Az I. világháborúban szerzett
érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!”
című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény
főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény 1. kötetének
cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain
bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi
részének tájait. A könyvben olvasható alábbi idézetből megtudhatjuk, milyen
legenda fűződik a Bélai-Tátra nevezetes csúcsához, a Bolond Gerőhöz (eredeti
helyesírással).
„Három piros
arcú, csillogó szemű bolond száguldozott és kacagott harsogó kedvvel, a
Jávor-völgy tisztásán. S lehet, hogy ettől a féktelen gyönyörűségtől kezdett
egyre lejjebb szállni a köd, de egyszerre csak kibukkant a fölöttünk gomolygó
fehérségből a kék ég egy mosolygó darabja s messze, kelet felé ott állott a
felhők fölött egy havas orom. Cilus kinyujtotta feléje a karját s elkiáltotta
magát:
- Bolondnak
bolond a patrónusa!
Kérdően néztem
rá.
- Nem érti? Hát
nézze! Minket figyel a Bolond Gerő!
Zoltán is
odasiklott mellénk, leszúrta botjait, kihúzta a csuklószíjjban maradt
kesztyűkből a kezeit s mialatt cigarettára gyujtott, mosolyogva magyarázott.
- A Mészhegység
gerincének középső csúcsa a Bolond Gerő. Az a tréfás legenda járja róla, hogy
bolondot csinál azokból, akik fölmennek a tetejére. Leányt, legényt
összeboronál, a jóbarátok összevesznek, a haragosok kibékülnek, a jókedvűeket
bosszússá teszi, a morcosok pedig megvidámodnak rajta.
- Szamárság! –
nevettem el magam.
- Papuka azt
mondja – vágott közbe Cilus – hogy kiskoromban mindig bőgtem. Azután egyszer
elvitt a Bolond Gerőre s azóta kicseréltek.
- Szóval a Bolod
Gerőnek köszönhetjük, hogy André Cilus: eleven ördög.”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne
sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet VII. fejezetéből.
