![]()
A Pallas Nagy Lexikona az első önálló, nem fordításon alapuló magyar nagylexikon, a XIX.-XX. század fordulójának kétségkívül egyik legnagyobb alkotása. A Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. adta ki 1893 és 1897 között 16 kötetben. A kor szinte egész magyar tudományos életét reprezentálta a több mint 300 fős szerzői gárda, szócikkek sokaságát írta pl. Alexander Bernát, Bánki Donát, Cholnoki Jenő, Eötvös Loránd stb. A mintegy 150.000 szócikkben sikerült összefoglalni a korabeli tudomány színvonalán az akkori ismeretek összességét. A Pallast 1911-ben megvette a Révai Testvérek Rt., majd némileg korszerűsítve az 1920-as, 1930-as évek népszerű családi lexikonjává tette. 1998-ban a teljes művet (képekkel együtt) számítógépre rögzítették, a digitalizált szöveget a Magyar Elektronikus Könyvtár később megvásárolta és az interneten is elérhetővé tette. Lássuk, mit írtak ebben a nagy jelentőségű tudományos munkában hazánk legmagasabb hegységéről, a Magas-Tátráról (eredeti helyesírással, valamint azzal a kitétellel, hogy azok az esetleges tárgyi tévedések, amelyeket a lexikon eredeti szerzői vétettek, természetesen nem lettek módosítva):
v. Magas-Tátra (l. a mellékelt két képet), a Központi Kárpátok s általában a Kárpátok és egész hazánk legmagasabb hegy tömege, mely Liptó és Szepes vármegyék és Galicia határán emelkedik; Ny-felől a Tycha-völgy fölötti Lilijowe-hágó (1939 m.) választja el a hozzá közvetlenül csatlakozó és vele sok tekintetben egyező, de kevésbé zord és szaggatott Liptói havasoktól (l. o.); K-en az 1773 m. magas Kopa-hágó fűzi hozzá a reá derékszög alatt csapó Szepesi Magurát (l. o.). A Magas-Tátra É. felé nyilt hatalmas ívben húzódik, Ny. felől DK., majd lassu kanyarulattal ÉK. felé s ezen fő gerincének hossza 28 km., míg ÉD-i irányban való szélességi kiterjedése 6-10 km. közt ingadozik. Ezen egészben véve élesen kifejlődött s aránylag csak kevés mélyebb hágótól rovátkolt fő gerinchez É. és D. felé kisebb-nagyobb mellékgerincek csatlakoznak, melyek ugy É. mint D. felé (főleg utóbbi irányban) hirtelen, meredek homlokzattal véget érnek s - alacsonyabb kiágazások vagy előhegyek hiján - azon impozáns összképet eredményezik, melyet a Magas-Tátra főleg D. felől (a szepesi síkság felől) tekintve nyújt. A Magas-Tátra főgerince a Lilijowe-hágó felől eleintén DK-i irányt követ; magassága itt aránylag még csekélyebb, 1900-2000 m., a Csubrinától kezdve azonban állandóan 2000 m.-nél tetemesebb. E fő gerincben a következő főbb csúcsok és hágók követik egymást: Kotlin (1981 m.), Szvinnica (2293 m.), Nad Kamenem (2158 m.), Glatkie (2072 m.), Szmrecsini-hágó, Miedziane (2167 m.), Csubrina (2373 m.), Vadorzó-hágó (2174 m.), Menguszfalvi csúcs (2384 m.), Tengerszem-csúcs (2508 m.), Hunfalvy-hágó (Vága, 2412 m.), Viszoka- vagy Tátra-csúcs (2555 m.), Ganek (2509 m.), Vaskapu (2436 m.), Batizfalvi csúcs (2464 m.), Felkai csúcs (2218 m.), Lengyel-nyereg (2096 m.), Kis-Viszoka (2196 m.), Verespataki torony (2378 m.), Verespad, Fehértorony, Vöröstorony (2465 m.), Jégvölgyi csúcs (2629 m.), Zöldtavi csúcs (2535 m.), Verestavi csúcs (2425 m.), Fehértavi csúcs (2235 m.). Jellemző, hogy a Magas-Tátra legmagasabb csúcsai nem emelkednek ezen főgerincen, hanem annak déli mellékágaiban; ezen mellékágak közül legjelentékenyebbek a következők: a Glatkie-csúcsból kiágazó gerinc, melyen a szélesre nyuló Velka Kopa (2054 m.) és Krizsna (2040 m.) ül; a Csubrinából DNy. felé kiágazó vad és szaggatott gerinc, melyen a Koprova csúcs (2369 m.), Csorbai csúcs (2386 m.), Furkota (2437 m.) és mint végső sarokbástya a Kriván (2496 m.) emelkedik, míg D-i kiágazásai a Szolyiszkó (2314 m.) és Bástya (Pátria 2204 m.); a Batizfalvi-csúcsból kiágazó kis gerinc, mely a Koncsisztával (2535 m.) és Tupával (2183 m.) végződik; a Batizfalvi és Felkai csúcsok közt kiágazó rövidke gerinc, melyből a Magas-Tátra és egész Magyarország legmagasabb csúcsa, a Ferenc-József-csúcs (2663 méter) emelkedik ki; a Kis-Viszokából K. felé kiágazó hosszu gerinc a Bibirccsel (2490 m.) és Nagyszalóki csúccsal (2453 m.); a Vöröstoronyból DK. felé ágazó rövidebb gerinc a Középorommal (2440 m.); végül a Zöldtavi csúcsból kiágazó és legyezőszerüleg eloszló ág, melynek központjában Magyarország másodmagasságu csúcsa, a Lomnici csúcs (2634 m.) ül. Az É-i oldalágak közül kiemelendő: a Szvinnicából kiinduló hosszu ág a Zavrat-hágóval (2170 m.), a Wakszmundszkával (2192 m.) és Woloszynnal (2092 m.); a Miedzianéból induló ág a Szvisztovkával (1771 m.); a Tengerszem-csúcsból kiinduló gerinc a Ryzy (2262 m.) és Skorusnik (2175 m.) csúcsokkal; és a Nagytarpataki völgy É-i végénél kezdődő hosszu gerinc a Siroka- (2215 m.) és a Zamky-csúccsal (2017 m.).
A Magas-Tátra gerinchegység, melynek szerkezete az Alpokétól egészen elüt; nem képez tömeges hegységet, melyben hegy hegyre halmozódik s minden irányban hatalmas ágak indulnak ki, hanem egyetlen hegyvonulatot, melynek csúcsai nem egymás mögött, hanem egymás mellett feküsznek. Gerince keskeny, sokszor alig egy m. széles sziklaél, mely csak két helyen ereszkedik a 2200 m.-nél mélyebbre, de seholsem emelkedik a 2500 m.-en túl. Jellemző vonása még, hogy egyik pontjából sem nyilik ki több mellékág, hanem mindegyik más-más helyen indul ki és pedig mindig felváltva egy É. és egy D. felé. Ezen ágak egynéhánya egyszerü vagy csak igen kevéssé tagozott, mások ellenben az egésznek képét mutatják kicsiben, minthogy másodlagos fő gerincet képeznek, melyből ismét mellékágak nyulnak ki, p. a Woloszyn-lánc és a Kriván csoportjában. A D-i mellékágak a fő gerincnek D. felé domborodó ívalakja miatt sugarasan szétterülnek s a szepesi lapály felé hirtelenül végződnek; az északiak ellenben közös központ felé irányulnak. Kevésbé meredekül ereszkednek alá s alacsonyabb láncokba mennek át, mint a Woloszyn-lánc, mely Neumarktig (20 km.) húzódik; ez okból a Magas-Tátra É-i látképe korántsem oly impozáns mint a D-i. Az összes csúcsok közül csak 5 van, mely 2600 m.-nél magasabb, 9 csúcs van 2500-2600 m. közt és 15, mely 2400-2500 m. magas, míg mintegy 30-40 csúcs 2200-2400 m. közt ingadozik. A legmagasabbak a következők: Gerlachfalvi csúcs (2663 m.), Lomnici csúcs (2634 m.), Jégvölgyi csúcs (2629 m.), a Roth Samu-csúcs (Gerlachfalvi É-i mellékcsúcs, 2620 m.), Fecsketorony (Lomnici É-i mellékcsúcs, 2617 m.), Markazit-torony (2599 m.), Késmárki csúcs (2559 m.), Hunfalvy-csúcs (2556 m.), Tátra-csúcs (2555 m.), Zöldtavi csúcs (2535 m.), Koncsiszta (2535 m.), Tengerszem-csúcs (2508 m.), Weber-csúcs (2505 m.), Bibircs (2500 m.).
A mellékágak számtalan szirtre szakadnak, roppant szaggatottak és nehezen hozzáférhetők, a csúcsok tűalakuak és kopárok. A mellékágak közé szurdokszerü völgyek mélyednek be, melyek magáig a főgerincig húzódnak fel, ahol mindig meredek sziklafal zárja el. A legtöbb völgyet valamely harántfal felső és alsó lépcsőre osztja; a harántfalon tul többnyire tó terül el, miért is ily falat tófalnak neveznek. Ezek az É-i oldalon 1400-1600, a D-i oldalon 1600-2000 m. magasságban vannak. A völgyek közül a legjelentékenyebbek a déli oldalon: a Tycha-völgy, mely a Glatkie-csúcsnál kezdődik s eleintén ÉNy. majd D. felé húzódik, a Magas-Tátra Ny-i határvölgye; a Koprova völgye a Koprova-hágónál veszi kezdetét, az előbbivel hason lefutásu, a Krivánt a Velka Kopától választja el; mellékvölgyei a Szmrecsini és a Nefcer-völgy; a Furkota- és Mlinica-völgy (a Fátyol vizeséssel) nem megy fel a Magas-Tátra főgerincéig, hanem a Koprova-Kriváni gerinc alatt ered. Ellenben a főgerinc tövében a Menguszfalvi csúcs alól ereszkedik a Menguszfalvi völgy, melybe a Batizfalvi csúcs felől a Jégvölgy nyilik. Odább K. felé jelentékeny völgyek a Batizfalvi völgy, a Felkai völgy a Virágoskerttel, a Középormot körülfogó Nagy- és Kis-Tarpataki völgyek (ismert vizeséseikkel), a Zöldtavi és Fehértavi völgyek és az Elülső Rézaknák völgye. É. felől említendők a Szucha voda völgye, a Roztoka völgye, a Bialka v. Poduplaszki völgy, a Sirokai völgy, a Javorina- és a Hátsó Rézaknák völgye.
Geologiai szerkezetét illetőleg a gránit képezi a Magas-Tátra legnagyobb részét, ugy fő- mint oldalágait; közte fellép a gnájsz, melyből a Kriván déli lejtői állanak, továbbá csillám- és agyagpala. A gránit után következik egy sáv, triasz-korbeli vörös homokkő és pala, továbbá az alsó liasz formációba tartozó mész, részben vasérceket tartalmazó kristályos mészpát, részben dolomit és márga. A déli oldalon a gránitra közvetlenül eocén települ, mely kárpáti homokkőből áll és az egész Magas-Tátrát északon is övezi. A hegység lábát 900 m. magasságból lefelé törmelék- és kavicslerakodmányok övezik. Ásványkincsekben a Magas-Tátra igen szegény. Vasérctelepei, ezüst- és aranyerei, a Lomnici csúcson levő rézerei nem műveltetnek. Egyetlen jelentékenyebb barlangja már a Bélai mészhavasokban (l. o.) levő bélai cseppkőbarlang.
Tavakban a Magas-Tátra igen gazdag; ezen, szépségüknél fogva hires tengerszemek száma 119, köztük 80 a déli, 39 az északi oldalon; ezek közül azonban 16 már a Liptói havasokra esik. Legnagyobb tavak: Nagytó a Lengyel Öt-tó csoportjában (34,8 ha.), Halastó (33 ha.), Czarny staw (22,9 ha.), Tergerszem (21,3 ha.), Csorbai tó (20,4 ha.), Nagy-Hincó-tó (19,1 ha.), Feketetó (Lengyel Öttó, 13,1 ha.), Nagy-Szmrecsini tó 12,2 ha.; a többi ismertebb tavak közül a Poprádi tó 6,9, a Batizfalvi tó 3,8, a Kis-Hincó-tó 2,8, a Jegestó 2,5, a kistarpatali Öt-tó 2,1, a Felkai tó 1,5, a menguszfalvi Jegestó 1,4, a Zöldtó 0,5 ha. terjedelmü. A tavak általában igen mélyek; legmélyebbek a Nagytó (Lengyel Öt-tó 78 m.), Tengerszem (77 m.), Halastó (50 m.), Czarny staw a Hernyós-tavak közt (47 m.), Nagy-Szmrecsini tó (41 m.), Feketetó (Lengyel Öt-tó 37 m.); a többi tavak közül a Csorbai tó 21, a Poprádi tó 16, a Felkai 5 m. mély.
Éghajlata általában igen zord; az évi középhőmérséklet Tátrafüreden 4,4, az északi oldalon fekvő Zakopane községben 4,5, Javorinán 3,4°C. A leghidegebb hónap a január (Tárafüreden -2,6, Zakopane -3,5°), a legmelegebb a julius (14,3, illetve 14,8°). A csapadék évi mennyisége Új-Tátrafüreden 845 mm., a csapadékos napok száma 126; aránylag sokkal kevesebb, mint az Alpok megfelelő magaslatain. Növényélete ennek megfelelőleg hegységi jellegü; a Magas-Tátrát övező erdők kizárólag tűlevelüekből állanak, leggyakoriabbak a lúcfenyő-állabok (Pinus picea), melyek közé a felső erdőhatáron vörös fenyő, az alsó erdőhatáron erdei fenyő vegyül; jegenyefenyő aránylag ritka; igen ritka továbbá a hajdan gyakori cirbolyafenyő és tiszafa. Az erdő felső határa 1576 m. magasságig terjed s sűrü törpefenyőöv választja el a fenhavastól; a törpefenyő egyes helyeken már 900-1000 m. magasságban található, alsó határa azonban átlag 1330 m.-re tehető, felső határa 1880 m. A mészrétegek flórája dúsabb mint a gránité, alpesi jellegü, de az alpesi rózsák teljes hiányával; a havasi gyopár csak a mészen fordul elő. Igen gazdag a Magas-Tátra a gyógyfüvekben. Az állatvilág legjellemzőbb alakja a zerge és marmota, ezenkivül előfordul itt a medve, hiuz, szarvas, vadsertés, őz, róka, borz, nyuszt, nyest és görény; a szárnyasok közül süketfajd, nyirfajd, császármadár, erdei szalonka, örvös galamb, rigó, suholy, kövi sas stb.
Lakói. A Magas-Tátra belsejében, zordságánál fogva, lakók nincsenek, a legmagasabb fekvésü állandóan lakott emberi lakás (1404 m.) a Hohenlohe-féle erdőőri lak a Hátsó Rézaknák völgyében. Községek csak a hegység aljában vannak, s ezek lakói részint tótok, részint (É-on) lengyelek; kisebb számmal németek is laknak itt. A lengyeleket itt goráloknak nevezik. A Magas-Tátra K-i tövében lakó németek régi telepesek utódai, kik valószinüleg a XIII. sz.-ban vándoroltak a Szepességre s a tótok közepette elég tiszta nyelvszigetet képeznek. A Magas-Tátra D-i tövében fekvő községek: Vázsec, Csorba, Menguszfalu, Lucsivna, Batizfalu, Gerlachfalu, Nagy-Szalók, Új- és Ó-Leszna, Forberg, Rókus, Tótfalu, Béla stb.
A Magas-Tátra vidéke utóbbi években nagy lendületet vett, amennyiben a magyarországi turista forgalom központjává vált. Tátrafüred mint szerény nyaralóhely már évtizedek óta fennállott, de a Magas-Tátra mégis csak a hetvenes évek eleje óta vonatott be az idegenforgalomba, amióta a kassa-oderbergi vasút megnyilta a közlekedési hálózatba bevonta s a Magyarországi Kárpátegyesület (1872) a hegységnek turistai művelését megkezdette. Innen kezdve lett Tátrafüredből országos hirü nyaralóhely és a turistaforgalom központja; egymásután újabb és újabb nyaralóhelyek és turistalepek keletkeztek; igy Új- és Alsó-Tátrafüred, Csorbafürdő, Tátraháza, Matlárháza, Széplak, Barlangliget, Késmárki Itató s legújabban Tátra-Lomnic; ezenfelül a szepesi síkságon Poprád (Husz-park), Felka, Nagy-Szalók, Lucsivna stb. Jelentékeny lépés volt a béla-podolini vasút megnyilása és legújabban a tátra-lomnici vasút és a csorba-tavi fogaskerekü vasút felépítése. A tátrai forgalom egyik jelentékeny tényezőjévé vált továbbá a Magyar Kárpátegyesület által nagy költséggel épített turista-út is, vagyis a Csorbai-tótúl Tátrafüreden át Barlangligetre vezetett országút, melynek Ny-i része Mária-Terézia út, K-i része Klotild-út nevet visel. A Magas-Tátra turistai művelése közül a Magyar Kárpátegyesület által épített menedékházak és utak a hegyi utak veszélyes pontjainak láncokkal s vaskapcsokkal való ellátása és jelzése s a hegyi kalauzok ügyének szervezése a legfontosabb mozzanatok; újabb időben a Magyar Turista-Egyesület is működik e téren. A Tátra északi részét a galiciai Tátra-egyesület műveli sok sikerrel. A Magas-Tátra ismeretének terjesztésére alapította továbbá a Magyar Kárpátegyesület a poprádi Kárpát-muzeumot és ugyanezen célt szolgálja a felkai Tátra-muzeum is. Mindezen intézkedések folytán a Magas-Tátra látogatottsága évről-vére emelkedik s ma ez hazánk egyetlen hegyvidéke, melynek számottevő idegenforgalma van.
