2015. június 27., szombat

400 éve mászták meg először a Késmárki-csúcsot

Fotó: Kántor István
Manapság a Késmárki-csúcs első megmászójának a Tátra-kutatók Frölich Dávidot (1595-1648) tartják, aki 400 évvel ezelőtt, 1615 júniusában megmászott egy általa meg nem nevezett csúcsot. A csúcs megmászását a Bártfán 1639-ben kiadott Medulla geographiae practicae című művében írta le, de azt is közölte, hogy már előtte is voltak e csúcson. Frölich Dávid leírásában megemlíti a Tátra legmagasabbnak vélt ormát, a Lomnici-csúcsot, melyet Vater-nek (apának), illetve Grossvater-nek (nagyapának) nevez, ugyanakkor említi a Mutter-t (anya), illetve Grossmutter-t (nagyanya) is, ami valószínűleg a Késmárki-csúcs, ezeket a neveket azonban a XVIII. században már nem használták. A Késmárki-csúcs meghódítása volt a Tátra első ismert csúcsmászása.

Frölich után a Késmárki-csúcs következő ismert meghódítója a Simplicissimus álnév alatt rejtőzködő boroszlói Speer Dániel (1636-1707) lehetett, aki útját az Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus (Magyar avagy erdélyi Simplicissimus) című művében írta le. A csúcs megnevezését ő sem tartotta fontosnak, de a leírás alapján könnyen rekonstruálható, hogy a Késmárki-csúcson járt 1654-ben. A csúcs tehát már a XVI. és XVII. században „gyakran” látogatott csúcsok közé tartozott, de ez később feledésbe merült, és az újabb időkben az első ismert megmászója egy lengyel botanikus, Eustach Wołoszczak volt 1858. augusztus 9-én.
A Késmárki-csúcs a Tátra keleti oldalszárnyát képező Lomnici-csoport utolsó orma. Hatalmas tömegével, falainak, gerinceinek és szakadékainak gazdag tagozottságával méltó versenytársa a szomszédos Lomnici-csúcsnak. A Késmárki-csúcsnak két önálló orma van: a déli, 2556 m magas főorom, a tulajdonképpeni Késmárki-csúcs, és attól egy gerinccsorba által elválasztott 2524 m magas északi mellékorom, a Weber-csúcs. A Késmárki-csúcsot a tőle délnyugatra fekvő Lomnici-csúccsal a Villa-gerinc köti össze. A csúcs tövében délre fekszik a Kő-pataki-tó katlana, keletre a Hunfalvi-gödör, míg északra közel 1000 méternyire rendkívül meredeken törik le a Zöld-tó katlanába, ahonnan páratlanul szép látványt nyújt sima sziklafalaival. Hegymászó szempontból legérdekesebb a csúcs 550 m magas déli fala, ahol számos nagyon nehéz út található. A csúcs nevének tulajdonjogi eredete van, mivel az egykori késmárki határ területén fekszik. Kilátása – minthogy a Tátra nyugati része felé a Lomnici-csúcs eltakarja – a Zöld-tó hegykoszorújára és a Bélai-Tátra mészkőhegyeire szorítkozik, de ezekre igen szép. Közvetlenül az I. világháború előtt (1913) a Magyarországi Kárpátegyesület a Késmárki-csúcsot Katona-csúcsra akarta átnevezni, eredmény nélkül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...