135 évvel ezelőtt, 1878-ban nyílt
meg a turisták előtt az egykori Hunfalvy-menedékház a Felkai-völgyben. Az
1871-ben épült szerény Blásy-menedékház 1874-ben történt pusztulása után a
Magyarországi Kárpátegyesület haladéktalanul kénytelen volt egy új, nagyobb
épületet építtetni, amely meg tudott felelni a Felkai-völgy iránt megnőtt
érdeklődésnek. Az egyesületnek azonban nem volt elegendő pénze egy menedékház
felépítéséhez. Mivel a völgyet főleg az ótátrafüredi vendégek látogatták,
1874. augusztus 20-án az egyesület ülésén úgy döntöttek, hogy a menházat
Ó- és Újtátrafüred tulajdonosai közösen finanszírozzák. Az építkezést
késleltette az a tény, hogy Ótátrafüred akkori tulajdonosa, a Borsod-Miskolci
Gőzmalom hosszú ideig vonakodott kifizetni a ráeső részt.
A menedékház építését, amelynek költsége 1500 Ft-ot tett ki, 1878-ban
fejezték be. Az MKE 500 Ft-al járult hozzá az építési költségekhez, Tátrafüred
tulajdonosai szintén 500 Ft-ot fizettek be a közösbe, a fennmaradó
500 Ft-ot pedig Ótátrafüred és Újtátrafüred vendégeinek felajánlásaiból jött
össze. A menedékház a Gránát-faltól távolabb,
a Felső-Felkai-réten épült, ahol nem veszélyeztették a lavinák.
A háznak helyt adó földterületet Nagyszalók községtől bérelték évi 2
Ft-ért. A menedékházat 1878-ban adták át, átadása után Nagyszalók híres
szülöttéről, Hunfalvy Jánosról nevezték el. Az épület kő alapokra, de fából
készült. A közös hálóterem és a kamrával ellátott konyha mellett egy
szobát a ház gondnokának tartottak fenn. Ezt a szobát általában
a hegyi vezetők valamelyike használta, aki a Sziléziai-ház átadásáig
a nyári hónapokban a házban tartózkodott. A bérlő az első
években „sört, bort, sajtot és szalámit“ kínált a vendégeknek.
A kínálat az idők folyamán valószínűleg változott. Egyértelműek azok
a szavak, amelyekkel 1886-ban az ismert lengyel festő, a Magas-Tátra
egyik legfontosabb szószólója, Walery Eljasz-Radzikowski (1841-1905) jellemzi
a menedékházat: „tetőn, kenyéren és pálinkán kívül semmi mást nem lehet
kapni“.
Egy házaspár, akik 1883. augusztus
29-én a Lengyel-nyeregről visszafelé betértek
a Hunfalvy-menedékházba, a folyosón találkozott a hegyi
vezetővel, és a lovak tulajdonosával. Az „R.A.“ monogramú hölgy azt
észlelte, hogy a hálóteremből gyanús füst szivárog ki. A vezető
próbálta megnyugtatni, hogy ez itt teljesen normális dolog, a hölgy
azonban nem nyugodott meg a magyarázattól, ezért hozott egy vödör vizet,
és amikor visszaért vele a házba, már lángolt a padló, melyet végül
sikerült eloltani. A vezető állítólag előzőleg a kamrában nyílt tűzön
sütötte a szalonnát, és a szikra a deszkafalak résein keresztül
jutott át a hálóterembe. Ha nincsenek a lelkiismeretes turisták,
a menedékház minden bizonnyal leégett volna.
A Felkai-völgyben egyre növekvő
turistaforgalom kiszolgálása céljából az MKE kénytelen volt bővíteni
a turisták részére nyújtott szolgáltatásokat. Ezért a tó délnyugati
partján felépítették a téglalap alaprajzú, földszintes Sziléziai házat. Az
új épület 1895-ben nyitotta meg kapuit. A Felkai-tó közelében ekkor már
két menedékház állt. A régebbi, kevésbé kényelmes Hunfalvy-menedékházban,
amelyet akkoriban „régi menház“ néven emlegettek, már csak a hegyi vezetők
és a hordárok éjszakáztak, az ügyfeleik a Szilézia házat használták.
A régi Hunfalvy-menedékház 1913-ban leégett, és a Sziléziai ház közelsége
miatt az MKE később már nem volt érdekelt az újjáépítésében.
Forrás és fotó: Ivan Bohuš ml.: Tatranské
chaty, 2007.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése