án jó idő, elérik a Lengyel-nyerget.
14-én ragyogó idő, elérik a Vörös-padot, bivak a …-tónál.
15-én szép teljesítménnyel este 17:55-kor elérik a Kopa-hágót. Bivak a Késmárki menedékháznál.
Augusztus 16-án esőben le Tátralomnicra, majd hazautazás.”

A Magas-Tátra főgerincének első magyar expedíciós megmászása: 1978. szeptember 1-16-ig 18 tagú magyar expedíció a Kopa-hágó – Liliom-hágó útvonalon, Neidenbach Ákos vezetésével. Az 5 tagú gerinccsapat tagjai Balaton Zoltán, Berényi Ferenc, Halmi Péter, Neidenbach Ákos, Singer János. 15 nap alatt a gerinccsapat öt hegymászója váltotta egymást, a többiek elkészítették az éjjeli tábort, felhozták az élelmet, a gerinccsapatot meleg étellel várták. A gerinccsapat lényegében teher nélkül mászott, átlagban napi 11 órát. Az időjárás nem volt kedvező, a rendkívül rossz, csaknem téli körülmények, a havas-jeges gerinc miatt csak 8 nap volt alkalmas a mászásra. A gerinccsapat egyetlen tagja sem mászta végig a teljes főgerincet, melyből csak a Hátsó-Barátot hagyták ki. A legtöbbet, a főgerinc mintegy 75 %-át Neidenbach Ákos mászott.

A Magas-Tátra főgerincének első magyar téli megmászása: 1983. március 13-21. (7 mászónap) a Kopa-hágó – Liliom-hágó útvonalon, alpesi stílusban, völgycsoport nélkül Dékány Péter, Fodor Zoltán, Vörös László. Jankovics László és Szendrő Szabolcs az első mászónapon feladta. Nem volt depójuk és segédcsapatuk. Az első napon a kedvező hóviszonyoknak köszönhetően eljutottak a Kopa-hágótól a Felső-Jégvölgyi-csorbáig. Nyolcszor bivakoltak a gerincen, március 19-én a nagy köd miatt egy napot vesztegeltek a Középső-Menguszfalvi-csúcs déli oldalán. A hátizsákok tömege kezdetben 20 kg volt, egy sátrat vittek magukkal. Az élelmiszerük kevésnek bizonyult, utolsó napra már csak három szelet szalámi és két kalciumtabletta maradt.
A Krakówia gyorsvonattal utaztak ki, ami este indult, hajnal fél 5-re Poprádon voltak, Dékány Péter írása szerint pénteken már a Zöld-tavi-házban aludtak.
11. péntek. Viharos szélben, sűrű, vizes hóesésben felmentek a Zöld-tavi menedékházba. Csak egy éjszakára kaptak szállást.
12. szombat. Reggel az idő változatlan, átballagtak a Késmárki menedékház romjaihoz. Egy épen maradt szobából kilapátolták a havat. Estére elállt a szél.
13. vasárnap. Felhőtlen idő. Hétkor indultak (öten csatolták a hágóvasat), 7:30-ra Kopa-hágó.
Délben a Vörös-tavi-csúcs oldalában. „Laci és Zoli lemaradnak”, a Zöld-tavi-csúcs gerincéről látták őket utoljára (helyesen: Laci és Szabi maradtak le). Szendrő Szabolcs szerint „Jankovics László nem érezte jól magát sem egészségileg, sem pedig mentálisan, mivel kötél nélkül másztak.” Kötélereszkedés a Jég-völgyi-csorba előtt (Fekete-tavi-őrtorony). A Hó-csúcsról ismét ereszkedés. Este hatra Felső-Jégvölgyi-csorba, sátrazás. Éjjel enyhe idő.

14. hétfő. Kánikula a Kis-nyereg-hágóban. Jurzycza-fog, Hegyes-torony. Sötétben értek fel a Varangyos-tavi-csúcsra, majdnem éjfél, mire mindennel készen voltak. A felszerelés szakadozik. Éjjel erős szél.
15. kedd. Egész nap szél, de tiszta az idő és jó a hó. 16:30-ra Litvor-hágó. Sátrazás 100 m-rel a hágó alatt.
16. szerda. Csöndes, fátyolfelhős idő. „Figyelmetlenségből” átharántolták a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs északi falát a Keleti-Batizfalvi-csorbáig. A Batizfalvi-csúcs gerincén térdig, érő, puha hó (kötél nélkül másztak!). A cipők végleg átáztak. Esteledik, mire a Jeges-tavi-csúcson átkeltek. Sátrazás a Keleti-Vaskapu-csúcs alatt.
17. csütörtök. Zoli hágóvasa a Ruman-csúcson eltört, de megjavították. A Kis-Ganek délnyugati fala alatt kis vízesés, teleihatták magukat. Estére elérték a Hunfalvy-hágót.
18. péntek. A Simon-torony izgalmas, az első meredek felszökést északról kerülték. Ökör-hát-torony, kellemes napsütés. Este a Középső-Menguszfalvi-csúcs oldalában (terv a Csubrina lett volna). Éjjel szél, köd, nedves hóesés.
19. szombat. Hiába keltek szokás szerint 5:30-kor, délre világossá vált, hogy a nedves, ködös hóesés miatt nem lehetett elindulni. A gáz és ennivaló a végét járta.
20. vasárnap. Hajnalban ismét esett, de reggel már lehetett indulni. A Nagy-Menguszfalvi-csúcs déli padján mentek. Ködben néha tévelyegtek. A Bálint-csúcs gerince ismét éles, de most „ónos eső” esett. Estére a Swinica oldalába jutottak, a sötét miatt nem mentek tovább.
21. hétfő. Szép idő. 7:30-kor, háromnegyed órányi gyaloglás után elérték Liliom-hágót.

Forrás: Magyar Turista és Hegyisport Enciklopédia; Adam Piechowski: A Tátra főgerince; http://komarnicki.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...