2016. március 12., szombat

Dr. Futó Endre 70. születésnapja

Dr. Futó Endre 1946. március 11-én született a felvidéki Ragyolcon, ahol felmenői már az 1600-es években is viselték ezt a családnevet. 1970 őszén, az egyetemi évek befejezése után első munkahelye a kassai Šafarik Tudományegyetemen volt, ahol atomfizikusként a kozmikus sugárzással foglalkozott. Az egyetemnek a Magas-Tátrában, a Lomnici-csúcson volt a mérőállomása, ahová a kutatókat kéthetes szolgálatokba vezényelték. Egészen addig semmilyen kapcsolata nem volt a hegymászással, a Lomnici-csúcs büféjében azonban több hegymászóval találkozott, akik általában a teraszon aludtak, vagy időnként befogadták őket éjszakázni.
A hegymászók a sörözések közben nagy lelkesedéssel beszéltek a fantasztikus tátrai mászásokról, valamint arról, hogy ez milyen nagy élmény és élvezet számukra. Ez adta számára a kezdő lökést, ez indította el őt a hegymászás felé. Eleinte bejárta a Tátra turistaösvényeit, később jelentkezett a kassai Műegyetem hegymászó szakosztályába, elvégezte a tanfolyamokat, és társaival egyre többet járt a Tátrába és a Szádelői-völgybe.

1975 és 1981 között több tucat tátrai túrát hajtott végre, kedvenc mászóterepe a Zöld-tavi-völgyet övező csúcsok falai voltak. Egyik talán legemlékezetesebb vállalkozása 1979. március 3-13. között a Magas-Tátra főgerincének bejárása volt, ahol a völgycsapatot vezette. 1980-ban eljutott a Kaukázusba, 1981-ben pedig a kassaiakkal a Spitzbergákra vezetett egy expedíciót.
1981 őszén áttelepült Magyarországra, 1983-ban ismét a Spitzbergákon járt, ezúttal a magyar expedíciót vezette. Közben 1985-ig továbbra is rendszeresen járt a Tátrába. 1985-ben Genfbe, az Európai Részecskefizikai Laboratóriumba (CERN) került, ami teljesen megváltoztatta addigi életét. A hegymászást abbahagyta, a sífutást és a trekkinget viszont nem. Az Alpokkal 1978-ban, az első CERN-i látogatása alkalmával került először kapcsolatba, ekkor járt a Monte Rosán és a Mont Blanc-on. Nagyon sok csúcson járt, nyáron szinte minden hétvégén a hegyen tartózkodott.
Ha csak tehette, hetente egyszer a Jurában felment a Reculet nevű csúcsra, amely Genf közelében található. A kiindulóponttól a csúcsig a szintkülönbség kb. 800 m, ami ún. házi-hegyként nagyon jó lehetőség az erőnlét megőrzésére. Akkoriban hetente kétszer járt futni, télen pedig rendszerint a Jurában a közeli sífutó paradicsomot látogatta. A Svájcban eltöltött 22 év alatt sok helyre eljutott, közben autóval bejárta a svájci, francia és olasz Alpok talán összes magas hágóját.
Járt a Pireneusokban, autóval ott is bejárta az összes elérhető hágót Spanyolország és Franciaország között. Amikor a szicíliai Cataniában járt egy konferencián, nem mulasztotta el felmenni az Etnára, Dél-Spanyolországban pedig a Sierra Nevada-i Mulhacén-ra. A mai napig igyekszik eljutni mindenhová, ahová képességei és lehetőségei megengedik, 2008-ban például kétnapos, sátrazós túrával járta be a Nyugati-Tátra főgerincének egy szakaszát.
1985-től nagyjából 2005-ig szerkesztette a Magyar Hegymászó Klub (MHK), később a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség (MHSSZ) honlapját. Összeállított és a Szövetség honlapján elérhetővé tett egy négynyelvű hegymászó-szótárat. Erre a honlapra feltöltötte dr. Komarnicki Gyula, Júliuš Andrási, valamint Witold Henryk Paryski Tátra-kalauzait, Szalay Béla történeti értékű Fogaras-kalauzát (németből ő maga fordította), valamint Wild Ferenctől a Békás-szoros frissített mászókalauzát.
Ugyancsak az MHSSz honlapján létrehozott egy életrajzi gyűjteményt, a kb. 7000 nevet tartalmazó „A magyar hegymászás és turizmus arcképcsarnoka” címmel.
Felkutatta és a magyar nevezéktan szabályainak megfelelve teljessé tette a Magas-, a Liptói- és a Bélai-Tátra helyneveit. Kivételesen sokoldalú nyelvismeretét felhasználva a lengyel, szlovák és német nyelvű szakirodalom alapján összeállította a Magas-Tátra részletes hegyrajzi leírását, amely az MHSSZ honlapján „A Magas-Tátra négynyelvű földrajzinév-tára” címen jelent meg.
Részt vett a magyar hegymászás történetét felölelő gyűjtőmunkában, melynek eredményeként 2005-ben megjelent a „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” (szerk. Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor, Kornétás Kiadó).
Éveken át együttműködött a szepességi születésű, Ausztriában élő Gattinger Miklóssal (Klaus Gattinger), akinek „A Magas-Tátra” címen magyarul megjelent könyvéhez a névtár alapján ő biztosította a magyar névanyagot (Kornétás Kiadó, 2005).
Lefordította a lengyel Adam Piechowski „A Tátra főgerince” c. négykötetes kalauzát, amelyet az MHSSZ támogatásával 2007-ben sikerült nyomtatásban kiadni. Kezdeményezte és forrásanyagokkal is támogatta a „Fogarasi-havasok” című hegymászó-és turistakalauz megjelenését (Kornétás Kiadó, 2012).
Ugyancsak lefordította Władislaw Cywiński Tátra-kalauzának valamennyi, eredetileg lengyel nyelven megjelent kötetét. A hegységről valaha megjelent kalauzok közül ezt tartják a legpontosabbnak, a 2013-ban tátrai gyűjtőmunka során halálos balesetet szenvedett szerzője szerint a Tátrát ilyen részletességgel mintegy 60 kötetben lehetne leírni (Lengyelországban 19 kötet jelent meg). A kalauz kötetei folyamatosan jelennek meg magyar nyelven, eddig négy kötet jelent meg nyomtatásban.

Írta: Bácskai Gusztáv

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...