A Bélai-Tátrában, a Homlokos (Bujačí
vrch) ÉK-i gerince alatt húzódik a turisták előtt zárva tartott, kb. 400 m hosszúságú
Alabástrom-barlang (Alabastrová jaskyňa). Ebben a cseppkőbarlangban ma már nem
képződnek cseppkőalakzatok, s az ilyen barlangokat a szakirodalom száraz
cseppkőbarlangnak nevezi. Ennek a már középkorban is ismert barlangnak a
bejárati nyílása mintegy 1390 m tsz.f.m-ban található, a barlang falán a XVII.
században, valamint a későbbi időkben íródott feliratok olvashatók. Dr. Róth
Samu a Magyarországi Kárpátegyesület 1882-es évkönyvében ezt írta a barlangról (részlet
az írásból):
„A Bélai-cseppkőbarlangtól
éjszak-nyugatra a Rothbaumgrund (Veresfenyű-völgy) bal oldalán, 1374 m.
tengerszín feletti magasságban van az Alabástrom-barlang, mely nevét
valószínűleg a benne található kristályos cseppkövek után kapta, melyeket a
látogatók tévedésből alabástromnak néztek.
A Kárpátegyesület 1875-ben a
barlanghoz gyalogútat csináltatott, mely a béla-zsdjári országúttól a
Kardolin-Béla ipartelep előtt ágazik el és kezdetben a völgy bal oldalát képező
„Gehe-Leit" (meredek lejtő) gerinczén, későbben (felmenetkor) ugyancsak
annak bal oldalán vezet el nagyrészt sűrű erdő között, mely lent csak egyes
helyeken enged szabad körűltekintést, feljebb azonban gyönyörű látványt tár
elénk: ott látjuk Ny.-D.-Ny. felé a „Vaskapu" meredek két sziklafalát,
K.-D.-K. felé a Poprád völgyét számos várossal és faluval; É.-K. felé a Pennin
mész-szirtjeit és a haligóczi hegysort, É. felé Zsdjár falvának szétszórt
házcsoportjait és É.-Ny. felé hatalmas mész-szirtek merész csúcsait,
A fölfelé mindinkább javúló út
egyenesen elvezet a barlanghoz, melynek kapura emlékeztető bejárata
éjszakkeletnek van fordítva. A szemben fekvő Cseppkő-barlangtól egyelőre még
nem lehet egyenesen átjönni, de remélhető, hogy nem sokára elkészül a két
barlangot összekötő gyalogút. Belépvén a barlangba, éles, csúcsos kavicscsal
fedett és hátrafelé mindinkább emelkedő talajon haladunk; a folytonosan
keskenyedő és magasságra nézve is fogyó előrész, mely Ny.-D.-Ny. felé tart, a
legszűkebb helyen csak 2 m. magas; emelkedő alapja itt már 4 méterrel
magásabban fekszik a bejáratnál.
A pitvarnak tekinthető előrész után
egy rövid, de tágas ág indúl balra szintén emelkedő alappal. Ezután ismét szűkülés
észlelhető, melyben a barlang alapja legmagasabbra emelkedik. Innen nagy
tágulásba érkezünk, melyben jobbra hét fülke, balra pedig egy kiöblösödés
látható. Az alap, mely a közepén legmagasabb, mindenütt óriási szikladarabokkal
van borítva, melyek az ásatást teljesen lehetetlenné teszik. A tágas rész után
szűk hasadékba jutunk, mely egyenesen nyugatnak vezet. Kikerülve a keskeny
résből, ismét szabadabban lélegzhetünk, olyan helyre jutván most, hogy
fölegyenesedhetünk. E tágasabb helynek körülbelől közepén óriási sziklahalmaz
nyugszik, mely körös-körűi megkerülhető. Ettől délre nagy mélyedés következik,
melyhez az alap igen gyorsan ereszkedik; 8 méternyi távolságra 8 méternyi esése
van. A sziklarakáson lebocsátkozva, ismét egy tágasabb mélyedésbe érkezünk,
melyben a barlang teteje egyik-másik helyen 10 méterre is emelkedik az alaptól.
E tágas terem azonban alapjának délfelé való nagy esésénél és egyenetlen
voltánál fogva igen kényelmetlen; tetejének nagy magassága, valamint az óriási
szikláknak rendetlen összehalmozódása borzadalmassá teszik az ott-tartózkodást.
Tovább haladva, egyenesen délfelé
vezető és szintén nem valami kényelmes útra jövünk. Alig 1 m. magas nyíláson
hatolunk át és egy sziklarakásra jövünk, melyről ismét vagy 5 méternyire kell
lebocsátkoznunk. Eközben a tető magassága ismét emelkedik és tűrhetővé teszi a
járás-kelést.
Ezentúl délnyugati irányban
folytatódik a barlang; alapja valamivel egyenletesebb, ámbár magassági
ingadozásai még folyton tartanak; itt éri el legnagyobb mélységét, mert a
barlang vége felé ismét emelkedik. Itt egyszersmind" három ágra oszlik a
barlang; a jobboldali keskeny hasadékban végződik, a baloldali pedig vízeséshez
vezet, hol körülbelől 3 m. magasságból kar-vastagságú vízsugár zuhan le,
gyönyörű kis vízmedenczét képezve előttünk. A víz tükréhez egészen könnyen
eljuthatni és itt talál az ember ezen szokatlan tüneményben némi kárpótlást
azon fáradalmakért, melyeket eddig kiállott.
A középső ág, melyhez egy meredek,
nagyobbára földalkotta falon át kell haladni, szintén vízeséshez vezet, de az
már nem olyan könnyen megtekinthető egész valóságában; azonkívül az általa
okozott benyomás is teljesen eltér az előbbi vízesésétől. Mert míg az első egy
fecskendő szabályos sugarára emlékeztet, melynek hivatása lenne kristálytiszta
vizével megtölteni a földalatti medenczét, addig a másik borzadalmat gerjesztő
zúgással és morajjal tör lefelé, ezerfelé sziporkázva és nyomtalanul eltűnve.
E „nagy vízesés" valóságos
megtestesülése azon rejtelmes képzelmeknek, melyek az ember agyát e földalatti útakon
foglalkoztatják. Ha közelebbről akarjuk megtekinteni a nagy vízesést, vagy 4
méternyire le kell bocsátkoznunk a kútalakú mélyedésbe. Mi a meredek falba
bevágott lépcsőn haladtunk lefelé, néha azonban létra is található ott, mely
valószínűleg aranykeresők által vitetik oda.
A barlang jelenleg már nagyon eltér
eredeti állapotától; beszakadások és sziklahullások egészen megváltoztatták
méreteit és megnehezítették a közlekedést. A mennyire következtetni lehet a
mostani viszonyokból az eredeti állapotokra, az Alabástrom-barlang az
úgynevezett betörési barlangok csoportjába lenne sorozandó. A bejárat és a
második tágas tér közötti részben ugyan magasabban fekszik az alap a
bejáratnál, de az eltérést csak a beszakadt tetőrészek és sziklahalmazok
okozzák, melyek utólagosan jöttek létre. Hasonlót lehet mondani a barlang
utolsó részének emelkedéséről is. Általában az egész Alabástrom-barlang csak
romja egy hajdani kiterjedt barlangnak, melyen át a földalatti vizek útjokat
vették.
A hőmérséklet, melyet 1879. aug.
4-dikén délután 2 órakor meghatároztam, a barlang legvégső részében 5° C.
volt, míg künn a levegő ugyanakkor 16° C.-t mutatott. A hátsó medenczében levő
víznek hőmérséklete valamivel 5° C. alatt volt. Kolbenheyer K., bielitzi tanár,
1880. jul. 21-én délután 12-3 óra között tett méréseket a barlangban és a
következőket észlelte. A külső levegő hőmérséklete volt 12.5° C., az első
teremben 6.4°, a másodikban 6.3°, a harmadikban 6.8° és a vízesés mellett 7.3°
C.-t mutatott a hőmérő; a vízesés vize 4.4° C. volt.
A barlang alapja majdnem mindenütt
sziklákkal és sziklahalmazokkal lévén borítva, az ásatásra nem várhatott valami
kedvező eredmény. Mi ugyan mindenütt megkisérlettük az ásatást, a hol csak
mutatkozott egy kis föld: úgy a bejáratnál, a nagyobb tágulatokban és a barlang
hátsó részében, de mindenütt eredmény nélkül. Olyan helyeken, hol vastagabb
volt a földburok, már átkutatva találtuk a talajt, és a hol kevesebb volt a
föld, ott csakhamar szálban levő nagy sziklákra vagy sziklahalmazokra akadtunk,
melyek az ásást felette megnehezítették, a nélkül, hogy csak a legcsekélyebb
lelettel is megjutalmazták volna fáradozásunkat. Sem csontot, sem eszközt, sem
cserepet nem találtunk gondos keresésünknek daczára. E negatív eredményekből
azonban korántsem akarok arra következtetni, hogy e barlangban ily
tudomány-kincsek egyáltalában nem fordúlhatnak elő; lehet, hogy itt is vannak
eltemetve. Ez utóbbi esetben azonban felette nagy anyagi áldozatokba kerülne
felkerestetésök.”
