A magashegyekben
történő túrázás elválaszthatatlan a félelemtől. A hegyekben több veszély is
leselkedik a turistákra, az egyik leggyakoribb veszélyforrás a magasságtól való
félelem. Az emberek gyakran megkérdezik tőlem, hogy nem félek-e olyan nagy
mélységek felett túrázni? Természetesen félek. Sőt, azt gondolom, hogy aki nem
fél, annak nem kellene a hegyekben menni. Az alábbiakban megpróbálom
megmagyarázni ezt a paradoxont…
Az akrofóbia nem csak
önmagában a nagy magasságtól való félelmet, a tériszonyt jelenti, hanem
úgyszintén, és talán mindenekelőtt a nagy magasságból történő lezuhanástól való
félelmet. Ez különböző embereknél különböző módon nyilvánul meg, de mindenkiben
benne van, akkor is, ha mélyen elnyomjuk magunkban. Ez a genetikailag belénk
kódolt önmegtartóztatáshoz kapcsolódik, és akár bármilyen más fóbiát múltbéli
traumatikus élmények is felerősíthetik.
Ennyi az elmélet. A
gyakorlatban, a magashegyekben azonban mindenkinél más az a szint, amelynél az
emberben felmerül a kérdés: „Biztos, hogy meg kell tennem a következő lépést?”
A különféle emberi reakciók megfigyeléséből azt meglehetősen egyértelmű
következtetést lehet levonni, hogy a nagy magasságtól való félelemhez hozzá
lehet szokni. Nem arról van szó, hogy meg lehet tőle szabadulni, hanem arról,
hogy a szövetségesünkké tudjuk tenni.
A nagy magasságtól
való félelmet agyunk pozitív reakciója okozhatja. A leeséstől való félelem
akkor pozitív, ha nem okoz pánikot, de fokozza az éberséget, a koncentrációt és
az óvatosságot. Ennek következtében a nehéz, kitett szakaszokon a kitettségnek
köszönhetően megemelkedik az adrenalin, ugyanakkor lassú, megfontolt lépésekkel
haladunk tovább, és keresünk kényelmes, szilárd fogást.
De mi van, ha a test
nem hajlandó engedelmeskedni, és a félelem megbénítja szervezetünket? Ne
feledjük, hogy a hegyekben a legtöbb baleset emberi hibából következik be, és
ha valaki nem vét technikai hibát, akkor kicsi a sérülés vagy a tragédia
esélye. Végső megoldásként ne szégyelljünk visszafordulni, vagy segítséget
kérni. Az igazi turista nem csak a csúcsok és a hágók meghódítására törekszik,
hanem elsősorban felelősségteljesen gondolkodik, aki a kritikus pillanatokban
hozott ésszerű döntéseivel elismeri a hegyek felsőbbrendűségét. Az álmok
megvalósítását egy sikertelen kísérletet követően máskor, jobb pszichikai
állapotban is lehet folytatni.
Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.pl
Budapest utcáin tömegközlekedve kissé veszélyeztetebben érzem magam, nagyságrendekkel több, tőlem függetlenül bekövetkezhető baj történhet.
VálaszTörlés