Szombat: eső, vasárnap: köd –
ezekkel várható meteorológiai paraméterekkel indultunk neki két nagyobbik
fiammal és Oli úrral múlt héten az Alacsony-Tátra két legmagasabb csúcsának, a
Gyömbérnek (Ďumbier, 2043 m)
és a Chopoknak (2024 m).
Nem lepett meg a mostoha időjárás. Már háromszor jártam errefelé úgy, hogy
gyakorlatilag semmit sem láttam a gerincről a köd vagy az esőfelhő miatt. Úgy tűnt,
nekem ez jár. Először 2009 júniusában másztuk meg az akkor 10 éves Olivérrel a
két csúcsot. A túrát egy nap alatt lenyomtuk oda- és hazautazással egyetemben,
ami egy ilyen korú gyerek esetében komoly teljesítmény. Még (az azóta tragikus
balesetben a Mount Everesten elhunyt) túravezetőnk, Konyi is elismerően gratulált
neki. Az eső folyamatosan szakadt, köd volt, nem láttam semmit, nem fotóztam
semmit, nem is emlékszem másra.
Másodszor 2010 március végén mentünk
végig nagyjából ugyanazon az úton (Trangoška-Štefánik menedékház-Gyömbér-Chopok-Trangoška),
ezúttal hótalpakkal és hágóvassal. A hegyet ugyanis még jelentős hó- és
jégréteg fedte. Ezúttal félig-meddig szerencsénk volt. A túrát kétnaposra
terveztük be, ott alvással az 1740 méter magasan álló Štefánik menedékházban.
Hó és jég ide vagy oda, ez a kétnapos túra már egy üdülés volt az előző
utunkhoz képest.
2012. januárjában Donovalytól
indulva terveztük végiglábalni az Alacsony-Tátra gerincét, Chopokon, Gyömbéren
át kelet felé egészen a certovicai hágóig. Az iszonyatos szél azonban már az
első nap felénél egyszerűen lefújt minket a hegyről. Nemhogy alig láttam, hanem
a szemöldököm szabályosan összefagyott a szélvihar által felhordott jeges hó
miatt a szempillámmal és szemgödrömmel. A torzó túra mély benyomást tett rám,
amiről egy testvérblogban számoltam be, aki kíváncsi rá, itt
elolvashatja.
2012 nyarán vettem egy nagy levegőt,
és túravezető nélkül vágtunk neki középső fiammal, Leóval a már jól ismert
korábbi útvonalon (Trangoška-Štefánik menedékház-Gyömbér-Chopok-Trangoška) a
túrának. Csatlakozott hozzánk Oli úr, aki a Schneebergen kedvet kapott a magashegyi túrához, és
Olivér fiam sem akart otthon maradni.
Szombat reggel kilenckor indultunk
kocsival a Lehel térről, három és fél óra múlva már a Sebesér (Bystrá) feletti
Trangoška parkolóban is voltunk. Két napra terveztem az utat, mert a
gyerekeknek nagyobb a kaland, ha egy turistaházban alhatnak, és Leó sem
valószínű, hogy épp' 10 évesen bírta volna a teljes körtúrát.
