![]()
Babonák – meglehetősen kiterjedt
témakör, különösen, ami a hegyeket illeti. Akár hiszünk benne, akár nem, azt
hiszem fontos kérdés mindannyiunk számára. Vannak közöttünk olyanok, akik
szinte a babonák rabjai, és vannak olyanok, akik csak legyintenek ezekre, és
nem törődnek velük. Én a mindennapi életben biztosan a második csoportba
tartozom. Nem érdekel, ha egy fekete macska átszalad előttem az úton, vagy ha
felborul a sótartó, ami a régi hagyomány szerint veszekedést jelent. Ugyanakkor
a hegyekben megpróbálom magam mögött hagyni a mindennapi élet dolgait, és így a
gondolkodásom 180 °-os fordulatot vesz. Azt nem tudom, mi okozza ezt nálam.
Lehet, hogy az a tény, hogy a hegyek veszélyesek, és az őket körülvevő babonák
további rejtélyeket tartogatnak. Talán azért, mert a hegyekben mindig azt az
elvet vallom, hogy jobb félni, mint megijedni, és fel kell készülni mindenre.
Talán azért, mert gyakran találkoztam azzal, hogy a babonák, hiedelmek
figyelmen kívül hagyása sokak számára veszélyes helyzetet eredményezett,
miközben ezek figyelembe vétele sokuk életét megmenthette volna.
„Brocken-hegyi kísértet – ha
egyszer látjuk, veszélyt jelent, ha háromszor, minden átok feloldását”.
Azt hiszem, minden lelkes Tátrajáró
hallott már a Brocken-hegyi kísértetről. Félelmetes élmény lehet saját, a
szivárvány színeivel körülvett árnyékunkat látni a felhőben magunk alatt. A
gyönyörű jelenséget sötét titkok övezik. Ismerek néhány embert, aki már látta
ezt a jelenséget, például anyám is, akik most vagy arra várnak, hogy még két
alkalommal lássák, és ezután biztonságban érezzék magukat. Vagy pedig már egyik
úton sem félnek, mivel már három alkalommal is látták a ködkísértetet, és így minden
átok alól fel lettek oldozva. Azt lehet mondani, hogy ők már szerencsésnek
érezhetik magukat.
Anyám még mindig arra vár, hogy feloldozzák
az átkok alól. Kétszer látta a jelenséget, egyszer a Lengyel-Kápolnán
(Kościelec), egyszer pedig a Vörös-hegyeken (Czerwone Wierchy). Minden alkalommal
örül a lehetőségnek, ha a hegyekbe indulhat, de néhány alkalommal került már
veszélyes helyzetbe – például a Kápolna-csúcs egyik megmászása során, ahogy azt
korábban már említettem.
Én magam szerint szeretném már egyszer
látni a Brocken-hegyi kísértetet, már csak azért is, hogy végre saját szememmel
is lássam ezt a páratlan jelenséget. De nem fogok-e minden túra előtt, arra
gondolni, milyen szörnyűség vár rám?
Sok babona fűződik a Tátrához.
Sokan azt mondják, hogy ha gyakran tapasztalunk irracionális érzéseket, jobb,
ha visszafordulunk, mint ha tovább mennénk, vagy válasszunk egy másik
útvonalat, még ha az nehezebb is. Megfontolandó azonban, hogy ha nem ismerjük a
babonákat, rossz benyomást tesz-e ránk, ha például fekete lepkével, vagy
apácával találkozunk? Természetesen nem. Így minden eseményt a véletlennek vagy
a balszerencsének tulajdonítunk. Lehet, hogy ezek a babonák éppen azért
alakultak ki, hogy megvédjenek minket bizonyos helyzetekben? Azt hiszem, ezt mindenki
saját szemszögéből fogja értékelni…
Hisszük vagy nem hisszük, figyelni
érdemes…
