2016. április 7., csütörtök

Krakkói legendák I. – Harangzúgás, kürtszó

„Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát”
A Visztula partján, Krakkóban született ez a közmondás, amely utal a két nép történelmi barátságára. A középkori dinasztikus kapcsolatok közül az egyik legkorábbi IV. Béla leánya, Kinga házassága, aki V. (Szemérmes) Boleszlávhoz ment feleségül. I. (Łokietek) Ulászló magyar segítséggel jutott a lengyel trónra, leányát, Erzsébetet pedig Károly Róbert vette feleségül. Nagy Kázmér halála után a lengyel történelemkönyvekben Ludwik Węgierski néven ismert Nagy Lajos került a lengyel trónra, leánya, Hedvig (Jadwiga) viszont II. (Jagelló) Ulászlóhoz ment feleségül, aki Hunyadi János oldalán esett el a várnai csatában. 1576-ban Báthori István erdélyi fejedelem feleségül vette Jagelló Annát, az utolsó Jagelló-házi király húgát, a házasság révén pedig a lengyel rendek az első választott királyként lengyel királlyá koronázták.

Lengyelország egykori fővárosa, Krakkó a lengyel királyok hajdani bölcsője és nyughelye, egyben a lengyel nemzeti öntudat jelképe. A város első írásos említése 965-ből való, az első évezred végén itt élő lengyel törzseket az első lengyel uralkodóházként a Piastok fogták össze. A legenda szerint egy Piast nevű földműves leszármazottja volt Mieszko, akinek Szent Istvánhoz hasonló szerepe volt Lengyelország történelmében. Krakkóban 1000-ben püspökséget alapítottak, 1038-ban már fejedelmi székhelyként említik. A Piast-ház (960-tól 1370-ig uralkodtak) hatalma megszilárdítása után kezdték meg a jól védhető Wawel-dombon a Királyi palota építését. A Királyi palota 1038-tól 1596-ig volt a lengyel uralkodók székhelye, a város virágkora Nagy Kázmér uralkodása alatt (1333–1370) kezdődött, és a Jagelló-ház uralkodása idején ért csúcspontjára.
A Jagelló-ház kihalása, II. Zsigmond Ágost halála (1572), majd a Waza-dinasztia hatalomra kerülése (1587) után Krakkó elvesztette központi pozícióját. 1596-ban III. Zsigmond Varsóba tette át székhelyét, de 1734-ig Krakkó maradt a koronázó város. Lengyelország harmadik felosztása (1795) után előbb a Varsói hercegséghez tartozott, majd formailag szabad város lett. Ma Lengyelország harmadik legnépesebb városa (kb. 760 ezer fő) a mai napig az ország egyik legfontosabb szellemi és kulturális központja.

A Wawel-domb

A Visztula kanyarulatának bal partján emelkedő várdombon kezdjük krakkói sétánkat. A várdombhoz vezető hosszú feljárón elsőként a vár falán elhelyezett, felirattal ellátott kőtáblák sokasága tűnik szemünkbe, melyek a palota két világháború közötti felújításához adományaikkal hozzájárulók neveit örökítik meg. A lengyel, litván és orosz címerekkel díszített Címeres-kapun át a Nyugati-bástyához (másik nevén IV. Ulászló-bástya) érkezünk, melyet a második Waza-király, IV. Ulászló építtette a XVII. században. Ezzel szemben áll az 1794. évi lengyel szabadságharc legendás vezére, Tadeusz Kościusko bronz lovas szobra. A következő átjáró a svéd származású királyi család nevét viselő Waza-kapu, amelyet az első Waza-házi király, III. Zsigmond építtetett 1595-ben.
A Waza-kapun belépve balra látható a Waweli székesegyház hatalmas épülete. A ma álló székesegyház építését 1320-ban, I. (Łokietek) Ulászló uralkodása alatt kezdték meg, és a trónon őt követő Nagy Kázmér idején, 1364-ben fejezték be. A háromhajós templomot körülvevő kápolnák közül a leginkább figyelemre méltó a székesegyház jobb oldalához simuló Zsigmond-kápolna, amelyet a Jagelló Anna királynő utasítására készített, aranyozott reneszánsz kupolájáról lehet felismerni.
Már a várdombra vezető feljárón látható a székesegyház északi oldalán magasodó, attól kissé elkülönülő Zsigmond-torony, amelyben a híres Zsigmond-harang található. Az épülettel szemben állva bal oldalt emelkedik az Óra-torony, amelyet lengyel szentek alakjaival díszített, barokk sisakjáról ismerhetünk fel. Ennek párja a jobb oldalon álló Ezüst Harangok-tornya, melynek alsó része kőből, míg a felső téglából épült.
A Várdomb épületeegyüttesét több bástyatorony díszíti. A jobbra hosszan elnyúló épületsor déli végét lezáró, négyzet alaprajzú, XIV. századi bástyatorony a Tolvajok-bástyája, melynek pincéit börtönként használták, innen ered elnevezése. A Várdomb déli feljáróját, ezzel együtt a Sandomierzbe vezető utat a XVI. században épült Sandomierzi-bástya őrizte. A belső falövezethez tartozott a lekerekített sarkú, négyzet alaprajzú Szenátorok-bástyája (más néven Lubranka), amely a legmagasabb bástyatoronyként összeépült a Királyi palota keleti szárnyával.
A Tolvajok bástyája mögötti tornyocskában lévő kanyargós lépcső a híres Sárkányverembe vezet. A legenda szerint egykor régen egy kegyetlen sárkány lakott a barlangban, aki a környéken élő emberek háziállataival csillapította soha nem szűnő éhségét. Néhány bátor ifjú megpróbált harcolni a falánk szörnyeteggel, de a sárkány elleni küzdelemben mindig az ebédjévé vagy vacsorájává váltak. Végül egy fiatal szabólegény, akit Skubának hívtak, báránybőröket tömött ki kénnel és szurokkal, majd bevarrta azokat és odatette a sárkány barlangjának bejárata elé. A falánk sárkány, amint meglátta az állatokat, azonnal lenyelte azokat. Ekkor a gyomrában forró lángok lobbantak fel és égni kezdett a bendője. A sárkány gyorsan elrohant a közeli Visztulához, és elkezdett vizet inni abban a reményben, hogy eloltja a belső tüzet. Csak ivott és ivott, a hasa pedig nőttön-nőtt, egészen addig, amíg ki nem pukkadt.
A 270 méter hosszú barlangból a turisták 81 métert járhatnak be, a turistaút a domb lábánál, a Visztula partján, a félpercenként tüzet okádó waweli sárkány szobra mellett ér véget.

Waweli székesegyház

A Waweli székesegyházban összesen 18 kápolna, ezekben több síremlék, valamint hét szarkofág található. Napjainkban a székesegyház egy része belépőjegy nélkül látogatható, de pl. a Zsigmond-harang és a Királysírok megtekintéséhez belépőjegy szükséges.
A székesegyház főhajóját kétoldalt végig kápolnák szegélyezik, ezekben, illetve a székesegyházban látható a lengyel nemzet több uralkodójának síremléke. A turistáknak kijelölt látogatási útvonal első megállója a főhajó közepén álló ezüstkoporsó, ebben nyugszanak Lengyelország védőszentje, Szent Szaniszló (1030–1079) mártír püspök földi maradványai. A mauzóleumtól balra, a főhajó pillérei között található III. Várnai Ulászló (1424–1444) lengyel, I. Ulászló néven 1440–1444 között magyar király 1906-ban készült szimbolikus szarkofágja, a várnai csatában Hunyadi János oldalán elesett királyt a csatatéren egy tömegsírban temették el.
A mauzóleum mögött található az 1650-ből származó barokk főoltár, előtte koronázták meg a lengyel királyokat. Az oltárhoz vezető lépcsőktől balra, fekete márványtábla mögött találhatók Szent Hedvig királynő földi maradványai.
A főoltártól balra, a sekrestyével szemközt áll az 1306-tól uralkodó I. (Łokietek) Ulászló, az első Krakkóban koronázott lengyel király síremléke (a Łokietek jelentése könyéknyi, utalva ezzel a király kis termetére). A homokkőből faragott gótikus szarkofág a XIV. század első feléből, a neogótikus baldachin a XX. század elejéről származik. Pár lépéssel hátrébb, a sekrestye bejárata mellett álló éjfekete márványoltáron látható az ezüstlapon függő, tüllel borított, gótikus Hedvig-kereszt, amely a XIV. századból származik, a legenda szerint előtte imádkozott a kegyes életű királynő. Az oltár alatti fülkében, üveglap mögé zárt bronzládikóban Hedvig relikviái vannak elhelyezve.
A főoltár mögött található a XIV. század második felében épült Báthory-kápolna. 1594–1595-ben Jagelló Anna királynő kívánságára 1586-ban elhunyt férje, Báthory István (1533-tól erdélyi fejedelem és 1576-tól lengyel király) sírkápolnájává alakították. Báthory volt a férfiágon kihalt Jagelló család utáni első választott király, aki Jagelló Annát feleségül véve szerzett jogot a lengyel trónra. A bal oldali falon látható a király homokkőből, vörös márványból és alabástromból készült síremléke, melynek középső részét korinthoszi oszlopok osztják három részre.
A főoltártól jobbra látható az 1501-ben épült János Albert-kápolna, ebben egy reneszánsz díszítésű fülkében található az 1492-ben megkoronázott János Albert szarkofágja. Ezzel szemközt áll az 1333-tól uralkodó Nagy Kázmér gótikus szarkofágja, síremlékének oszlopai piszkei vörös márványból, a baldachin homokkőből készült.
A szentélykörüljáró déli szárnyán található a reneszánsz stílusú, 1517–1533 között épült Zsigmond-kápolna, amelyet a firenzei Bartolomeo Berecci alkotott. A bejárattal szemben látható Báthory István felesége, Jagelló Anna királynő (1523–1596) síremléke, e fölött a lengyel királyok jelvénye, a sas jelzi, hogy uralkodó nyugszik a sírkápolnában. A reneszánsz motívumokkal díszített jobb oldali fülkében látható a két utolsó Jagelló-király, alul az 1506-tól uralkodó I. (Öreg) Zsigmond (1467–1548), míg felette fia és utóda, Zsigmond Ágost (1520–1572) síremléke. A négyzet alaprajzú kápolna kazettás kupoláját az 1575–1586 között férjével, Báthory Istvánnal együtt uralkodó Jagelló Anna boríttatta be csillogó, aranyozott lemezekkel.
A Zsigmond-kápolnával szemben áll Nagy Lajos magyar király leánya, a Lengyelországban rendkívüli népszerű, fiatalon elhunyt, 1384-től uralkodó Szent Hedvig lengyel királynő (akinek mindkét nagyanyja lengyel volt) szarkofágja. A következő pillérközben található üvegvitrinben Hedvig királynő koronázási jelvényeinek fából faragott másolatait láthatjuk, az eredeti jelvényeket a Jagelló Egyetem újjáalapítása céljából a királynő eladta. Az 1902-ben, carrarai fehér márványból készült szarkofág üres, a királynő földi maradványai 1949-től a főoltár előtt balra látható márványlap mögött nyugszanak.
A székesegyház déli mellékhajójában található, 1676-ban felszentelt, fekete márvánnyal burkolt Waza-kápolnával szemközt, a főhajó pillérei között látható az 1386-tól uralkodó, dinasztiaalapító II. (Jagelló) Ulászló (1362–1434) magyar vörös márványból készült gótikus síremléke. A templom bejáratától jobbra található Szent Kereszt-kápolnában álló baldachinos szarkofágban nyugszik az 1447-től uralkodó IV. Jagelló Kázmér (1427–1492).
A sekrestyéből nyíló keskeny folyosón juthatunk fel a Zsigmond-toronyba, ennek harmadik emeletén található Lengyelország legnagyobb harangja, a közel 11 tonna súlyú Zsigmond-harang, amelyet I. (Öreg) Zsigmond utasítására 1520-ban öntöttek zsákmányolt ágyúkból. A lengyel és litván címerrel díszített harang átmérője két és fél méter, kerülete csaknem nyolc méter, magassága két méter, a nyelvének súlya három mázsa. A hagyomány szerint a harang hangjára eloszlanak a felhők és kisüt a nap, egy másik legenda szerint viszont ha egy eladósorban lévő lány a harang nyelvét megérinti, hamarosan férjhez fog menni. A harangot napjainkban csak jeles egyházi ünnepnapok (karácsony, húsvét) alkalmával kondítják meg.
Az Óra-torony földszintjén található Czartoryski-kápolnán át juthatunk le a székesegyház alatti királyi kriptába. A kripta első helyisége a háromhajós, zömök oszlopú, jellegzetes román kori Szt. Leonárd-kripta, amely a székesegyház legrégebbi épületrészéhez tartozott. Ezután a királyi kriptákhoz érkezünk, ahol rögtön jobbra magyar nemzetiszínű szalaggal díszített koszorúkat láthatunk. Ez Báthory István nyughelye, akinek koporsóját 1877-ben, a Báthory-kápolna restaurálása során találták meg. A királyi kripta hét kriptából áll, melyeket folyosók kötnek össze egymással. Itt helyezték örök nyugalomra a nagy lengyel uralkodókat, valamint családtagjaikat I. (Öreg) Zsigmondtól Erős Ágostig bezárólag. A XV. század végéig az elhunyt uralkodók földi maradványait a székesegyházban helyezték el, később azonban csak a síremlékük került a templomba, koporsójuk a kriptában lett elhelyezve.

Lejegyezte: Nagy Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...