Napjainkban a Tátra főgerincén található Vadorzó-hágóba csak a lengyel oldalról vezet jelzett turistaút. Nem volt ez azonban mindig így, hiszen őseink hosszú időn keresztül a déli oldalról, a Menguszfalvi-völgyből is feljuthattak ebbe a szép kilátást nyújtó hágóba. A népszerű hágóba már az I. világháború előtti jelzett turistaút vezetett, bár azokban az években, a magyar időkben még más rendszer szerint jelölték az akkori turistautakat.
Az 1917-ben dr. Vigyázó János szerkesztésében megjelent „A Magas Tátra részletes kalauza” című kalauz szerint a Vadorzó-hágóba 1917-ben a vörös kereszt jelzésű turistagyalogút vezetett, melyről az alábbi leírást olvashatjuk (valamennyi korabeli leírást eredeti helyesírással idézek):
„Kevéssel a Nagy Hincótó előtt a jelzés felkanyarodik a Keleti Menguszfalvi csúcs oldalába és a taposott ösvény füvön és törmeléken át ¾ - 1 ½ óra alatt a Vadorzóhágóra juttat, melyről túlsó oldalon 2-2 ½ óra alatt leereszkedhetünk a Tengerszemhez.”
1931-ben jelent meg a „Részletes magyar utikalauzok” sorozat 12. köteteként dr. Thirring Gusztáv és dr. Vigyázó János „A Magas Tátra” című kötete. Ennek 69. túraleírása írja le a Vadorzó-hágóba vezető túrát, az alábbiak szerint:
„Poprádi tó – Hincótavak – Vadorzóhágó (3 ó., zöld jelz.)
…A Hincótó DK sarkától törmeléken és füvön ama párkány felé tartunk, mely a Keleti Menguszfalvi csúcs letörései alatt húzódik fel a hágóba. A letörések alatt rábukkanunk egy kitaposott csapásra, mely a párkány lejtős sziklalapjai közt felvezet (3/4 ó.) a Vadorzóhágóba.”
Az 1960-as kiadású „Vysoké Tatry – správa geodézie a kartografie na Slovensku” című, szlovák nyelvű turistatérképen is egyértelműen látható a Nagy-Hincó-tó déli sarkán elkanyarodó kék jelzésű turistaútból a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistaút.
1965-ben Budapesten, a Sport Kiadó gondozásában jelent meg Jožo Šimko „Magas-Tátra” című útikalauzának második javított és bővített kiadása (fordította Joó Kálmán, Niszkács László és Tárnok Árpád). Ennek mellékleteként látott napvilágot „A Magas-Tátra turistatérképe” című, szlovák és magyar nyelvű térkép. Ezen is egyértelműen látható a Nagy-Hincó-tótól a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzés. A kalauz 30. számú túrája az alábbiak szerint írja le a Vadorzó-hágóba vezető turistautat:
„A Nagy Hincó-tótól jobbra tér le a zöld jelzés. A tó partjáról jól látjuk a Keleti és Középső Menguszfalvi-csúcs között a széles nyerget alkotó Vadorzóhágót. A tavat jobbról megkerülve egyenesen a Keleti Menguszfalvi-csúcs irányában megyünk és a falainak tövébe érve egy jellegzetes füves törmelékes pad kezdetéhez jutunk, amely a falak között állandóan rézsút balra emelkedve éri el a Vadorzóhágót.”
1969-ben Pozsonyban jelent meg dr. Vladimír Ademec „A Magas-Tátra” című turistakalauza (fordította Kelecsényi Tibor). Ebben már valamennyi olyan völgyről, amelyekben jelzett turistautak vezettek, a leírás mellé külön lapon látható térképrajz volt mellékelve. Ebben a kalauzban a Menguszfalvi-völgy túráit bemutató szövegrészben az alábbiakat olvashatjuk e túráról:
„…Hincovo pleso a Tátra déli oldalán a legnagyobb tengerszem. Alatta ágazik el a kék jelzésről a zöld jelzés, mely a Mengusovské sedlo nyergen vezet át Lengyelországba.
Túrák:
3. Štrbské Pleso – Veľké Hincovo pleso (piros-kék) – Mengusovske sedlo nyereg (államhatár – zöld) és vissza 7 óra.”
1978-ban szintén Pozsonyban jelent meg Vladimír Adamec és Radek Roubal „Magas-Tátra turistavezető” című kalauzának első magyar nyelvű kiadása (fordította Jolana Protičová). Ez a kalauz, amely szlovák nyelven 1972-ben jelent meg először (majd 1974-ben és 1977-ben ismét), szintén völgyenként mutatta be a Magas-Tátra turistaútjait, az előzőhöz megszólalásig hasonlító térképrajzok formájában. A Menguszfalvi-völgyet leíró részben az alábbiakat olvashatjuk:
„…a Veľké Hincovo plesotól (Nagy-Hincó-tó) felmászhatunk a nyeregbe, a Mengusovské sedlóba (zöld jelzés, szintkülönbség 360 m).
Javasolt túrák:
3. Štrbské pleso – Veľké Hincovo pleso (piros, kék) – Mengusovské sedlo (államhatár), (zöld) és vissza, 8 és ¼ óra.”
1978-ban Budapesten jelent meg dr. Komarnicki Gyula „A Magas-Tátra hegyvilága” című, korszakos jelentőségű hegymászókalauza. Ennek 251. számú túrája írja le a Vadorzó-hágóba vezető útvonalakat. A Menguszfalvi-völgyből történő megközelítési lehetőséget az alábbiak szerint írja le:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a zöld jelzésen a völgyben tovább a Keleti-Menguszfalvi-csúcs alá, afelé a feltűnően vad sziklaszakadék felé, amely a Keleti-Menguszfalvi-csúcsnak a tó felé tekintő, széles dny. falát a közepén egyenes vonalban tetőtől talpig végighasítja. E szakadék bejáratától b. egy pad kezdődik, amely a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ¼ ó.)”
Ugyancsak 1978-ban jelent meg a „Vysoké Tatry – súbor turistických máp” című, szlovák nyelvű nyári turistatérkép 10. kiadása. Ezen a térképen már csak egy szürke szaggatott vonal (a jelmagyarázat szerint ösvény) jelzi a korábbi zöld jelzésű turistautat.
Szintén jelzés nélküli gyalogútnak, ösvénynek mutatja az egykori turistautat az 1990-ben megjelent „Vysoké Tatry – letná turistická mapa” című nyári turistatérkép.
Komarnicki kalauzának 1985-ben, halála után megjelent 2. kiadásában szintén a 251. számú leírásban olvashatunk a Vadorzó-hágóról. Ennek lehetséges eléréséről itt viszont már az alábbiak olvashatók:
„A Nagy-Hincó-tó keleti partján a kék jelzés megszűnik. A jelzés nélküli ösvényen a völgyben tovább, a Keleti-Menguszfalvi-csúcs felé, amelynek ny. falát egy széles szakadék választja ketté. A szakadék aljától b. egy pad kezdődik, amelyek a falak alatt b. erősen emelkedve a hágó felé húzódik. A pad végén füves talajon érjük el a hágót. (A Nagy-Hincó-tótól 1 ó 15 p.)”
A fenti kronológia alapján valószínűsíthető tehát, hogy a Vadorzó-hágóba vezető zöld jelzésű turistautat valamikor az 1978 előtti években szüntették meg, 1978-ban valószínűleg már nem használhatták azt. Amennyiben valakinek tudomása van a turistaút megszüntetésének pontos dátumáról, esetleg akkori indoklásáról – akár magyar, akár szlovák nyelven – nagyon megköszönném, ha megosztaná azt az oldal olvasóival, vagy elküldené nekem az ismert elérhetőségeimre.
Władysław Cywiński Tátra-kalauzának 15., a Bástya-gerincről szóló kötetében 1976-ot jelöli meg a turistaút lezárásának időpontjaként, és mint a Tátra egyik legalaposabb ismerőjeként ezt a dátumot minden fenntartás nélkül elfogadhatjuk tőle.
Ebben az ügyben levélben fordultam a Tátrai Nemzeti Parkhoz (TANAP), mégpedig azzal a kérdéssel, hogy pontosan mikor és miért szüntették meg többek között ezt a turistautat is. A nemzeti park illetékesétől azt a választ kaptam, hogy a jelzett turistautak rendszerében az első jelentős változások a nemzeti park megalakulása, vagyis 1949 után történtek. A következő ilyen időszak az 1970-es, a Magas-Tátrában megrendezett Északi Sí-világbajnokság után következett, miután a világbajnokságnak köszönhetően jelentősen megnőtt a nemzeti park látogatóinak száma, mellyel együtt a problémák is megsokszorozódtak. Napjainkban ismét napirendre került a korábban lezárt turistautak esetleges ismételt megnyitásának kérdése (erről egy korábbi bejegyzésben részletesen is olvashattak az oldal látogatói), amely azonban nem egyszerű feladat. Erről alapos elemzések és a megfelelő jogi háttér megalkotása után a TANAP új Látogatási rendje fog rendelkezni.
Ezúttal is megkérem azokat az olvasókat, hogy akinek esetleg birtokában van az 1950-es évekből vagy korábbról származó Tátra térkép, és lehetősége van azt beszkennelni, vagy bármilyen más módon digitalizálni, legyen szíves ezt megtenni, és elküldeni a fenti e-mail címemre. Ha esetleg bárkinek lenne ebből az időszakból származó, eladásra szánt térképe, azok jelentkezését is várom a fenti elérhetőségemen.
Figyelem: a Vadorzó-hágóba a déli oldalról napjainkban sem vezet jelzett turistaút, bár az egykori ösvény nyomai kellő magasságból még ma is felfedezhetők a hegyoldalon. A hágó megközelítése a TANAP előírásai szerint egész évben tilos, másrészt a törmelékes kőzet miatt balesetveszélyes is.
Összeállította: Tátraturista
