A Pallas Nagy Lexikona az
első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a XIX.-XX. század fordulójának
kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki
1893 és 1897 között 16 kötetben. A kor szinte egész magyar tudományos életét
reprezentálta a több mint 300 fős szerzői gárda, szócikkek sokaságát írta pl.
Alexander Bernát, Bánki Donát, Cholnoki Jenő, Eötvös Loránd stb. A mintegy
150.000 szócikkben sikerült összefoglalni a korabeli tudomány színvonalán az akkori
ismeretek összességét. A Pallast 1911-ben megvette a Révai Testvérek Rt., majd
némileg korszerűsítve az 1920-as, 1930-as évek népszerű családi lexikonjává
tette. 1998-ban a teljes művet (képekkel együtt) számítógépre rögzítették,
a digitalizált szöveget a Magyar Elektronikus Könyvtár később megvásárolta és
az interneten is elérhetővé tette. Lássuk, mit írtak ebben a nagy jelentőségű
tudományos munkában hazánk legmagasabb hegységéről, a Magas-Tátráról (eredeti
helyesírással, valamint azzal a kitétellel, hogy azok az esetleges tárgyi
tévedések, amelyeket a lexikon eredeti szerzői vétettek, természetesen nem lettek
módosítva):
Tátra
v. Magas-Tátra (l. a mellékelt két képet), a Központi
Kárpátok s általában a Kárpátok és egész hazánk legmagasabb hegy tömege, mely
Liptó és Szepes vármegyék és Galicia határán emelkedik; Ny-felől a Tycha-völgy
fölötti Lilijowe-hágó (1939 m.) választja el a hozzá közvetlenül csatlakozó és
vele sok tekintetben egyező, de kevésbé zord és szaggatott Liptói havasoktól
(l. o.); K-en az 1773 m. magas Kopa-hágó fűzi hozzá a reá derékszög alatt csapó
Szepesi Magurát (l. o.). A Magas-Tátra É. felé nyilt hatalmas ívben húzódik,
Ny. felől DK., majd lassu kanyarulattal ÉK. felé s ezen fő gerincének hossza 28
km., míg ÉD-i irányban való szélességi kiterjedése 6-10 km. közt ingadozik.
Ezen egészben véve élesen kifejlődött s aránylag csak kevés mélyebb hágótól
rovátkolt fő gerinchez É. és D. felé kisebb-nagyobb mellékgerincek
csatlakoznak, melyek ugy É. mint D. felé (főleg utóbbi irányban) hirtelen,
meredek homlokzattal véget érnek s - alacsonyabb kiágazások vagy előhegyek
hiján - azon impozáns összképet eredményezik, melyet a Magas-Tátra főleg D.
felől (a szepesi síkság felől) tekintve nyújt. A Magas-Tátra főgerince a
Lilijowe-hágó felől eleintén DK-i irányt követ; magassága itt aránylag még
csekélyebb, 1900-2000 m., a Csubrinától kezdve azonban állandóan 2000 m.-nél tetemesebb.
E fő gerincben a következő főbb csúcsok és hágók követik egymást: Kotlin (1981
m.), Szvinnica (2293 m.), Nad Kamenem (2158 m.), Glatkie (2072 m.),
Szmrecsini-hágó, Miedziane (2167 m.), Csubrina (2373 m.), Vadorzó-hágó (2174
m.), Menguszfalvi csúcs (2384 m.), Tengerszem-csúcs (2508 m.), Hunfalvy-hágó
(Vága, 2412 m.), Viszoka- vagy Tátra-csúcs (2555 m.), Ganek (2509 m.), Vaskapu
(2436 m.), Batizfalvi csúcs (2464 m.), Felkai csúcs (2218 m.), Lengyel-nyereg
(2096 m.), Kis-Viszoka (2196 m.), Verespataki torony (2378 m.), Verespad,
Fehértorony, Vöröstorony (2465 m.), Jégvölgyi csúcs (2629 m.), Zöldtavi csúcs
(2535 m.), Verestavi csúcs (2425 m.), Fehértavi csúcs (2235 m.). Jellemző, hogy
a Magas-Tátra legmagasabb csúcsai nem emelkednek ezen főgerincen, hanem annak
déli mellékágaiban; ezen mellékágak közül legjelentékenyebbek a következők: a
Glatkie-csúcsból kiágazó gerinc, melyen a szélesre nyuló Velka Kopa (2054 m.) és
Krizsna (2040 m.) ül; a Csubrinából DNy. felé kiágazó vad és szaggatott gerinc,
melyen a Koprova csúcs (2369 m.), Csorbai csúcs (2386 m.), Furkota (2437 m.) és
mint végső sarokbástya a Kriván (2496 m.) emelkedik, míg D-i kiágazásai a
Szolyiszkó (2314 m.) és Bástya (Pátria 2204 m.); a Batizfalvi-csúcsból kiágazó
kis gerinc, mely a Koncsisztával (2535 m.) és Tupával (2183 m.) végződik; a
Batizfalvi és Felkai csúcsok közt kiágazó rövidke gerinc, melyből a Magas-Tátra
és egész Magyarország legmagasabb csúcsa, a Ferenc-József-csúcs (2663 méter)
emelkedik ki; a Kis-Viszokából K. felé kiágazó hosszu gerinc a Bibirccsel (2490
m.) és Nagyszalóki csúccsal (2453 m.); a Vöröstoronyból DK. felé ágazó rövidebb
gerinc a Középorommal (2440 m.); végül a Zöldtavi csúcsból kiágazó és
legyezőszerüleg eloszló ág, melynek központjában Magyarország másodmagasságu
csúcsa, a Lomnici csúcs (2634 m.) ül. Az É-i oldalágak közül kiemelendő: a
Szvinnicából kiinduló hosszu ág a Zavrat-hágóval (2170 m.), a Wakszmundszkával
(2192 m.) és Woloszynnal (2092 m.); a Miedzianéból induló ág a Szvisztovkával
(1771 m.); a Tengerszem-csúcsból kiinduló gerinc a Ryzy (2262 m.) és Skorusnik
(2175 m.) csúcsokkal; és a Nagytarpataki völgy É-i végénél kezdődő hosszu
gerinc a Siroka- (2215 m.) és a Zamky-csúccsal (2017 m.).
A Magas-Tátra gerinchegység, melynek szerkezete az Alpokétól
egészen elüt; nem képez tömeges hegységet, melyben hegy hegyre halmozódik s
minden irányban hatalmas ágak indulnak ki, hanem egyetlen hegyvonulatot,
melynek csúcsai nem egymás mögött, hanem egymás mellett feküsznek. Gerince
keskeny, sokszor alig egy m. széles sziklaél, mely csak két helyen ereszkedik a
2200 m.-nél mélyebbre, de seholsem emelkedik a 2500 m.-en túl. Jellemző vonása
még, hogy egyik pontjából sem nyilik ki több mellékág, hanem mindegyik más-más
helyen indul ki és pedig mindig felváltva egy É. és egy D. felé. Ezen ágak
egynéhánya egyszerü vagy csak igen kevéssé tagozott, mások ellenben az egésznek
képét mutatják kicsiben, minthogy másodlagos fő gerincet képeznek, melyből
ismét mellékágak nyulnak ki, p. a Woloszyn-lánc és a Kriván csoportjában. A D-i
mellékágak a fő gerincnek D. felé domborodó ívalakja miatt sugarasan
szétterülnek s a szepesi lapály felé hirtelenül végződnek; az északiak ellenben
közös központ felé irányulnak. Kevésbé meredekül ereszkednek alá s alacsonyabb
láncokba mennek át, mint a Woloszyn-lánc, mely Neumarktig (20 km.) húzódik; ez
okból a Magas-Tátra É-i látképe korántsem oly impozáns mint a D-i. Az összes
csúcsok közül csak 5 van, mely 2600 m.-nél magasabb, 9 csúcs van 2500-2600 m.
közt és 15, mely 2400-2500 m. magas, míg mintegy 30-40 csúcs 2200-2400 m. közt
ingadozik. A legmagasabbak a következők: Gerlachfalvi csúcs (2663 m.), Lomnici
csúcs (2634 m.), Jégvölgyi csúcs (2629 m.), a Roth Samu-csúcs (Gerlachfalvi É-i
mellékcsúcs, 2620 m.), Fecsketorony (Lomnici É-i mellékcsúcs, 2617 m.),
Markazit-torony (2599 m.), Késmárki csúcs (2559 m.), Hunfalvy-csúcs (2556 m.),
Tátra-csúcs (2555 m.), Zöldtavi csúcs (2535 m.), Koncsiszta (2535 m.),
Tengerszem-csúcs (2508 m.), Weber-csúcs (2505 m.), Bibircs (2500 m.).
A mellékágak számtalan szirtre szakadnak, roppant
szaggatottak és nehezen hozzáférhetők, a csúcsok tűalakuak és kopárok. A
mellékágak közé szurdokszerü völgyek mélyednek be, melyek magáig a főgerincig
húzódnak fel, ahol mindig meredek sziklafal zárja el. A legtöbb völgyet
valamely harántfal felső és alsó lépcsőre osztja; a harántfalon tul többnyire
tó terül el, miért is ily falat tófalnak neveznek. Ezek az É-i oldalon
1400-1600, a D-i oldalon 1600-2000 m. magasságban vannak. A völgyek közül a
legjelentékenyebbek a déli oldalon: a Tycha-völgy, mely a Glatkie-csúcsnál
kezdődik s eleintén ÉNy. majd D. felé húzódik, a Magas-Tátra Ny-i határvölgye;
a Koprova völgye a Koprova-hágónál veszi kezdetét, az előbbivel hason lefutásu,
a Krivánt a Velka Kopától választja el; mellékvölgyei a Szmrecsini és a
Nefcer-völgy; a Furkota- és Mlinica-völgy (a Fátyol vizeséssel) nem megy fel a
Magas-Tátra főgerincéig, hanem a Koprova-Kriváni gerinc alatt ered. Ellenben a
főgerinc tövében a Menguszfalvi csúcs alól ereszkedik a Menguszfalvi völgy,
melybe a Batizfalvi csúcs felől a Jégvölgy nyilik. Odább K. felé jelentékeny
völgyek a Batizfalvi völgy, a Felkai völgy a Virágoskerttel, a Középormot
körülfogó Nagy- és Kis-Tarpataki völgyek (ismert vizeséseikkel), a Zöldtavi és
Fehértavi völgyek és az Elülső Rézaknák völgye. É. felől említendők a Szucha
voda völgye, a Roztoka völgye, a Bialka v. Poduplaszki völgy, a Sirokai völgy,
a Javorina- és a Hátsó Rézaknák völgye.
Geologiai szerkezetét illetőleg a gránit képezi a
Magas-Tátra legnagyobb részét, ugy fő- mint oldalágait; közte fellép a gnájsz,
melyből a Kriván déli lejtői állanak, továbbá csillám- és agyagpala. A gránit
után következik egy sáv, triasz-korbeli vörös homokkő és pala, továbbá az alsó
liasz formációba tartozó mész, részben vasérceket tartalmazó kristályos
mészpát, részben dolomit és márga. A déli oldalon a gránitra közvetlenül eocén
települ, mely kárpáti homokkőből áll és az egész Magas-Tátrát északon is övezi.
A hegység lábát 900 m. magasságból lefelé törmelék- és kavicslerakodmányok
övezik. Ásványkincsekben a Magas-Tátra igen szegény. Vasérctelepei, ezüst- és
aranyerei, a Lomnici csúcson levő rézerei nem műveltetnek. Egyetlen
jelentékenyebb barlangja már a Bélai mészhavasokban (l. o.) levő bélai
cseppkőbarlang.
Tavakban a Magas-Tátra igen gazdag; ezen, szépségüknél fogva
hires tengerszemek száma 119, köztük 80 a déli, 39 az északi oldalon; ezek
közül azonban 16 már a Liptói havasokra esik. Legnagyobb tavak: Nagytó a
Lengyel Öt-tó csoportjában (34,8 ha.), Halastó (33 ha.), Czarny staw (22,9
ha.), Tergerszem (21,3 ha.), Csorbai tó (20,4 ha.), Nagy-Hincó-tó (19,1 ha.),
Feketetó (Lengyel Öttó, 13,1 ha.), Nagy-Szmrecsini tó 12,2 ha.; a többi
ismertebb tavak közül a Poprádi tó 6,9, a Batizfalvi tó 3,8, a Kis-Hincó-tó
2,8, a Jegestó 2,5, a kistarpatali Öt-tó 2,1, a Felkai tó 1,5, a menguszfalvi
Jegestó 1,4, a Zöldtó 0,5 ha. terjedelmü. A tavak általában igen mélyek;
legmélyebbek a Nagytó (Lengyel Öt-tó 78 m.), Tengerszem (77 m.), Halastó (50
m.), Czarny staw a Hernyós-tavak közt (47 m.), Nagy-Szmrecsini tó (41 m.),
Feketetó (Lengyel Öt-tó 37 m.); a többi tavak közül a Csorbai tó 21, a Poprádi
tó 16, a Felkai 5 m. mély.
Éghajlata általában igen zord; az évi középhőmérséklet
Tátrafüreden 4,4, az északi oldalon fekvő Zakopane községben 4,5, Javorinán
3,4°C. A leghidegebb hónap a január (Tárafüreden -2,6, Zakopane -3,5°), a
legmelegebb a julius (14,3, illetve 14,8°). A csapadék évi mennyisége
Új-Tátrafüreden 845 mm., a csapadékos napok száma 126; aránylag sokkal
kevesebb, mint az Alpok megfelelő magaslatain. Növényélete ennek megfelelőleg
hegységi jellegü; a Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelüekből állanak,
leggyakoriabbak a lúcfenyő-állabok (Pinus picea), melyek közé a felső
erdőhatáron vörös fenyő, az alsó erdőhatáron erdei fenyő vegyül; jegenyefenyő
aránylag ritka; igen ritka továbbá a hajdan gyakori cirbolyafenyő és tiszafa.
Az erdő felső határa 1576 m. magasságig terjed s sűrü törpefenyőöv választja el
a fenhavastól; a törpefenyő egyes helyeken már 900-1000 m. magasságban
található, alsó határa azonban átlag 1330 m.-re tehető, felső határa 1880 m. A
mészrétegek flórája dúsabb mint a gránité, alpesi jellegü, de az alpesi rózsák
teljes hiányával; a havasi gyopár csak a mészen fordul elő. Igen gazdag a
Magas-Tátra a gyógyfüvekben. Az állatvilág legjellemzőbb alakja a zerge és
marmota, ezenkivül előfordul itt a medve, hiuz, szarvas, vadsertés, őz, róka,
borz, nyuszt, nyest és görény; a szárnyasok közül süketfajd, nyirfajd,
császármadár, erdei szalonka, örvös galamb, rigó, suholy, kövi sas stb.
Lakói. A Magas-Tátra belsejében, zordságánál fogva, lakók
nincsenek, a legmagasabb fekvésü állandóan lakott emberi lakás (1404 m.) a
Hohenlohe-féle erdőőri lak a Hátsó Rézaknák völgyében. Községek csak a hegység
aljában vannak, s ezek lakói részint tótok, részint (É-on) lengyelek; kisebb
számmal németek is laknak itt. A lengyeleket itt goráloknak nevezik. A
Magas-Tátra K-i tövében lakó németek régi telepesek utódai, kik valószinüleg a
XIII. sz.-ban vándoroltak a Szepességre s a tótok közepette elég tiszta
nyelvszigetet képeznek. A Magas-Tátra D-i tövében fekvő községek: Vázsec,
Csorba, Menguszfalu, Lucsivna, Batizfalu, Gerlachfalu, Nagy-Szalók, Új- és
Ó-Leszna, Forberg, Rókus, Tótfalu, Béla stb.
A Magas-Tátra vidéke utóbbi években nagy lendületet vett,
amennyiben a magyarországi turista forgalom központjává vált. Tátrafüred mint
szerény nyaralóhely már évtizedek óta fennállott, de a Magas-Tátra mégis csak a
hetvenes évek eleje óta vonatott be az idegenforgalomba, amióta a
kassa-oderbergi vasút megnyilta a közlekedési hálózatba bevonta s a
Magyarországi Kárpátegyesület (1872) a hegységnek turistai művelését
megkezdette. Innen kezdve lett Tátrafüredből országos hirü nyaralóhely és a
turistaforgalom központja; egymásután újabb és újabb nyaralóhelyek és
turistalepek keletkeztek; igy Új- és Alsó-Tátrafüred, Csorbafürdő, Tátraháza,
Matlárháza, Széplak, Barlangliget, Késmárki Itató s legújabban Tátra-Lomnic;
ezenfelül a szepesi síkságon Poprád (Husz-park), Felka, Nagy-Szalók, Lucsivna
stb. Jelentékeny lépés volt a béla-podolini vasút megnyilása és legújabban a
tátra-lomnici vasút és a csorba-tavi fogaskerekü vasút felépítése. A tátrai
forgalom egyik jelentékeny tényezőjévé vált továbbá a Magyar Kárpátegyesület
által nagy költséggel épített turista-út is, vagyis a Csorbai-tótúl
Tátrafüreden át Barlangligetre vezetett országút, melynek Ny-i része
Mária-Terézia út, K-i része Klotild-út nevet visel. A Magas-Tátra turistai
művelése közül a Magyar Kárpátegyesület által épített menedékházak és utak a
hegyi utak veszélyes pontjainak láncokkal s vaskapcsokkal való ellátása és
jelzése s a hegyi kalauzok ügyének szervezése a legfontosabb mozzanatok; újabb
időben a Magyar Turista-Egyesület is működik e téren. A Tátra északi részét a
galiciai Tátra-egyesület műveli sok sikerrel. A Magas-Tátra ismeretének
terjesztésére alapította továbbá a Magyar Kárpátegyesület a poprádi
Kárpát-muzeumot és ugyanezen célt szolgálja a felkai Tátra-muzeum is. Mindezen
intézkedések folytán a Magas-Tátra látogatottsága évről-vére emelkedik s ma ez
hazánk egyetlen hegyvidéke, melynek számottevő idegenforgalma van.
Forrás: http://www.mek.iif.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése