„In hoc signo” címmel a szlovák és
magyar címerben található kettős kereszt szimbólumáról, tartalmáról tartott
előadást Horváth Gábor egyháztörténész, főiskolai oktató, a szegedi Gál Ferenc
Főiskola Egyháztörténeti Kutatócsoportjának munkatársa a Selye János Egyetemen.
A 2014. november 11-én tartott előadáson elmondta, a kettős kereszt állami
szimbólum, amely különböző korokban, különböző tartalmat kapott. Előadásában a
kettős kereszt eredeti jelentését próbálta keresni egyháztörténeti szempontból.
A szlovák címertannal foglalkozó kutatók III. Bélától, 1190-től eredeztetik az
első kettős kereszt ábrázolásokat. A későbbiekben kialakult az a képzet is,
hogy a kettős kereszt Felső-Magyarország szimbóluma. Ezt azzal magyarázzák,
hogy a szlovákiai városok esetében gyakran előfordul ennek a keresztnek a
címerekben való ábrázolása – mutatott rá Horváth Gábor, aki szerint azonban a
legkorábbi ábrázolásokban feltűnő kettős kereszt Magyarországot jelöli. „A legrégebbi
megmaradt királyi zászló, mely kettős keresztet ábrázol, nem egy területet
jelöl, nem a királyi Magyarország egy részét jelöli, de annak egészét, egységét
fejezi ki” – mondta.
Az előadásában kitért arra, hogy a
16. századtól kezdték el magyarázni a hármas halom jelentését is, melyet a
Mátra, Fátra, Tátra földrajzi helyekkel azonosították. Ezt azonban korábbi
dokumentumok, bizonyítékok nem támasztják alá – magyarázta. „A hármas halom az
egyházi művészetben mindig a Szentháromságot fejezi ki és a halom, amelyre a
kettős keresztet helyezik, maga a Golgota. Amikor ez a szimbólum elterjedt, nem
azt akarták vele mondani, hogy ezek Magyarország hegyei, ezt csak a későbbiek
során tették hozzá, mintegy új tartalommal bővülve” – hangsúlyozta az egyetemi
hallgatóknak.
A kettős keresztnek minden korban
volt jelentősége: más a 12. századi története, ahogyan a 13. és 14. században
is más tartalommal ruházták fel, de van 20. és 21. századi töltete – tudtuk meg
az egyháztörténésztől. Általános nézet, hogy III. Béla a kettős keresztet (mint
hatalmi jelképet) a bizánci császártól vette át. Ebben a szlovák és a magyar
történészek is konszenzusra jutottak. Horváth Gábor azonban ezzel az elmélettel
nem ért egyet. Mint kifejtette, ilyen hatalmi jelképe a bizánci császárnak nem
volt. Véleménye szerint a történelem-tudomány hibázott, amikor ezt a
szakirodalomban ma már tényként kezelt információt feltétel nélkül elfogadta.
Érdekességként megemlítette, hogy a tőlünk délebbre élő nemzetek – a szerbek, a
bolgárok, örmények – szintén használják a kettős keresztet, Jeruzsálem
szimbóluma is a kettős kereszt, de államszimbólummá csak Magyarországon és
Szlovákiában vált. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kettős kereszt eredeti
jelentése Krisztus győzelme a gonosz fölött. Ezért használták Bizáncban, a
keresztes háborúk során a Szentföldért való harcokban. Így terjedt el
Európában, hogy a keresztény Európát ennek a jelnek, ennek a szimbólumnak a
segítségével megvédhessék az uralkodók a tatároktól, később a törököktől.
„In hoc signo vinces”, azaz „E
jelben győzni fogsz” – ez a jelentéstartalma a korai kettős kereszt
ábrázolásoknak, mert kifejezte az uralkodók abbéli szándékát, hogy
felszabadítsák a muzulmánok hatalma alól Jeruzsálemet. E jelben Európa több
uralkodója is fogadalmat tett, köztük III. Béla magyar király, aki a kettős
keresztet felvette – nem átvette –, hogy a Szentföldet felszabadítsa, de sajnos
ezt a fogadalmat korai halála miatt betartani nem tudta. Továbbörökítette
fiára, II. Andrásra, aki részt vett keresztes hadjáratban, ahogy Horváth Gábor
fogalmazott, fegyveres zarándoklaton, de eredményt nem ért el. Uralkodásának
ideje alatt, amíg keresztes hadjáratot folytatott, a kettős keresztet
alkalmazta, majd a hadjárat után az Árpád-sávos címerképet használta leginkább.
IV. Béla korában ismételten történik
egy változás: a tatárjárás alatt, ami az akkori Európa legfenyegetőbb eseménye
volt, az „üdvöt adó Szent Kereszt jelét felvéve”, pajzsra helyezve harcolt a
magyar király. Ekkor már nem a Szentföldet kellett felszabadítani, hanem a
kereszténységet kellett megvédeni Európában. Az évszázadok során e tartalom
kibővült az Apostoli Királyság fogalmával.
Meg kell említeni, hogy a Tanácsköztársaság alatt módosult jelentése: mivel a
Tanácsköztársaság internacionalista volt, tehát nem nemzeti, nem keresztény,
ateista. A kettős kereszt a Horthy-korszakban a kereszténység és a nemzeti
érzések kifejezésére utalt. Érdekes, hogy a modern, mai korban is vannak
pártok, akik ezt a szimbólumot használják, nem feltétlenül az Apostoli
Királyság jelképeként értelmezik, hanem összefüggésbe hozzák a rovásírással is,
amivel az eddigiektől teljesen eltérő, új hagyományt is teremtenek.
„A történelem feladata a hagyományok
tiszteletben tartása, helyes értelmezése, nem új dolgokkal való felruházás” –
vélekedett Horváth Gábor egyháztörténész, aki előadásban arra mutatott rá, a
kettős kereszt eredetileg Jeruzsálem jelképe. Csakhogy 14. századra ez a
jelentés már teljesen kiveszett, hiszen keresztes háborúkat ebben az időben már
nem vezettek a Szentföldre. E szimbólum egy idő után megszokottá vált és az
állam szimbóluma lett, az uralkodó szimbóluma, mely az állam jelképe is lett
egyben. Már az is érdekes, hogy a kettős kereszt szimbólumként fenn tudott
maradni. Ezt elsősorban annak köszönhető, hogy felruházták nemzeti tartalommal
is. A történész megjegyezte azt is, hogy a kettős kereszt az Apostoli Királyság
szimbóluma is, amely visszavezethető Szent Istvánra, állam- és egyházszervező
királyunkra. A magyar uralkodók mindig az ő örökébe léptek, az ő attribútumaival
ruházták fel magukat. Horváth Gábor szerint vitatható, hogy tényleg Szent
István korához köthető-e a kettős kereszt, de – amint a pápaság és annak
szimbólumai között szerepel például a tiara, amely tudjuk, hogy nem volt Szent
Péter fején, mégis hozzá kötjük –, így a kettős kereszt is kifejezi
államalapító királyunk tevékenységét. A magyar királyság is a kereszténységben
formálódott, tartalmakat onnan kapott. A jelentés évszázadról évszázadra
fejlődött, és fejlődhet akár a mai napig.
Arra a kérdésünkre, hogy a szlovák
címerben használt kettős kereszt szerinte mit ábrázol, Horváth Gábor úgy
válaszolt: „Ez egy közös szimbólum. Nem szabad elbagatellizálni és hiteltelenné
tenni egy ilyen szimbólumot. Az eredeti tartalommal mindenkinek szembesülnie
kell, függetlenül attól, hogy a szlovákságnak is van vele mondanivalója, az
eredeti tartalmakat ismerni kell. Az alapvető pontokat el kell tudni fogadni,
kölcsönösen. Így az nem szétválaszt, hanem összeköt. Ugyanarról a tartalomról
beszélünk, ha az eredetit nézzük, csak fel kell tudni vállalni. Ma még talán
szétválaszt, de lehet, hogy a jövőben ez a szimbólum majd összeköt bennünket”.
Szalai Erika, Felvidék.ma
Forrás: http://www.felvidek.ma;
Fotó: geocaching.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése