Szontagh Dániel, Árva megye főszolgabírója, valamint az iglói születésű Szontagh Pentesilea gyermekeként 170 évvel ezelőtt, 1848. augusztus 11-én született id. dr. Szontagh Miklós (1848-1899) orvos, botanikus, a magashegységi klímaterápia hazai úttörője. A három nyelven (magyar, német, szlovák) nevelkedett Szontagh Miklós középiskoláit a sziléziai Teschenben végezte, majd 1868-ban Bécsben orvosi oklevelet szerzett. A diploma megszerzése után Pestre költözött, ahol a Királyi Magyar Természettudományi Társulat újjáalakításában vette ki részét. 1872-1876 között Európa több országát bejárva (Németország, Svájc, Franciaország, Olaszország, Törökország, stb.) érdeklődése a magashegyi klimatikus gyógymódok felé fordult. Utazásai során nem hanyagolta el botanika iránti érdeklődését sem.
Újtátrafüred alapítója
Tátrai letelepedése nem volt véletlen, időközben ugyanis szervezetét tüdővész támadta meg. Az ótátrafüredi vízgyógyintézet vezetését 1873-ban kezdte el. Hamar világossá vált számára az a tény, hogy kicsi, nehéz körülmények között működő fürdőhelyen nem lehetséges a hatékony gyógyítás. 1875-ben Újtátrafüred megalapításával együtt kezdte meg Ótátrafüred szomszédságában az első gyógyszanatórium felépítését, melyben a fő gyógyító faktornak a tátrai levegő és napsugárzás számított. Szontagh felismerte, hogy a gyógyításban nagy szerepe van az egész évben érvényesülő „megfelelően ritkult levegőnek, a talaj, levegő, víz, vegetatio és helyi fekvés által szabott gyógyklímás hatásnak”. Az újtátrafüredi hidegvízgyógyintézet hivatalosan 1876. június 29-én kezdte meg működését, a betegek legtöbbje légzőszervi és emésztési bántalmak miatt kezeltette magát. A fürdőtelepülés 1883-ban új szanatóriummal bővült, mely az akkori Magyarország első, téli időszakban is működő magaslati gyógyhelye volt. Ettől az időszaktól kezdve Basedow-kórban szenvedőket is kezeltek az újtátrafüredi szanatóriumban.
Orvosi tevékenysége mellett Szontagh szenvedélyes természetjáró, hegymászó és síelő volt. Aktív szerepet vállalt a Magyarországi Kárpátegyesület létrehozásában, haláláig a Tátra osztály elnökeként tevékenykedett. 1883 és 1885 között Tátra-Vidék címmel hetilapot szerkesztett, melyben számos botanikai, zoológiai, geológiai és turisztikai írás látott napvilágot. Rendszeresen jelentek meg írásai a Vasárnapi Újságban, a Természettudományi Közlönyben és az Orvosi Hetilapban. Az először 1885-ban kiadott tátrai kalauza a kor egyik legmegbízhatóbb tátrai útikalauza volt. Nagy síelő volt és a zergevadászat kedvelője. 127 sítúrát tett a Tátrában, többek között a Gerlachfalvi-csúcs katlanába és a Nagyszalóki-csúcsra is. Viszonylag fiatalon, 56 évesen halt meg, az általa építtetett családi sírboltba temették el. Halála után fia ifj. dr. Szontagh Miklós folytatta apja törekvéseit.
