2014. augusztus 7., csütörtök

Hegymászótúra a Gerlachfalvi-csúcsra

A Kárpát-koszorú legmagasabb pontjának (2655 m) klasszikus, normál útja a Felkai völgyből indul(1670 m). A csúcsból kifutó délkeleti gerincet (Ördög-gerinc) a Felkai-próbán át, a Katlan résnél (2425 m) éri el, majd ez alatt hosszan traverzálva keresztezi a délnyugati gerincet (Dromedár-hát) is. További traverzálás után éri el a Batizfalvi-főszakadékot, amely közvetlenül a csúcsra visz. A visszatérés a Batizfalvi völgybe történik a főszakadékot követve, végül a Batizfalvi-próbán át.
A Magas Tátra gerincvonulatainak követése jellemzően bonyolult, amit a sokszor rossz időjárási/látási viszonyok tovább nehezítenek. Ez a Gerlachfalvi csúcs elérésére is igaz, ahogy arra a hegymászó kalauzok is felhívják a figyelmet. Az út során a legfőbb nehézséget a pontos tájékozódás jelenti. Mindenképpen tisztában kell legyünk a Gerlach gerinceinek lefutásával ahhoz, hogy ezt a hosszú, izgalmas és kissé tekervényes utat biztonságban teljesíthessük.

A túra célszerű kiindulópontja a Szilézia ház, ahol újabban szokatlanul elegáns körülmények között szállhatunk meg. A szoba árában a reggeli is benne van, az étterem 5 órakor nyit. Ez mindenképpen jó hír, hiszen 8-12 órás mászás áll előttünk, aminek bele kell férnie a napba. A beszálláshoz a Lengyel-nyereg felé vezető zöld jelzésen indulunk el. Felkapaszkodunk a Felkai-vízesés tófalán, amit az Örökös eső sziklafalánál elhagyva a Virágoskertbe érünk. Kb. 50 m után egyértelmű csapás jelzi, hogy balra le kell térni a jelzett útról, át a patakon a Gerlach délkeleti fala alatt húzódó törmeléklejtőre. Az ösvényt követve hamarosan elérjük a Katlan résből lehúzódó északkeleti szakadékot. A szakadék jobb oldalán találjuk a beszállást (a Sziléziai háztól ¾-1 óra).
Fotó: Fenyős Zoltán
A fal első 15-20 méteres szakasza az ún. Felkai-próba, ami a falnak egy vaslépcsőkkel biztosított szakasza. Ezeket használva gyorsan kijutunk a széles szakadékba, amelynek jobb oldalán utat keresve kezdünk felkapaszkodni a folyamatosan látható Katlan-résbe. Ez a szakasz gyakorlatilag végig járóterep, néhol egy-egy sziklafellépéssel (0-II). Kötélbiztosítást normál körülmények között nem igényel, ha a helyzet ezt mégis megkívánja, gyakorlatilag csak menetből biztosíthatunk, standépítésre nem igazán találunk megfelelő helyet. A Katlan-rést 1-1 ½ óra mászással érjük el.
A Katlan-rés egy keskeny gerincbemetszés az ún. Ördög-gerincen, ami a Kis-Gerlachfalvi csúcs délkeletre lefutó gerince. A völgy felöl (délkeletről) a Virágoskert torony, míg északnyugatról a Katlan torony fogja közre. Amikor a Magas Tátrát délről szemléljük, magával ragadó a Gerlachfalvi csúcs látványa. Délkeletre és délnyugatra lefutó gerincei egy óriási tölcsérszerű katlant ölelnek körbe. A gerincek összefutási pontja nem a főcsúcs, hanem a Kis-Gerlachfalvi csúcs. A főcsúcs e „mögött” az északkeleti gerincen magasodik. Az út során a Katlan-résnél tehát a délkeletre lefutó gerincet értük el. A további mászás során ezt a gerincvonalat traverzáljuk (körbejárjuk a katlan felső ívét), elérjük a délnyugati gerincet, majd ezen túl a Kis-Gerlachfalvi csúcs és a főcsúcs közötti északkeleti gerinc vonalát.
Fotó: Mikle István
A mászás tájékozódás tekintetében nehéz szakasza innen kezdődik. Technikai nehézség továbbra sincs (0-II), de a terep időnként kitett. A Katlan résből átlépve a gerincen (tulajdonképpen belépve a Gerlach óriási katlanának peremére) a gerinc alatt visz az út. A gerincből számos borda törik le a katlan felé, ezeket kell sorra átmásznunk. Mivel egy sokat járt normál útról van szó, kellő figyelemmel követhetjük a csapást, azonban ez távolról sem annyira egyértelmű. Egy-egy bordára feljutva szemléljük meg a környezetet, figyeljük a fölöttünk húzódó gerinc lefutási irányát, keressük meg szemünkkel a következő borda legideálisabb átkelési pontját. Ha végigérünk a katlan felső ívén, traverzálnunk kell a délnyugati gerincet is. Ez az ún. Dromedár-hát, ami viszonylag szelídebb kontúrjáról ismerhető fel, valamint arról, hogy itt kilépünk a Katlanból. A Dromedár-hát traverzálási pontja a Felső-Dromedár-csorba. Tájékozódástól függően a Katlan-résből 1-2 óra alatt érhetünk ide.
A Dromedár-hátat elhagyva a Kis-Gerlachfalvi csúcs és a főcsúcs között húzódó északkeleti gerinc vonalát követjük, az eddigiekhez hasonlóan több, a gerincről lefutó bordát keresztezve. Kb. fél óra mászás után érjük el a főcsúcs alól lefutó, hatalmasra kiszélesedő Batizfalvi főszakadékot. Ez már közvetlenül a csúcsra visz. Bemászva a szakadékba, célszerűen annak bal oldali, stabilabb szikláin mászva kb. negyed óra alatt érjük el a gerincet (Gerlachfalvi oromrés). A csúcskereszt innen pár lépés.
Fotó: www.dobrodruh.sk
A lemeneti út a Batizfalvi főszakadékban vezet. Ennek legfelső szakaszán néhány beépített vaslánc könnyíti meg az ereszkedést. A főszakadék jobbra dől, ezt követve kezdetben az alján haladunk, meglehetősen törmelékes, kellemetlen terepen, majd a bal oldali, stabilabb sziklákon. A szakadék alsó részén a szikla tömörebbé válik és néhány nagyobb letörést képez. Ezeken a helyeken nemrég elhelyezett fix ereszkedőpontokat találunk, ami megkönnyítheti a biztonságos lejutást. A körülményektől függően 1-2 ereszkedéssel (10-30 méter) kell számolni. A főszakadék nem nyúlik le teljesen a völgyig, hanem az ún. Fehér fallal letörik. Ennek oldalában kell lejutnunk, amit szintén beépített vaslétrák és kapcsok segítenek. Ez a szakasz a Batizfalvi-próba, ami hosszabb, kitettebb és lemenetben kifejezetten kényesebb, mint felmenetben a Felkai-próba. A csúcstól a fal aljáig szükséges mászóidő nagyban függ az időjárási körülményektől. Ideális esetben 1 óra, de rossz idő esetén, illetve, ha többször kényszerülünk ereszkedni, ennek a többszöröse is lehet.
A falból kiszállva törmeléklejtőn, majd egy jól kitaposott ösvényen érjük el a Batizfalvi tavat (3/4-1 óra), ezt balról megkerülve a Magistraléra érünk. Még 1 óra séta vissza a Sziléziai házig. Megérdemeljük a sört!

Forrás és fotó: http://turautak.hu

2 megjegyzés:

  1. Mennyire igényel hegymászó képzettséget ez a túra vezetővel?
    Magamat rutinos tátrai túrázónak tartom, nem okoz gondot az elébb említett Vöröstorony-hágó.
    Gyenes Tamás

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt gondolom, hegyi vezetővel nem igényel különösebb hegymászó képzettséget. A felszerelést a hegyi vezető biztosítja, ő felel a kliensekért. Fizikai felkészültség és szédülésmentesség viszont alapvetően fontos.

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...