![]() |
| Fotó: Kántor István |
Manapság
a Késmárki-csúcs első megmászójának a Tátra-kutatók Frölich Dávidot (1595-1648)
tartják, aki 400 évvel ezelőtt, 1615 júniusában megmászott egy általa meg nem
nevezett csúcsot. A csúcs megmászását a Bártfán 1639-ben kiadott Medulla geographiae practicae című
művében írta le, de azt is közölte, hogy már előtte is voltak e csúcson.
Frölich Dávid leírásában megemlíti a Tátra legmagasabbnak vélt ormát, a
Lomnici-csúcsot, melyet Vater-nek (apának), illetve Grossvater-nek (nagyapának)
nevez, ugyanakkor említi a Mutter-t (anya), illetve Grossmutter-t (nagyanya)
is, ami valószínűleg a Késmárki-csúcs, ezeket a neveket azonban a XVIII.
században már nem használták. A Késmárki-csúcs meghódítása volt a Tátra első ismert
csúcsmászása.
Frölich
után a Késmárki-csúcs következő ismert meghódítója a Simplicissimus álnév alatt
rejtőzködő boroszlói Speer Dániel (1636-1707) lehetett, aki útját az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus
(Magyar avagy erdélyi Simplicissimus) című művében írta le. A csúcs
megnevezését ő sem tartotta fontosnak, de a leírás alapján könnyen
rekonstruálható, hogy a Késmárki-csúcson járt 1654-ben. A csúcs tehát már a
XVI. és XVII. században „gyakran” látogatott csúcsok közé tartozott, de ez később
feledésbe merült, és az újabb időkben az első ismert megmászója egy lengyel
botanikus, Eustach Wołoszczak volt 1858. augusztus 9-én.
A
Késmárki-csúcs a Tátra keleti oldalszárnyát képező Lomnici-csoport utolsó orma.
Hatalmas tömegével, falainak, gerinceinek és szakadékainak gazdag
tagozottságával méltó versenytársa a szomszédos Lomnici-csúcsnak. A
Késmárki-csúcsnak két önálló orma van: a déli, 2556 m magas főorom, a
tulajdonképpeni Késmárki-csúcs, és attól egy gerinccsorba által elválasztott
2524 m magas északi mellékorom, a Weber-csúcs. A Késmárki-csúcsot a tőle délnyugatra
fekvő Lomnici-csúccsal a Villa-gerinc köti össze. A csúcs tövében délre fekszik
a Kő-pataki-tó katlana, keletre a Hunfalvi-gödör, míg északra közel 1000
méternyire rendkívül meredeken törik le a Zöld-tó katlanába, ahonnan páratlanul
szép látványt nyújt sima sziklafalaival. Hegymászó szempontból legérdekesebb a
csúcs 550 m magas déli fala, ahol számos nagyon nehéz út található. A csúcs
nevének tulajdonjogi eredete van, mivel az egykori késmárki határ területén
fekszik. Kilátása – minthogy a Tátra nyugati része felé a Lomnici-csúcs
eltakarja – a Zöld-tó hegykoszorújára és a Bélai-Tátra mészkőhegyeire
szorítkozik, de ezekre igen szép. Közvetlenül az I. világháború előtt (1913) a
Magyarországi Kárpátegyesület a Késmárki-csúcsot Katona-csúcsra akarta
átnevezni, eredmény nélkül.
