2012. október 22., hétfő

Kell-e köszönni túra közben?


Egy erdei túra során valószínűleg több alkalommal találkozunk más túrázókkal, akiket nagy valószínűség szerint akkor látunk először. Mégis megvan a késztetés, köszöntenünk kell Őket. Van erre valamilyen szabály? Az elvárosiasodás egyik következménye az lett, hogy gondolkodás és lelkiismeret furdalás nélkül haladunk el embertársaink mellett. Ez igazából érthető is, hiszen ha mindenkit köszöntenénk, akkor a városunk jelenlegi hangszennyezettsége a sokszorosára nőne a milliónyi egyszerre elhangzó "Szevasz"-tól.

Ha azonban egy társasházban vagyunk, liftbe szállunk, vagy csak elmegyünk vidékre, akkor arra az időre annak a kis közösségnek a tagjává válunk, s a kis közösségben már illendő a köszönés. Éppen ilyen kis közösség tagjai vagyunk akkor is, ha egy erdei, magashegyi túraútvonalon járunk akár gyalogosan, futva, bringázva, vagy bármi más módon. Ha találkozunk valakivel, szinte biztosra vehetjük, hogy az illető is hasonló módon érez a természet, az aktív kikapcsolódás iránt, s mint a túrázók közösségének a tagját, illik köszönéssel üdvözölni. Ha belegondolunk, elég komor lehetne a hangulatunk, ha egy hosszú túra közben szó nélkül mennénk el minden szembe jövő mellett.

17 megjegyzés:

  1. Hiába köszönünk a Tótok sohasem köszönnek vissza, csak Magyar honfitársaink!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Lehet, hogy ők nem kedvelik annyira az árpádsávos zászlót :)

      Törlés
  2. Én mást tapasztaltam...

    VálaszTörlés
  3. Jó neked! A páromat majd felborították a Tátrában és még nekik állt feljebb. A 99%-uk elfelejt köszönni. Amig itthon mindenki köszön.

    VálaszTörlés
  4. Embere válogatja,ritka az az eset amikor nem köszönnek vissza! A hegyi ösvényeken a normálisabb kategória közlekedik,hasonló céllal mint Mi! Persze lehet kivétel !

    VálaszTörlés
  5. Húsz éve még mindenki vidám ahojjal köszönt a Felvidéken, mostanában dobrí, de az se igazán és lelkesen.

    VálaszTörlés
  6. Én is azt gondolom, hogy embere válogatja. Úgy, ahogy a magyar turisták közül sem mindenki köszön, a szlovákok és a lengyelek is hasonló mentalitásúak. Nekem talán egy kicsit a lengyelek lógnak ki a sorból, pozitív értelemben. A valódi hegyi utakon (és itt nem a Halastóhoz vezető turistasztrádára gondolok...) szinte nem lehet megelőzni őket a köszönésben. A déli oldalon jobban elmennek mellettünk szó nélkül. Én az utóbbi időben már megpróbálom felmérni, miféle turista jön velem szemben. Ha azt látom, hogy valódi, hegyre való turistatársam, akkor nem nézem, fiú vagy lány, még azt sem nagyon, fiatalabb vagy idősebb tőlem, ráköszönök. Ritka kivétel, hogy nem köszön vissza valaki, ez inkább csak a nagyon fiatal korosztálynál fordul elő. Ha viszont valakinek a ruházatán, felszerelésén azt látom, hogy maga sem tudja, mit keres a hegyen, annál én sem erőltetem a köszönést, és tízből kilencszer az ilyenek fel sem néznek, ha elmegyünk egymás mellett. Ezek persze, valóban szubjektív dolgok, embere válogatja. Tegnap pl. a Lengyel-Tátrában voltunk, és egy szembe jövő 12-15 éves forma kislány irtó aranyosan köszönt nekünk lengyelül, annak ellenére, hogy hallotta, hogy magyarul beszélünk. Szóval egy szó mint száz, embere válogatja...

    VálaszTörlés
  7. Akkor én lehet, hogy vonzom a "nem normálisabb" kategóriát?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Minden bizonnyal, mivel pont az ellenkezőjét tapasztaltam: a szlovákok hamarabb köszönnek, mint a magyarok.

      Törlés
  8. egy-egy keskenyebb szakaszon hóban pl. úgyis el kell engedni valakinek a szemből jövőt, akkor nem lehet köszönés nélkül ellibbenni. de olyan is volt hogy elengedtünk egy sífutót előre észlelve és azt sem mondta habakukk..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A sífutók gyorsan elmennek mellettünk, ugyanúgy, mint a futók. Őket senki sem szólhatja meg, ha nem köszön, hisz elég nekik a levegővétellel foglalkozni, meg a terepre figyelni! Volt, hogy elengedtünk más lassan jövő embert és semmit nem mondott, még mi mondtuk, fennhangon hogy szivesen! Viszont a szlovák túrázók közül nagyon kevesen köszönnek a Felvidéken!

      Törlés
    2. ok igaz a sífutó örül ha szépen veszi a levegőt. bár köztük is volt aki köszönt, biccentett.
      áhh egy szó mint száz, embere válogatja, ha egy szlovák fórumon erről vitáznak és valakinek egy magyar nem köszönt akkor azt mondja a magyarok nem köszönnek. :-)

      Törlés
  9. Ha nem haragszotok meg érte, töröltem a személyeskedő, mások véleményét nem tisztelő megjegyzéseket. Kérlek Titeket, tartsuk tiszteletben egymás véleményét, és csak személyeskedéstől, sértegetéstől mentes hozzászólásokat osszatok meg az oldalon. Az oldal olvasói nevében köszönöm szépen!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Igazad van és köszönöm szépen!

      Törlés
  10. Egyébként én is azt tapasztaltam, amit Névtelen írt, régen (süldőkoromban) hangos ahojjal köszöntek, most inkább dobry', és azt sem mindenki. Én ezt inkább a generációváltásnak tudom be, de tény, hogy nem jó ez a változás. Nyilván a magisztrálán a forgalmas szakaszokon nem probléma ez, mert olyan sok ember van, de idén feltűnt nekem a dolog, hogy egyéb vonalakon sem, és néha nem fogják fel mit is akarok.
    Itthon pl. kis budai-hegyekbeli sétákon sokkal nagyobb a "visszaköszönési ráta" :) mint fent, és ezen is nagyon meg vagyok lepődve, hiszen itt elvileg csak városi emberek mennek ki a szabadba sétálni, és nem túrázók.
    Szóval nekem is feltűnt a dolog.

    VálaszTörlés
  11. Nem gondolom, hogy túl kéne dramatizálni ezt a köszönés dolgot.
    Mikor annyian jönnek mennek, mint a város főutcáján, akkor mi
    értelme lenne a köszöngetéseknek. Ha meg kisebb a forgalom,
    akkor meg természetes, hogy köszönünk a mellettünk elhaladónak.
    Ja, és hogyan? A cimborámmal kezdek egyetérteni: Jó napot! Mert
    senkire sincs ráírva, hogy milyen nemzetiségű, és furcsán jön ki,
    mikor kiderül, hogy a "dobri"-t is egy magyartól kapjuk vissza:)
    B.István

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...