Mit jelent a
turistautak színjelzése a lengyel hegyekben? Dióhéjban semmit. Ebben lényegében
minden benne van, de hogy ne kockáztassuk annak lehetőségét, hogy ez a cikk
elnyerje a „Legrövidebb cikk az interneten” címet, nézzük meg kicsit
alaposabban, mit is jelent a turistautak színjelzése?
Az általánosan
elfogadott jelölés három, egyforma széles vízszintes csík, melyen a középső
jelöli az út színét, alatta és felette pedig egy-egy fehér sáv látható. Ezek a
jelek megtalálhatók a fákon, sziklákon, oszlopokon vagy akár az épületeken is,
mégpedig úgy, hogy az egyik jelzéstől mindig látni kell a következőt, az
útelágazásoknál pedig a következő kettő. Ezen kívül szabály még az is, hogy a
túra során mindig, mindkét irányban látni kell a következő jelet, lehetőleg
szemmagasságban. Elméletileg több-kevésbé 50 méterenként kell felfesteni a
jelzéseket, néha azonban a terep arra kényszerít, hogy ez az elv háttérbe
szorul. Erre a legjobb példákat a Tátrában találjuk.
Lengyelországban a
XIX. század végét megelőzően kezdték jelölni a turistautakat. 1880-ban Leopold
Wajgel látta el jelzésekkel a Hoverla (2061 m) csúcsára vezető ösvényt, amely
ma Ukrajna legmagasabb hegycsúcsa. A magashegyek világának a nagyközönség számára
történő hozzáférhetővé tételének élharcosa a Tátra Egyesület volt. Ma már nehéz
elképzelni, de a napjainkban szinte állandóan zsúfolt Halastóhoz (Morskie Oko)
vezető turistaút csak 1887-ben lett kijelölve, a Sas utat (Orlą Perć) pedig
1903-1906 között építették ki és látták el jelzésekkel. Lengyelországban a
nemzeti parkokban a Lengyel Turista és Természetjáró Egyesület (Polskie
Towarzystwo Turystyczno-Krajoznawcze, PTTK) a nemzeti parkok vezetésével
összhangban gondozza a turistautak jelzéseit, míg más területeken más
intézmények (pl. helyi önkormányzatok vagy helyi turista szervezetek) teszik
ugyanezt. A hivatalos szabályok szerint a jelzések mérete megközelítőleg 15x9
cm kell hogy legyen. Ezen túlmenően annak érdekében, hogy a turisták a lehető
legegyszerűbben el tudjanak igazodni az adott területen, több helyen (pl.
átjáróknál, menedékházaknál, különösen nehéz szakaszoknál) feliratos táblákat
alkalmaznak.
Először is
hangsúlyozni kell, hogy a turistautak színe semmilyen összefüggésben sincs a
nehézségükkel. Köztudott, hogy sok turista, és főleg a síelők tévedésben vannak
abban a kérdésben, hogy minél sötétebb egy út jelölése, az annál nehezebb. Nos,
ez tévedés. Hogy erről a legkönnyebben meggyőződjünk, vegyük elő a térképet, és
nézzük meg, hogy pl. a Kápolna-csúcsra (Kościelec) vezető nehéz turistaút
ugyanúgy feketével van jelezve, mint az Őzike-sziklára (Sarnia Skała) vezető
ösvény. Lehetséges, hogy a színek információt adhatnak az útvonal jellegével
kapcsolatban. Lehetséges, de nem biztos, mivel a turistautak színjelölésénél a
legfontosabb szabály, hogy két azonos színű útvonal nem keresztezheti egymást.
Ez elsősorban azért van így, hogy megkönnyítse a turisták számára a
tájékozódást, és csökkentse az eltévedés kockázatát. Elfogadott nézet viszont, hogy
a színeknek mégis csak van egyfajta jelentése:
Piros – általában az
adott területen vezető legfontosabb utak színe
Kék – többnyire
hosszabb, nagyobb távon vezető útvonalak színe
Sárga – többnyire
különböző területeket összekötő utakat jelöl
Zöld – általában
valami miatt érdekes, jellegzetes helyekre vezető út jelzése
Fekete – általában
célirányos, összeköttetés nélküli út.
Ezek azonban inkább
csak elméleti szabályok, melyek a turistautak jelölésének kezdeti időszakából
származnak, napjainkban azonban egyre többször eltérnek ezektől az
irányelvektől. A legfontosabb alapelv valóban az, hogy két azonos színű útvonal
egyetlen ponton sem keresztezheti egymást. Ahogy azt a jelzések felfestésével
foglalkozó lengyel turista elmondta: „Nem, a színek semmit sem jelentenek.
Tudjuk, hogy sokan meg vannak róla győződve, hogy a fekete színű ösvények a
legnehezebbek, a zöldek pedig a legkönnyebbek, de ez nem igaz. Ez a szabály
csak a sípályákon érvényes, a turistaösvényeken az egyetlen szabály, hogy két
azonos színű turistaút nem keresztezheti egymást. Ez az egyetlen alapelv a
színek használatával kapcsolatban. A múltban, amikor az első jelzéseket
felfestették, a keletről nyugatra vezető utakat pirossal, az észak-déli tengely
mentén vezető ösvényeket pedig kékkel jelölték. Ma azonban akár a rövid
összekötő utak is lehetnek pirossal jelezve, ha a csatlakozó színek
konfigurációja ezt kívánja.
Ez minden, amit tudni
kell a turistautak színjelölésével kapcsolatban. Túráink tervezése során
senkinek sem javasoljuk, hogy a turistautak színe alapján válasszon úticélt,
mert bizony a sárga vagy zöld jelzésű utak gyakran többet adnak, mint a
feketével jelzettek. Amennyiben egy turistaút nehézségéről szeretnénk
információhoz jutni, olvassuk a neten megtalálható on-line kalauzokat és blogokat.
Forrás és fotó: https://goryiludzie.pl
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése