2019. december 30., hétfő

A Mickiewicz-vízesések – Vitéz Somogyvári Gyula

Az I. világháborúban szerzett érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!” című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény első kötetének cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi részének tájait. Az alábbi mondatokkal az író a Mickiewicz-vízeséseknek a szemlélőre gyakorolt hatását írja le érzékletes szavakkal (eredeti helyesírással).

„…Hatalmas volt a kép, amely elém tárult. A megfagyott zuhatag maga volt a leláncolt őserő. Rohanásában megtorpantott vízomlás, dermedtté varázsolt szilajság meredt reánk mint valami láncravert titán, a jégcsapok és izmos jégkarok kuszált összevisszasáságból. Mickiewicz-vítesés… A nyugtalan lengyel költő nevét adták neki. S valóban olyan volt, mintha egy költő lázas, ezerágú fantáziáját, lelkének szilaj erejét dermesztették volna valami fenséges, szimbolikus szoborműbe. Csakhogy ilyen szoborművet, ilyen nagyszerű emléket emberi elme és földi véső nem tud kifaragni. Ilyet csak a Jóisten tud teremteni a tátrai tél hatalmával. Jóideig álltam elbűvölve a zuhatag szélén. …”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet X. fejezetéből.
Fotó: Egri László

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...