![]() |
Tátrafüred 1881-ben |
Ha a gondviselés megtagadta
hazánktól a hűs tengeri vidékek enyhe klímáját, nagyon is bőven kárpótolt érte
a vadregényes fenyvesek sötétzöld erdökoszoruzta vidékeivel. De a mely néptől a
Tátrát tagadta meg a természet, azt nem kárpótolhatja semmi paradicsomi táj.
Sehol nem találod a fénynek és színnek azt a tónusát, mely oly annyira lesújt
és mégis anynyira a szívhez szól. Sem a svájczi havasok égbenyúló meredekei,
sem a skót vidékek bús-komolyan mosolygó fiziognomiája, sem a dél himes virányai,
sem az észak sötétpirosan haragvó égalja nem nyújthatnak fogalmat azokról a
benyomásokról, melyek egy kárpáti táj láttára hozzák mozgásba kedélyünket.
Ezeknek jellege egészen más, egészen eltérő valami.
Nem csoda, hogy a legkiválóbb
tourista nép, melynek ideje és pénze is elég van rá, hogy a szórakozások e
legnemesbikét teljes szenvedélylyel űzhesse – az angol, már rég kedvenczévé
avatta kirándulásaiban a magyar Kárpátok s köztük különösen a Tátra
hegy-völgyeit. Mikor az idény beáll, s a nap forrón tűz a nagy városok millió
járókelőtől koptatott kövezeteire, s megnépesülnek a várótermek s böröndös,
plaid-es alakok tolonganak tarka egyvelegben föl s alá – akkor megindul a
csatornán túl is a népvándorlás, s görnyedő pénzváltók, mosolygóvá hizott
bankárok és családapák, selypítő ladyk és missek, kezökben piros kötésű
útikalauzzal indulnak meg – nem csak Ostendebe, Trouville-ba, Emsbe vagy
Biaritzba, hanem – Tátrafüredre is. Mert mióta a Kárpát-egylet megalakult,
áldásos működése abban nyilvánult leghasznosabban, hogy nemcsak hozzáférhetővé,
de valóban kényelmessé is tette ma már a megismerkedést azokkal a természeti
kincsekkel és gazdag szépségekkel, melyek a kárpáti vidékeken lépten-nyomon
kínálkoznak az idegen elé.
A tarpataki völgyben, zuhogó
vízesések és szakadékos fenyvesek közepette, az úgynevezett Tündérlak és
Gondűző mögött kezdődve, mindegyre törpülő erdőségen keresztül vezet az ut a
Taréjkára, a tátrafüredi vendégkoszoru egyik legkedvesebb kirándulási helyére.
Innen lassan leereszkedve egyszerre csinos kis svájczi lak bukkan elő, mely
természetes szikla-párkányon feküve, teritett vörös asztalaival hivogatólag
csalogatja a fáradt vándort magához. Ez a mai számunkban látható Róza menház,
melyet Györffy bárónéról, egyik legszorgalmasabb fürdővendégről és a
Kárpát-egylet érdekeit igazán szivén hordozó honleányról neveztek igy el.
A legszebb kilátás nyilik a
Róza menházról. Előttünk terül el a két tarpataki völgy, s a két völgy között
emelkedő közép gerincz zord sziklatömbje, távol északon a kakasdi s lomniczi
csúcs, a kékes ködbe vesző Poprád-völgy, tengerszemeivel, zuhatagaival. A
mintegy 4000 láb magasban, csodálatos módra, még mindenütt lomblevelű fák,
jávor-, éger-, nyir- és hársfa kisérnek utunkban, sőt a gyönyörű és ritka
czirbolya-fenyők is, finom, sürü és hosszú tüleveleikkel gyakran
gyönyörködtetik a természetkedvelőket. A kellemes lak jó ételekkel és italokkal
is szolgál látogatóinak.
Ha a szemlélő betelt már az
elragadó látvánnyal, mely a természet által mintegy kiszemelt ponton elébe
tárult, néhány kanyarulattal tovább leszállhat a völgybe, s ¼ óra alatt padhoz
ér, melytől jobbra, kis távolságra a nagy vízesésen legeltetheti szemeit.
Számos apró sziklatorkolatokon át már több 100 méter távolságról
zuhatagszerüleg rohan lefelé bömbölve a habzó Tarpatak és nyaldossa körül magas
völgyekből önmaga által lehömpölygetett sziklatuskókat, míg végre mintegy 13
méter magas sziklafalról kétfelé vált széles sugárban balra függélyesen, jobbra
két ugrással veti magát a mélybe, behintve környékét finom permeteggel. Van
magasabb vízesés a Kárpátokban, de ily pompást, külföldi utazók is beismerik,
hogy sohasem láttak.
Néhány 100 lépéssel tovább az
úgynevezett hosszú vízesést találjuk. A patak itt mintegy 20 méterről szökik
alá számos örvény karikát vetve, melyeknek kristály-öblében a legkisebb
kavicsszem is tisztán kivehető. Mindkét vízesés medenczéjében sajátságos
üstszerü mélyedéseket figyeltek meg, melyek mintha bele lennének vágva az
ős-kőzetbe. Ezen üstökben egy-egy nagyobb és több kisebb gömbölyü ködarabot leltek,
melyeknek a tavaszi bő vizek lefolyása után mindig más helyzetük volt, ugy hogy
fordulniok kellett. Rájöttek erről, hogy a mélyedéseket több század lefolyása
alatt a nagy kődarab kellett, hogy kivájja. Ilyen mélyedések Skócziában is több
helyütt találhatók s boszorkány-üstöknek neveztetnek.
Egyik legkiválóbb természeti
szépsége a kárpáti vidékeknek a tengerszem is. Elátkozott magányban, hová csak
sasok s keselyük járnak, s hol rideg csönd és nyugalom honol, találhatók ezek
leginkább. Kifolyásuk nincs s ezért némelyiket feneketlennek tartja a nép,
minthogy mélységöket mindeddig meghatározni nem sikerült. A képzelem benépesíti
agyrémeivel a siri tájak csöndjét s költött alakokat hoz kapcsolatba a
tengerszemek előállásával. Mindenik tengerszemnek megvan a maga titokzatos
mondája, melyet suttogva ad a szóbeszéd szájról-szájra.
Forrás: Vasárnapi Újság 1893/2.
szám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése