2015. szeptember 25., péntek

Csoda a Gyömbér-Chopok gerincen

Szombat: eső, vasárnap: köd – ezekkel várható meteorológiai paraméterekkel indultunk neki két nagyobbik fiammal és Oli úrral múlt héten az Alacsony-Tátra két legmagasabb csúcsának, a Gyömbérnek (Ďumbier, 2043 m) és a Chopoknak (2024 m). Nem lepett meg a mostoha időjárás. Már háromszor jártam errefelé úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem láttam a gerincről a köd vagy az esőfelhő miatt. Úgy tűnt, nekem ez jár. Először 2009 júniusában másztuk meg az akkor 10 éves Olivérrel a két csúcsot. A túrát egy nap alatt lenyomtuk oda- és hazautazással egyetemben, ami egy ilyen korú gyerek esetében komoly teljesítmény. Még (az azóta tragikus balesetben a Mount Everesten elhunyt) túravezetőnk, Konyi is elismerően gratulált neki. Az eső folyamatosan szakadt, köd volt, nem láttam semmit, nem fotóztam semmit, nem is emlékszem másra.

Másodszor 2010 március végén mentünk végig nagyjából ugyanazon az úton (Trangoška-Štefánik menedékház-Gyömbér-Chopok-Trangoška), ezúttal hótalpakkal és hágóvassal. A hegyet ugyanis még jelentős hó- és jégréteg fedte. Ezúttal félig-meddig szerencsénk volt. A túrát kétnaposra terveztük be, ott alvással az 1740 méter magasan álló Štefánik menedékházban. Hó és jég ide vagy oda, ez a kétnapos túra már egy üdülés volt az előző utunkhoz képest.
2012. januárjában Donovalytól indulva terveztük végiglábalni az Alacsony-Tátra gerincét, Chopokon, Gyömbéren át kelet felé egészen a certovicai hágóig. Az iszonyatos szél azonban már az első nap felénél egyszerűen lefújt minket a hegyről. Nemhogy alig láttam, hanem a szemöldököm szabályosan összefagyott a szélvihar által felhordott jeges hó miatt a szempillámmal és szemgödrömmel. A torzó túra mély benyomást tett rám, amiről egy testvérblogban számoltam be, aki kíváncsi rá, itt elolvashatja.
2012 nyarán vettem egy nagy levegőt, és túravezető nélkül vágtunk neki középső fiammal, Leóval a már jól ismert korábbi útvonalon (Trangoška-Štefánik menedékház-Gyömbér-Chopok-Trangoška) a túrának. Csatlakozott hozzánk Oli úr, aki a Schneebergen kedvet kapott a magashegyi túrához, és Olivér fiam sem akart otthon maradni.
Szombat reggel kilenckor indultunk kocsival a Lehel térről, három és fél óra múlva már a Sebesér (Bystrá) feletti Trangoška parkolóban is voltunk. Két napra terveztem az utat, mert a gyerekeknek nagyobb a kaland, ha egy turistaházban alhatnak, és Leó sem valószínű, hogy épp' 10 évesen bírta volna a teljes körtúrát.
A szepkilatas.blog.hu teljes cikke itt olvasható!

Forrás és fotó:http://szepkilatas.blog.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...