2013. január 11., péntek

A Bolond Gerő legendája


Az I. világháborúban szerzett érdemeiért 1921-ben vitézzé avatott Vitéz Somogyvári Gyula „Ne sárgulj, fűzfa!” című, 1939-ben megjelent regénye az I. világháborúban játszódik, a regény főhősének a Tátrában töltött szabadságát meséli el. A regény 1. kötetének cselekménye a Magas-Tátrában, közelebbről Zúgón játszódik. A könyv lapjain bebarangolhatjuk a Magas-Tátra kissé méltatlanul háttérbe szorult északi részének tájait. A könyvben olvasható alábbi idézetből megtudhatjuk, milyen legenda fűződik a Bélai-Tátra nevezetes csúcsához, a Bolond Gerőhöz (eredeti helyesírással).

„Három piros arcú, csillogó szemű bolond száguldozott és kacagott harsogó kedvvel, a Jávor-völgy tisztásán. S lehet, hogy ettől a féktelen gyönyörűségtől kezdett egyre lejjebb szállni a köd, de egyszerre csak kibukkant a fölöttünk gomolygó fehérségből a kék ég egy mosolygó darabja s messze, kelet felé ott állott a felhők fölött egy havas orom. Cilus kinyujtotta feléje a karját s elkiáltotta magát:
- Bolondnak bolond a patrónusa!
Kérdően néztem rá.
- Nem érti? Hát nézze! Minket figyel a Bolond Gerő!
Zoltán is odasiklott mellénk, leszúrta botjait, kihúzta a csuklószíjjban maradt kesztyűkből a kezeit s mialatt cigarettára gyujtott, mosolyogva magyarázott.
- A Mészhegység gerincének középső csúcsa a Bolond Gerő. Az a tréfás legenda járja róla, hogy bolondot csinál azokból, akik fölmennek a tetejére. Leányt, legényt összeboronál, a jóbarátok összevesznek, a haragosok kibékülnek, a jókedvűeket bosszússá teszi, a morcosok pedig megvidámodnak rajta.
- Szamárság! – nevettem el magam.
- Papuka azt mondja – vágott közbe Cilus – hogy kiskoromban mindig bőgtem. Azután egyszer elvitt a Bolond Gerőre s azóta kicseréltek.
- Szóval a Bolod Gerőnek köszönhetjük, hogy André Cilus: eleven ördög.”
Vitéz Somogyvári Gyula: Ne sárgulj, fűzfa! – Részlet az 1. kötet VII. fejezetéből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...