Napjainkban a Tátra főgerincén található Vadorzó-hágóba csak
a lengyel oldalról vezet jelzett turistaút. Nem volt ez azonban mindig így,
hiszen őseink hosszú időn keresztül a déli oldalról, a Menguszfalvi-völgyből is
feljuthattak ebbe a szép kilátást nyújtó hágóba. A népszerű hágóba már az I.
világháború előtti jelzett turistaút vezetett, bár azokban az években, a magyar
időkben még más rendszer szerint jelölték az akkori turistautakat.
Az 1917-ben dr. Vigyázó János szerkesztésében megjelent „A
Magas Tátra részletes kalauza” című kalauz szerint a Vadorzó-hágóba 1917-ben a
vörös kereszt jelzésű turistagyalogút vezetett, melyről az alábbi leírást
olvashatjuk (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„Kevéssel a Nagy Hincótó előtt a jelzés felkanyarodik a
Keleti Menguszfalvi csúcs oldalába és a taposott ösvény füvön és törmeléken át
¾ - 1 ½ óra alatt a Vadorzóhágóra juttat, melyről túlsó oldalon 2-2 ½ óra alatt
leereszkedhetünk a Tengerszemhez.”
1931-ben jelent meg a „Részletes magyar utikalauzok” sorozat
12. köteteként dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János „A Magas Tátra” című
kötete. Ennek 69. túraleírása írja le a Vadorzó-hágóba vezető túrát, az
alábbiak szerint:
„Poprádi tó – Hincótavak – Vadorzóhágó (3 ó., zöld jelz.)
…A Hincótó DK sarkától törmeléken és füvön ama párkány felé
tartunk, mely a Keleti Menguszfalvi csúcs letörései alatt húzódik fel a hágóba.
A letörések alatt rábukkanunk egy kitaposott csapásra, mely a párkány lejtős
sziklalapjai közt felvezet (3/4 ó.) a Vadorzóhágóba.”
Az 1960-as kiadású „Vysoké Tatry – správa geodézie a
kartografie na Slovensku” című, szlovák nyelvű turistatérképen is egyértelműen
látható a Nagy-Hincó-tó déli sarkán elkanyarodó kék jelzésű turistaútból a
Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaút.
1965-ben Budapesten, a Sport Kiadó gondozásában jelent meg
Jožo Šimko „Magas-Tátra” című útikalauzának második javított és bővített
kiadása (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Ennek
mellékleteként látott napvilágot „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák
és magyar nyelvű térkép. Ezen is egyértelműen látható a Nagy-Hincó-tótól a
Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzés. A kalauz 30. számú túrája az alábbiak
szerint írja le a Vadorzó-hágóba vezető turistautat:
„A Nagy Hincó-tótól jobbra tér le a zöld jelzés. A tó
partjáról jól látjuk a Keleti és Középső Menguszfalvi-csúcs között a széles
nyerget alkotó Vadorzóhágót. A tavat jobbról megkerülve egyenesen a Keleti
Menguszfalvi-csúcs irányában megyünk és a falainak tövébe érve egy jellegzetes
füves törmelékes pad kezdetéhez jutunk, amely a falak között állandóan rézsút
balra emelkedve éri el a Vadorzóhágót.”
1969-ben Pozsonyban jelent meg dr. Vladimír Ademec „A
Magas-Tátra” című turistakalauza (fordította Kelecsényi Tibor). Ebben már
valamennyi olyan völgyről, amelyekben jelzett turistautak vezettek, a leírás
mellé külön lapon látható térképrajz volt mellékelve. Ebben a kalauzban a
Menguszfalvi-völgy túráit bemutató szövegrészben az alábbiakat olvashatjuk e
túráról:
„…Hincovo pleso a Tátra déli oldalán a legnagyobb
tengerszem. Alatta ágazik el a kék jelzésről a zöld jelzés, mely a Mengusovské
sedlo nyergen vezet át Lengyelországba.
Túrák:
3. Štrbské Pleso – Veľké Hincovo pleso (piros-kék) –
Mengusovske sedlo nyereg (államhatár – zöld) és vissza 7 óra.”
1978-ban szintén Pozsonyban jelent meg Vladimír Adamec és
Radek Roubal „Magas-Tátra turistavezető” című kalauzának első magyar nyelvű
kiadása (fordította Jolana Protičová). Ez a kalauz, amely szlovák nyelven
1972-ben jelent meg először (majd 1974-ben és 1977-ben ismét), szintén
völgyenként mutatta be a Magas-Tátra turistaútjait, az előzőhöz megszólalásig
hasonlító térképrajzok formájában. A Menguszfalvi-völgyet leíró részben az
alábbiakat olvashatjuk:
„…a Veľké Hincovo plesotól (Nagy-Hincó-tó) felmászhatunk a
nyeregbe, a Mengusovské sedlóba (zöld jelzés, szintkülönbség 360 m).
Javasolt túrák:
3. Štrbské pleso – Veľké Hincovo pleso (piros, kék) –
Mengusovské sedlo (államhatár), (zöld) és vissza, 8 és ¼ óra.”
1978-ban Budapesten jelent meg dr. Komarnicki Gyula „A
Magas-Tátra hegyvilága” című, korszakos jelentőségű hegymászókalauza. Ennek
251. számú túrája írja le a Vadorzó-hágóba vezető útvonalakat. A
Menguszfalvi-völgyből történő megközelítési lehetőséget az alábbiak szerint írja
le:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a zöld jelzésen a völgyben
tovább a Keleti-Menguszfalvi-csúcs alá, afelé a feltűnően vad sziklaszakadék
felé, amely a Keleti-Menguszfalvi-csúcsnak a tó felé tekintő, széles dny. falát
a közepén egyenes vonalban tetőtől talpig végighasítja. E szakadék bejáratától
b. egy pad kezdődik, amely a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé
húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ¼
ó.)”
Ugyancsak 1978-ban jelent meg a „Vysoké Tatry – súbor turistických
máp” című, szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása. Ezen a térképen már
csak egy szürke szaggatott vonal (a jelmagyarázat szerint ösvény) jelzi a
korábbi zöld jelzésű turistautat.
Szintén jelzés nélküli gyalogútnak, ösvénynek mutatja az
egykori turistautat az 1990-ben megjelent „Vysoké Tatry – letná turistická
mapa” című nyári turistatérkép.
Komarnicki kalauzának 1985-ben, halála után megjelent 2.
kiadásában szintén a 251. számú leírásban olvashatunk a Vadorzó-hágóról. Ennek
lehetséges eléréséről itt viszont már az alábbiak olvashatók:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a kék jelzés megszűnik. A
jelzés nélküli ösvényen a völgyben tovább, a Keleti-Menguszfalvi-csúcs felé,
amelynek ny. falát egy széles szakadék választja ketté. A szakadék aljától b.
egy pad kezdődik, amelyek a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé
húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ó 15
p.)”
A fenti kronológia alapján valószínűsíthető tehát, hogy a Vadorzó-hágóba
vezető zöld jelzésű turistautat valamikor az 1978 előtti években szüntették
meg, 1978-ban valószínűleg már nem használhatták azt. Amennyiben valakinek
tudomása van a turistaút megszüntetésének pontos dátumáról, esetleg akkori
indoklásáról – akár magyar, akár szlovák nyelven – nagyon megköszönném, ha
megosztaná azt az oldal olvasóival, vagy elküldené nekem az ismert elérhetőségeimre.
Władysław Cywiński Tátra-kalauzának 15., a Bástya-gerincről
szóló kötetében 1976-ot jelöli meg a turistaút lezárásának időpontjaként, és
mint a Tátra egyik legalaposabb ismerőjeként ezt a dátumot minden fenntartás
nélkül elfogadhatjuk tőle.
Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai Nemzeti Parkhoz
(TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették
meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a
választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős
változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő
ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi
Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően
jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a
problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban
lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi
bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem
egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása
után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.
Ezúttal is megkérem azokat az olvasókat, hogy akinek esetleg
birtokában van az 1950-es évekből vagy korábbról származó Tátra térkép, és
lehetősége van azt beszkennelni, vagy bármilyen más módon digitalizálni, legyen
szíves ezt megtenni, és elküldeni a fenti e-mail címemre. Ha esetleg bárkinek
lenne ebből az időszakból származó, eladásra szánt térképe, azok jelentkezését
is várom a fenti elérhetőségemen.
Figyelem: a Vadorzó-hágóba a déli oldalról
napjainkban sem vezet jelzett turistaút, bár az egykori ösvény nyomai kellő
magasságból még ma is felfedezhetők a hegyoldalon. A hágó megközelítése a TANAP
előírásai szerint egész évben tilos, másrészt a törmelékes kőzet miatt
balesetveszélyes is.
Összeállította: Tátraturista
Köszönöm a témának a feldolgozását, nekem nagyon érdekes és tanulságos volt. Szerintem, ahogy elnéztem azt a hegyoldalt, nem lehetne nagyon nehéz az ösvény újranyitása, ha tényleg azon a rézsűs hasadékon ment fel a hágóba.
VálaszTörlésValahányszor arra járok, én is sasolom a hegyoldalt, vajon pontosan merre vezethetett az egykori turistaút. Nem tűnik túl nehéznek, a kérdés csak az, mennyire lenne biztonságos. A téma egyébként hamarosan folytatódik, mégpedig a Liliom-hágó egykori turistaútjával (aztán a többivel...).
VálaszTörlésSzombaton felmentünk déli oldalról a Vadorzó-hágóba, jó pár helyen még most is látszik a kissé kopott, zöld jelzés. Az út meredek, néhol enyhén kitett, törmelékes talajon vezet, fokozott figyelemre van szükség, főleg lefele jövet. Jó időben, tapasztaltabb túrázóknak nem jelenthet különösebb problémát.
VálaszTörlésMindenki csak saját felelősségre...
üdv.
O.