A Kárpát-koszorú legmagasabb
pontjának (2655 m) klasszikus, normál útja a Felkai völgyből indul(1670 m). A
csúcsból kifutó délkeleti gerincet (Ördög-gerinc) a Felkai-próbán át, a Katlan
résnél (2425 m) éri el, majd ez alatt hosszan traverzálva keresztezi a
délnyugati gerincet (Dromedár-hát) is. További traverzálás után éri el a
Batizfalvi-főszakadékot, amely közvetlenül a csúcsra visz. A visszatérés a
Batizfalvi völgybe történik a főszakadékot követve, végül a Batizfalvi-próbán
át.
A Magas Tátra gerincvonulatainak
követése jellemzően bonyolult, amit a sokszor rossz időjárási/látási viszonyok
tovább nehezítenek. Ez a Gerlachfalvi csúcs elérésére is igaz, ahogy arra a
hegymászó kalauzok is felhívják a figyelmet. Az út során a legfőbb nehézséget a
pontos tájékozódás jelenti. Mindenképpen tisztában kell legyünk a Gerlach
gerinceinek lefutásával ahhoz, hogy ezt a hosszú, izgalmas és kissé tekervényes
utat biztonságban teljesíthessük.
A túra célszerű kiindulópontja a
Szilézia ház, ahol újabban szokatlanul elegáns körülmények között szállhatunk
meg. A szoba árában a reggeli is benne van, az étterem 5 órakor nyit. Ez mindenképpen
jó hír, hiszen 8-12 órás mászás áll előttünk, aminek bele kell férnie a napba.
A beszálláshoz a Lengyel-nyereg felé vezető zöld jelzésen indulunk el.
Felkapaszkodunk a Felkai-vízesés tófalán, amit az Örökös eső sziklafalánál
elhagyva a Virágoskertbe érünk. Kb. 50 m után egyértelmű csapás jelzi, hogy
balra le kell térni a jelzett útról, át a patakon a Gerlach délkeleti fala
alatt húzódó törmeléklejtőre. Az ösvényt követve hamarosan elérjük a Katlan
résből lehúzódó északkeleti szakadékot. A szakadék jobb oldalán találjuk a
beszállást (a Sziléziai háztól ¾-1 óra).
|
Fotó: Fenyős Zoltán |
A fal első 15-20 méteres szakasza az
ún. Felkai-próba, ami a falnak egy vaslépcsőkkel biztosított szakasza. Ezeket
használva gyorsan kijutunk a széles szakadékba, amelynek jobb oldalán utat
keresve kezdünk felkapaszkodni a folyamatosan látható Katlan-résbe. Ez a
szakasz gyakorlatilag végig járóterep, néhol egy-egy sziklafellépéssel (0-II).
Kötélbiztosítást normál körülmények között nem igényel, ha a helyzet ezt mégis
megkívánja, gyakorlatilag csak menetből biztosíthatunk, standépítésre nem
igazán találunk megfelelő helyet. A Katlan-rést 1-1 ½ óra mászással érjük el.
A Katlan-rés egy keskeny
gerincbemetszés az ún. Ördög-gerincen, ami a Kis-Gerlachfalvi csúcs délkeletre
lefutó gerince. A völgy felöl (délkeletről) a Virágoskert torony, míg
északnyugatról a Katlan torony fogja közre. Amikor a Magas Tátrát délről
szemléljük, magával ragadó a Gerlachfalvi csúcs látványa. Délkeletre és
délnyugatra lefutó gerincei egy óriási tölcsérszerű katlant ölelnek körbe. A
gerincek összefutási pontja nem a főcsúcs, hanem a Kis-Gerlachfalvi csúcs. A
főcsúcs e „mögött” az északkeleti gerincen magasodik. Az út során a
Katlan-résnél tehát a délkeletre lefutó gerincet értük el. A további mászás
során ezt a gerincvonalat traverzáljuk (körbejárjuk a katlan felső ívét),
elérjük a délnyugati gerincet, majd ezen túl a Kis-Gerlachfalvi csúcs és a
főcsúcs közötti északkeleti gerinc vonalát.
|
Fotó: Mikle István |
A mászás tájékozódás tekintetében
nehéz szakasza innen kezdődik. Technikai nehézség továbbra sincs (0-II), de a
terep időnként kitett. A Katlan résből átlépve a gerincen (tulajdonképpen
belépve a Gerlach óriási katlanának peremére) a gerinc alatt visz az út. A
gerincből számos borda törik le a katlan felé, ezeket kell sorra átmásznunk. Mivel
egy sokat járt normál útról van szó, kellő figyelemmel követhetjük a csapást,
azonban ez távolról sem annyira egyértelmű. Egy-egy bordára feljutva szemléljük
meg a környezetet, figyeljük a fölöttünk húzódó gerinc lefutási irányát,
keressük meg szemünkkel a következő borda legideálisabb átkelési pontját. Ha
végigérünk a katlan felső ívén, traverzálnunk kell a délnyugati gerincet is. Ez
az ún. Dromedár-hát, ami viszonylag szelídebb kontúrjáról ismerhető fel,
valamint arról, hogy itt kilépünk a Katlanból. A Dromedár-hát traverzálási
pontja a Felső-Dromedár-csorba. Tájékozódástól függően a Katlan-résből 1-2 óra
alatt érhetünk ide.
A Dromedár-hátat elhagyva a
Kis-Gerlachfalvi csúcs és a főcsúcs között húzódó északkeleti gerinc vonalát
követjük, az eddigiekhez hasonlóan több, a gerincről lefutó bordát keresztezve.
Kb. fél óra mászás után érjük el a főcsúcs alól lefutó, hatalmasra kiszélesedő
Batizfalvi főszakadékot. Ez már közvetlenül a csúcsra visz. Bemászva a
szakadékba, célszerűen annak bal oldali, stabilabb szikláin mászva kb. negyed
óra alatt érjük el a gerincet (Gerlachfalvi oromrés). A csúcskereszt innen pár
lépés.
|
Fotó: www.dobrodruh.sk |
A lemeneti út a Batizfalvi
főszakadékban vezet. Ennek legfelső szakaszán néhány beépített vaslánc könnyíti
meg az ereszkedést. A főszakadék jobbra dől, ezt követve kezdetben az alján
haladunk, meglehetősen törmelékes, kellemetlen terepen, majd a bal oldali,
stabilabb sziklákon. A szakadék alsó részén a szikla tömörebbé válik és néhány
nagyobb letörést képez. Ezeken a helyeken nemrég elhelyezett fix
ereszkedőpontokat találunk, ami megkönnyítheti a biztonságos lejutást. A
körülményektől függően 1-2 ereszkedéssel (10-30 méter) kell számolni. A
főszakadék nem nyúlik le teljesen a völgyig, hanem az ún. Fehér fallal letörik.
Ennek oldalában kell lejutnunk, amit szintén beépített vaslétrák és kapcsok
segítenek. Ez a szakasz a Batizfalvi-próba, ami hosszabb, kitettebb és
lemenetben kifejezetten kényesebb, mint felmenetben a Felkai-próba. A csúcstól
a fal aljáig szükséges mászóidő nagyban függ az időjárási körülményektől.
Ideális esetben 1 óra, de rossz idő esetén, illetve, ha többször kényszerülünk
ereszkedni, ennek a többszöröse is lehet.
A falból kiszállva törmeléklejtőn,
majd egy jól kitaposott ösvényen érjük el a Batizfalvi tavat (3/4-1 óra), ezt
balról megkerülve a Magistraléra érünk. Még 1 óra séta vissza a Sziléziai
házig. Megérdemeljük a sört!