2019. január 7., hétfő

Mit jelent a turistautak színjelzése a lengyel hegyekben?

Mit jelent a turistautak színjelzése a lengyel hegyekben? Dióhéjban semmit. Ebben lényegében minden benne van, de hogy ne kockáztassuk annak lehetőségét, hogy ez a cikk elnyerje a „Legrövidebb cikk az interneten” címet, nézzük meg kicsit alaposabban, mit is jelent a turistautak színjelzése?
Az általánosan elfogadott jelölés három, egyforma széles vízszintes csík, melyen a középső jelöli az út színét, alatta és felette pedig egy-egy fehér sáv látható. Ezek a jelek megtalálhatók a fákon, sziklákon, oszlopokon vagy akár az épületeken is, mégpedig úgy, hogy az egyik jelzéstől mindig látni kell a következőt, az útelágazásoknál pedig a következő kettő. Ezen kívül szabály még az is, hogy a túra során mindig, mindkét irányban látni kell a következő jelet, lehetőleg szemmagasságban. Elméletileg több-kevésbé 50 méterenként kell felfesteni a jelzéseket, néha azonban a terep arra kényszerít, hogy ez az elv háttérbe szorul. Erre a legjobb példákat a Tátrában találjuk.

Lengyelországban a XIX. század végét megelőzően kezdték jelölni a turistautakat. 1880-ban Leopold Wajgel látta el jelzésekkel a Hoverla (2061 m) csúcsára vezető ösvényt, amely ma Ukrajna legmagasabb hegycsúcsa. A magashegyek világának a nagyközönség számára történő hozzáférhetővé tételének élharcosa a Tátra Egyesület volt. Ma már nehéz elképzelni, de a napjainkban szinte állandóan zsúfolt Halastóhoz (Morskie Oko) vezető turistaút csak 1887-ben lett kijelölve, a Sas utat (Orlą Perć) pedig 1903-1906 között építették ki és látták el jelzésekkel. Lengyelországban a nemzeti parkokban a Lengyel Turista és Természetjáró Egyesület (Polskie Towarzystwo Turystyczno-Krajoznawcze, PTTK) a nemzeti parkok vezetésével összhangban gondozza a turistautak jelzéseit, míg más területeken más intézmények (pl. helyi önkormányzatok vagy helyi turista szervezetek) teszik ugyanezt. A hivatalos szabályok szerint a jelzések mérete megközelítőleg 15x9 cm kell hogy legyen. Ezen túlmenően annak érdekében, hogy a turisták a lehető legegyszerűbben el tudjanak igazodni az adott területen, több helyen (pl. átjáróknál, menedékházaknál, különösen nehéz szakaszoknál) feliratos táblákat alkalmaznak.
Először is hangsúlyozni kell, hogy a turistautak színe semmilyen összefüggésben sincs a nehézségükkel. Köztudott, hogy sok turista, és főleg a síelők tévedésben vannak abban a kérdésben, hogy minél sötétebb egy út jelölése, az annál nehezebb. Nos, ez tévedés. Hogy erről a legkönnyebben meggyőződjünk, vegyük elő a térképet, és nézzük meg, hogy pl. a Kápolna-csúcsra (Kościelec) vezető nehéz turistaút ugyanúgy feketével van jelezve, mint az Őzike-sziklára (Sarnia Skała) vezető ösvény. Lehetséges, hogy a színek információt adhatnak az útvonal jellegével kapcsolatban. Lehetséges, de nem biztos, mivel a turistautak színjelölésénél a legfontosabb szabály, hogy két azonos színű útvonal nem keresztezheti egymást. Ez elsősorban azért van így, hogy megkönnyítse a turisták számára a tájékozódást, és csökkentse az eltévedés kockázatát. Elfogadott nézet viszont, hogy a színeknek mégis csak van egyfajta jelentése:
Piros – általában az adott területen vezető legfontosabb utak színe
Kék – többnyire hosszabb, nagyobb távon vezető útvonalak színe
Sárga – többnyire különböző területeket összekötő utakat jelöl
Zöld – általában valami miatt érdekes, jellegzetes helyekre vezető út jelzése
Fekete – általában célirányos, összeköttetés nélküli út.
Ezek azonban inkább csak elméleti szabályok, melyek a turistautak jelölésének kezdeti időszakából származnak, napjainkban azonban egyre többször eltérnek ezektől az irányelvektől. A legfontosabb alapelv valóban az, hogy két azonos színű útvonal egyetlen ponton sem keresztezheti egymást. Ahogy azt a jelzések felfestésével foglalkozó lengyel turista elmondta: „Nem, a színek semmit sem jelentenek. Tudjuk, hogy sokan meg vannak róla győződve, hogy a fekete színű ösvények a legnehezebbek, a zöldek pedig a legkönnyebbek, de ez nem igaz. Ez a szabály csak a sípályákon érvényes, a turistaösvényeken az egyetlen szabály, hogy két azonos színű turistaút nem keresztezheti egymást. Ez az egyetlen alapelv a színek használatával kapcsolatban. A múltban, amikor az első jelzéseket felfestették, a keletről nyugatra vezető utakat pirossal, az észak-déli tengely mentén vezető ösvényeket pedig kékkel jelölték. Ma azonban akár a rövid összekötő utak is lehetnek pirossal jelezve, ha a csatlakozó színek konfigurációja ezt kívánja.
Ez minden, amit tudni kell a turistautak színjelölésével kapcsolatban. Túráink tervezése során senkinek sem javasoljuk, hogy a turistautak színe alapján válasszon úticélt, mert bizony a sárga vagy zöld jelzésű utak gyakran többet adnak, mint a feketével jelzettek. Amennyiben egy turistaút nehézségéről szeretnénk információhoz jutni, olvassuk a neten megtalálható on-line kalauzokat és blogokat.
Forrás és fotó: https://goryiludzie.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...