2013. február 6., szerda

A Vadorzó-hágó egykori turistaútja


Napjainkban a Tátra főgerincén található Vadorzó-hágóba csak a lengyel oldalról vezet jelzett turistaút. Nem volt ez azonban mindig így, hiszen őseink hosszú időn keresztül a déli oldalról, a Menguszfalvi-völgyből is feljuthattak ebbe a szép kilátást nyújtó hágóba. A népszerű hágóba már az I. világháború előtti jelzett turistaút vezetett, bár azokban az években, a magyar időkben még más rendszer szerint jelölték az akkori turistautakat.

Az 1917-ben dr. Vigyázó János szerkesztésében megjelent „A Magas Tátra részletes kalauza” című kalauz szerint a Vadorzó-hágóba 1917-ben a vörös kereszt jelzésű turistagyalogút vezetett, melyről az alábbi leírást olvashatjuk (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„Kevéssel a Nagy Hincótó előtt a jelzés felkanyarodik a Keleti Menguszfalvi csúcs oldalába és a taposott ösvény füvön és törmeléken át ¾ - 1 ½ óra alatt a Vadorzóhágóra juttat, melyről túlsó oldalon 2-2 ½ óra alatt leereszkedhetünk a Tengerszemhez.”

1931-ben jelent meg a „Részletes magyar utikalauzok” sorozat 12. köteteként dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János „A Magas Tátra” című kötete. Ennek 69. túraleírása írja le a Vadorzó-hágóba vezető túrát, az alábbiak szerint:
„Poprádi tó – Hincótavak – Vadorzóhágó (3 ó., zöld jelz.)
…A Hincótó DK sarkától törmeléken és füvön ama párkány felé tartunk, mely a Keleti Menguszfalvi csúcs letörései alatt húzódik fel a hágóba. A letörések alatt rábukkanunk egy kitaposott csapásra, mely a párkány lejtős sziklalapjai közt felvezet (3/4 ó.) a Vadorzóhágóba.”

Az 1960-as kiadású „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na Slovensku” című, szlovák nyelvű turistatérképen is egyértelműen látható a Nagy-Hincó-tó déli sarkán elkanyarodó kék jelzésű turistaútból a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaút.

1965-ben Budapesten, a Sport Kiadó gondozásában jelent meg Jožo Šimko „Magas-Tátra” című útikalauzának második javított és bővített kiadása (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Ennek mellékleteként látott napvilágot „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és magyar nyelvű térkép. Ezen is egyértelműen látható a Nagy-Hincó-tótól a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzés. A kalauz 30. számú túrája az alábbiak szerint írja le a Vadorzó-hágóba vezető turistautat:
„A Nagy Hincó-tótól jobbra tér le a zöld jelzés. A tó partjáról jól látjuk a Keleti és Középső Menguszfalvi-csúcs között a széles nyerget alkotó Vadorzóhágót. A tavat jobbról megkerülve egyenesen a Keleti Menguszfalvi-csúcs irányában megyünk és a falainak tövébe érve egy jellegzetes füves törmelékes pad kezdetéhez jutunk, amely a falak között állandóan rézsút balra emelkedve éri el a Vadorzóhágót.”

1969-ben Pozsonyban jelent meg dr. Vladimír Ademec „A Magas-Tátra” című turistakalauza (fordította Kelecsényi Tibor). Ebben már valamennyi olyan völgyről, amelyekben jelzett turistautak vezettek, a leírás mellé külön lapon látható térképrajz volt mellékelve. Ebben a kalauzban a Menguszfalvi-völgy túráit bemutató szövegrészben az alábbiakat olvashatjuk e túráról:
„…Hincovo pleso a Tátra déli oldalán a legnagyobb tengerszem. Alatta ágazik el a kék jelzésről a zöld jelzés, mely a Mengusovské sedlo nyergen vezet át Lengyelországba.
Túrák:
3. Štrbské Pleso – Veľké Hincovo pleso (piros-kék) – Mengusovske sedlo nyereg (államhatár – zöld) és vissza 7 óra.”

1978-ban szintén Pozsonyban jelent meg Vladimír Adamec és Radek Roubal „Magas-Tátra turistavezető” című kalauzának első magyar nyelvű kiadása (fordította Jolana Protičová). Ez a kalauz, amely szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először (majd 1974-ben és 1977-ben ismét), szintén völgyenként mutatta be a Magas-Tátra turistaútjait, az előzőhöz megszólalásig hasonlító térképrajzok formájában. A Menguszfalvi-völgyet leíró részben az alábbiakat olvashatjuk:
„…a Veľké Hincovo plesotól (Nagy-Hincó-tó) felmászhatunk a nyeregbe, a Mengusovské sedlóba (zöld jelzés, szintkülönbség 360 m).
Javasolt túrák:
3. Štrbské pleso – Veľké Hincovo pleso (piros, kék) – Mengusovské sedlo (államhatár), (zöld) és vissza, 8 és ¼ óra.”

1978-ban Budapesten jelent meg dr. Komarnicki Gyula „A Magas-Tátra hegyvilága” című, korszakos jelentőségű hegymászókalauza. Ennek 251. számú túrája írja le a Vadorzó-hágóba vezető útvonalakat. A Menguszfalvi-völgyből történő megközelítési lehetőséget az alábbiak szerint írja le:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a zöld jelzésen a völgyben tovább a Keleti-Menguszfalvi-csúcs alá, afelé a feltűnően vad sziklaszakadék felé, amely a Keleti-Menguszfalvi-csúcsnak a tó felé tekintő, széles dny. falát a közepén egyenes vonalban tetőtől talpig végighasítja. E szakadék bejáratától b. egy pad kezdődik, amely a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ¼ ó.)”

Ugyancsak 1978-ban jelent meg a „Vysoké Tatry – súbor turistických máp” című, szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása. Ezen a térképen már csak egy szürke szaggatott vonal (a jelmagyarázat szerint ösvény) jelzi a korábbi zöld jelzésű turistautat.
Szintén jelzés nélküli gyalogútnak, ösvénynek mutatja az egykori turistautat az 1990-ben megjelent „Vysoké Tatry – letná turistická mapa” című nyári turistatérkép.

Komarnicki kalauzának 1985-ben, halála után megjelent 2. kiadásában szintén a 251. számú leírásban olvashatunk a Vadorzó-hágóról. Ennek lehetséges eléréséről itt viszont már az alábbiak olvashatók:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a kék jelzés megszűnik. A jelzés nélküli ösvényen a völgyben tovább, a Keleti-Menguszfalvi-csúcs felé, amelynek ny. falát egy széles szakadék választja ketté. A szakadék aljától b. egy pad kezdődik, amelyek a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ó 15 p.)”

A fenti kronológia alapján valószínűsíthető tehát, hogy a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistautat valamikor az 1978 előtti években szüntették meg, 1978-ban valószínűleg már nem használhatták azt. Amennyiben valakinek tudomása van a turistaút megszüntetésének pontos dátumáról, esetleg akkori indoklásáról – akár magyar, akár szlovák nyelven – nagyon megköszönném, ha megosztaná azt az oldal olvasóival, vagy elküldené nekem az ismert elérhetőségeimre.
Władysław Cywiński Tátra-kalauzának 15., a Bástya-gerincről szóló kötetében 1976-ot jelöli meg a turistaút lezárásának időpontjaként, és mint a Tátra egyik legalaposabb ismerőjeként ezt a dátumot minden fenntartás nélkül elfogadhatjuk tőle. 
Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.

Ezúttal is megkérem azokat az olvasókat, hogy akinek esetleg birtokában van az 1950-es évekből vagy korábbról származó Tátra térkép, és lehetősége van azt beszkennelni, vagy bármilyen más módon digitalizálni, legyen szíves ezt megtenni, és elküldeni a fenti e-mail címemre. Ha esetleg bárkinek lenne ebből az időszakból származó, eladásra szánt térképe, azok jelentkezését is várom a fenti elérhetőségemen.
Figyelem: a Vadorzó-hágóba a déli oldalról napjainkban sem vezet jelzett turistaút, bár az egykori ösvény nyomai kellő magasságból még ma is felfedezhetők a hegyoldalon. A hágó megközelítése a TANAP előírásai szerint egész évben tilos, másrészt a törmelékes kőzet miatt balesetveszélyes is.
Összeállította: Tátraturista

3 megjegyzés:

  1. Köszönöm a témának a feldolgozását, nekem nagyon érdekes és tanulságos volt. Szerintem, ahogy elnéztem azt a hegyoldalt, nem lehetne nagyon nehéz az ösvény újranyitása, ha tényleg azon a rézsűs hasadékon ment fel a hágóba.

    VálaszTörlés
  2. Valahányszor arra járok, én is sasolom a hegyoldalt, vajon pontosan merre vezethetett az egykori turistaút. Nem tűnik túl nehéznek, a kérdés csak az, mennyire lenne biztonságos. A téma egyébként hamarosan folytatódik, mégpedig a Liliom-hágó egykori turistaútjával (aztán a többivel...).

    VálaszTörlés
  3. Szombaton felmentünk déli oldalról a Vadorzó-hágóba, jó pár helyen még most is látszik a kissé kopott, zöld jelzés. Az út meredek, néhol enyhén kitett, törmelékes talajon vezet, fokozott figyelemre van szükség, főleg lefele jövet. Jó időben, tapasztaltabb túrázóknak nem jelenthet különösebb problémát.
    Mindenki csak saját felelősségre...

    üdv.
    O.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...