2013. július 27., szombat

135 évvel ezelőtt nyílt meg a Hunfalvy-menedékház

135 évvel ezelőtt, 1878-ban nyílt meg a turisták előtt az egykori Hunfalvy-menedékház a Felkai-völgyben. Az 1871-ben épült szerény Blásy-menedékház 1874-ben történt pusztulása után a Magyarországi Kárpátegyesület haladéktalanul kénytelen volt egy új, nagyobb épületet építtetni, amely meg tudott felelni a Felkai-völgy iránt megnőtt érdeklődésnek. Az egyesületnek azonban nem volt elegendő pénze egy menedékház felépítéséhez. Mivel a völgyet főleg az ótátrafüredi vendégek látogatták, 1874. augusztus 20-án az egyesület ülésén úgy döntöttek, hogy a menházat Ó- és Újtátrafüred tulajdonosai közösen finanszírozzák. Az építkezést késleltette az a tény, hogy Ótátrafüred akkori tulajdonosa, a Borsod-Miskolci Gőzmalom hosszú ideig vonakodott kifizetni a ráeső részt. 

A menedékház építését, amelynek költsége 1500 Ft-ot tett ki, 1878-ban fejezték be. Az MKE 500 Ft-al járult hozzá az építési költségekhez, Tátrafüred tulajdonosai szintén 500 Ft-ot fizettek be a közösbe, a fennmaradó 500 Ft-ot pedig Ótátrafüred és Újtátrafüred vendégeinek felajánlásaiból jött össze. A menedékház a Gránát-faltól távolabb, a Felső-Felkai-réten épült, ahol nem veszélyeztették a lavinák. A háznak helyt adó földterületet Nagyszalók községtől bérelték évi 2 Ft-ért. A menedékházat 1878-ban adták át, átadása után Nagyszalók híres szülöttéről, Hunfalvy Jánosról nevezték el. Az épület kő alapokra, de fából készült. A közös hálóterem és a kamrával ellátott konyha mellett egy szobát a ház gondnokának tartottak fenn. Ezt a szobát általában a hegyi vezetők valamelyike használta, aki a Sziléziai-ház átadásáig a nyári hónapokban a házban tartózkodott. A bérlő az első években „sört, bort, sajtot és szalámit“ kínált a vendégeknek. A kínálat az idők folyamán valószínűleg változott. Egyértelműek azok a szavak, amelyekkel 1886-ban az ismert lengyel festő, a Magas-Tátra egyik legfontosabb szószólója, Walery Eljasz-Radzikowski (1841-1905) jellemzi a menedékházat: „tetőn, kenyéren és pálinkán kívül semmi mást nem lehet kapni“.
Egy házaspár, akik 1883. augusztus 29-én a Lengyel-nyeregről visszafelé betértek a Hunfalvy-menedékházba, a folyosón találkozott a hegyi vezetővel, és a lovak tulajdonosával. Az „R.A.“ monogramú hölgy azt észlelte, hogy a hálóteremből gyanús füst szivárog ki. A vezető próbálta megnyugtatni, hogy ez itt teljesen normális dolog, a hölgy azonban nem nyugodott meg a magyarázattól, ezért hozott egy vödör vizet, és amikor visszaért vele a házba, már lángolt a padló, melyet végül sikerült eloltani. A vezető állítólag előzőleg a kamrában nyílt tűzön sütötte a szalonnát, és a szikra a deszkafalak résein keresztül jutott át a hálóterembe. Ha nincsenek a lelkiismeretes turisták, a menedékház minden bizonnyal leégett volna.
A Felkai-völgyben egyre növekvő turistaforgalom kiszolgálása céljából az MKE kénytelen volt bővíteni a turisták részére nyújtott szolgáltatásokat. Ezért a tó délnyugati partján felépítették a téglalap alaprajzú, földszintes Sziléziai házat. Az új épület 1895-ben nyitotta meg kapuit. A Felkai-tó közelében ekkor már két menedékház állt. A régebbi, kevésbé kényelmes Hunfalvy-menedékházban, amelyet akkoriban „régi menház“ néven emlegettek, már csak a hegyi vezetők és a hordárok éjszakáztak, az ügyfeleik a Szilézia házat használták. A régi Hunfalvy-menedékház 1913-ban leégett, és a Sziléziai ház közelsége miatt az MKE később már nem volt érdekelt az újjáépítésében.
Forrás és fotó: Ivan Bohuš ml.: Tatranské chaty, 2007.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...