2013. augusztus 23., péntek

Az Alabástrom-barlang

A Bélai-Tátrában, a Homlokos (Bujačí vrch) ÉK-i gerince alatt húzódik a turisták előtt zárva tartott, kb. 400 m hosszúságú Alabást­rom-barlang (Alabastrová jaskyňa). Ebben a cseppkőbarlangban ma már nem kép­ződnek cseppkőalakzatok, s az ilyen barlangokat a szakirodalom száraz cseppkő­barlangnak nevezi. Ennek a már középkorban is ismert barlangnak a bejárati nyí­lása mintegy 1390 m tsz.f.m-ban található, a barlang falán a XVII. században, valamint a későbbi időkben íródott feliratok olvashatók. Dr. Róth Samu a Magyarországi Kárpátegyesület 1882-es évkönyvében ezt írta a barlangról (részlet az írásból):
„A Bélai-cseppkőbarlangtól éjszak-nyugatra a Rothbaumgrund (Veresfenyű-völgy) bal oldalán, 1374 m. tengerszín feletti magasságban van az Alabástrom-barlang, mely nevét valószínűleg a benne található kristályos cseppkövek után kapta, melyeket a látogatók téve­désből alabástromnak néztek.

A Kárpátegyesület 1875-ben a barlanghoz gyalogútat csináltatott, mely a béla-zsdjári országúttól a Kardolin-Béla ipartelep előtt ágazik el és kezdetben a völgy bal oldalát ké­pező „Gehe-Leit" (meredek lejtő) gerinczén, későbben (felmenet­kor) ugyancsak annak bal oldalán vezet el nagyrészt sűrű erdő között, mely lent csak egyes helyeken enged szabad körűl­tekintést, feljebb azonban gyönyörű látványt tár elénk: ott látjuk Ny.-D.-Ny. felé a „Vaskapu" meredek két sziklafalát, K.-D.-K. felé a Poprád völgyét számos várossal és faluval; É.-K. felé a Pennin mész-szirtjeit és a haligóczi hegysort, É. felé Zsdjár falvának szétszórt házcsoportjait és É.-Ny. felé hatalmas mész-szirtek merész csúcsait,
A fölfelé mindinkább javúló út egyenesen elvezet a barlanghoz, melynek kapura emlékeztető bejárata éjszakkeletnek van fordítva. A szemben fekvő Cseppkő-barlangtól egyelőre még nem lehet egyenesen átjönni, de remélhető, hogy nem sokára elkészül a két barlangot összekötő gyalogút. Belépvén a barlangba, éles, csúcsos kavicscsal fedett és hátrafelé mind­inkább emelkedő talajon haladunk; a folytonosan keskenyedő és magasságra nézve is fogyó előrész, mely Ny.-D.-Ny. felé tart, a legszűkebb helyen csak 2 m. magas; emelkedő alapja itt már 4 méterrel magásabban fekszik a bejáratnál.
A pitvarnak tekinthető előrész után egy rövid, de tágas ág indúl balra szintén emelkedő alappal. Ezután ismét szű­külés észlelhető, melyben a barlang alapja legmagasabbra emelkedik. Innen nagy tágulásba érkezünk, melyben jobbra hét fülke, balra pedig egy kiöblösödés látható. Az alap, mely a közepén legmagasabb, mindenütt óriási szikladarabokkal van borítva, melyek az ásatást teljesen lehetetlenné teszik. A tágas rész után szűk hasadékba jutunk, mely egyenesen nyu­gatnak vezet. Kikerülve a keskeny résből, ismét szabadabban lélegzhetünk, olyan helyre jutván most, hogy fölegyenesedhe­tünk. E tágasabb helynek körülbelől közepén óriási szikla­halmaz nyugszik, mely körös-körűi megkerülhető. Ettől délre nagy mélyedés következik, melyhez az alap igen gyorsan ereszkedik; 8 méternyi távolságra 8 méternyi esése van. A sziklarakáson lebocsátkozva, ismét egy tágasabb mélyedésbe érkezünk, melyben a barlang teteje egyik-másik helyen 10 méterre is emelkedik az alaptól. E tágas terem azonban alap­jának délfelé való nagy esésénél és egyenetlen voltánál fogva igen kényelmetlen; tetejének nagy magassága, valamint az óriási szikláknak rendetlen összehalmozódása borzadalmassá teszik az ott-tartózkodást.
Tovább haladva, egyenesen délfelé vezető és szintén nem valami kényelmes útra jövünk. Alig 1 m. magas nyílá­son hatolunk át és egy sziklarakásra jövünk, melyről ismét vagy 5 méternyire kell lebocsátkoznunk. Eközben a tető ma­gassága ismét emelkedik és tűrhetővé teszi a járás-kelést.
Ezentúl délnyugati irányban folytatódik a barlang; alapja valamivel egyenletesebb, ámbár magassági ingadozásai még folyton tartanak; itt éri el legnagyobb mélységét, mert a barlang vége felé ismét emelkedik. Itt egyszersmind" három ágra oszlik a barlang; a jobboldali keskeny hasadékban végződik, a baloldali pedig vízeséshez vezet, hol körülbelől 3 m. magasságból kar-vastagságú vízsugár zuhan le, gyönyörű kis vízmedenczét képezve előttünk. A víz tükréhez egészen könnyen eljuthatni és itt talál az ember ezen szokatlan tüneményben némi kárpótlást azon fára­dalmakért, melyeket eddig kiállott.
A középső ág, melyhez egy meredek, nagyobbára föld­alkotta falon át kell haladni, szintén vízeséshez vezet, de az már nem olyan könnyen megtekinthető egész valóságában; azonkívül az általa okozott benyomás is teljesen eltér az előbbi vízesésétől. Mert míg az első egy fecskendő szabályos sugarára emlékeztet, melynek hivatása lenne kristálytiszta vizével megtölteni a föld­alatti medenczét, addig a másik borzadalmat gerjesztő zúgással és morajjal tör lefelé, ezerfelé sziporkázva és nyomtalanul eltűnve.
E „nagy vízesés" valóságos megtestesülése azon rejtelmes képzelmeknek, melyek az ember agyát e földalatti útakon fog­lalkoztatják. Ha közelebbről akarjuk megtekinteni a nagy víz­esést, vagy 4 méternyire le kell bocsátkoznunk a kútalakú mé­lyedésbe. Mi a meredek falba bevágott lépcsőn haladtunk lefelé, néha azonban létra is található ott, mely valószínűleg arany­keresők által vitetik oda.
A barlang jelenleg már nagyon eltér eredeti állapotától; beszakadások és sziklahullások egészen megváltoztatták méreteit és megnehezítették a közlekedést. A mennyire következtetni lehet a mostani viszonyokból az eredeti állapotokra, az Alabástrom-barlang az úgynevezett betörési barlangok csoportjába lenne sorozandó. A bejárat és a második tágas tér közötti részben ugyan magasabban fekszik az alap a bejáratnál, de az eltérést csak a beszakadt tetőrészek és sziklahalmazok okozzák, melyek utóla­gosan jöttek létre. Hasonlót lehet mondani a barlang utolsó részé­nek emelkedéséről is. Általában az egész Alabástrom-barlang csak romja egy hajdani kiterjedt barlangnak, melyen át a föld­alatti vizek útjokat vették.
A hőmérséklet, melyet 1879. aug. 4-dikén délután 2 óra­kor meghatároztam, a barlang legvégső részében 5° C. volt, míg künn a levegő ugyanakkor 16° C.-t mutatott. A hátsó medenczében levő víznek hőmérséklete valamivel 5° C. alatt volt. Kolbenheyer K., bielitzi tanár, 1880. jul. 21-én délután 12-3 óra között tett méréseket a barlangban és a következőket ész­lelte. A külső levegő hőmérséklete volt 12.5° C., az első terem­ben 6.4°, a másodikban 6.3°, a harmadikban 6.8° és a vízesés mellett 7.3° C.-t mutatott a hőmérő; a vízesés vize 4.4° C. volt.
A barlang alapja majdnem mindenütt sziklákkal és sziklahalmazokkal lévén borítva, az ásatásra nem várhatott valami ked­vező eredmény. Mi ugyan mindenütt megkisérlettük az ásatást, a hol csak mutatkozott egy kis föld: úgy a bejáratnál, a nagyobb tágulatokban és a barlang hátsó részében, de mindenütt ered­mény nélkül. Olyan helyeken, hol vastagabb volt a földburok, már átkutatva találtuk a talajt, és a hol kevesebb volt a föld, ott csakhamar szálban levő nagy sziklákra vagy sziklahalmazokra akadtunk, melyek az ásást felette megnehezítették, a nélkül, hogy csak a legcsekélyebb lelettel is megjutalmazták volna fára­dozásunkat. Sem csontot, sem eszközt, sem cserepet nem talál­tunk gondos keresésünknek daczára. E negatív eredményekből azonban korántsem akarok arra következtetni, hogy e barlangban ily tudomány-kincsek egyáltalában nem fordúlhatnak elő; lehet, hogy itt is vannak eltemetve. Ez utóbbi esetben azonban felette nagy anyagi áldozatokba kerülne felkerestetésök.”

Forrás: Dr. Roth Samu: A Magas-Tátra és környéke barlangjainak leírása – A Magyarországi Kárpátegyesület Évkönyve – Késmárk, 1882 - 9. évfolyam; Fotó: rajce.idnes.cz

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...