Egy erdei
túra során valószínűleg több alkalommal találkozunk más túrázókkal, akiket nagy
valószínűség szerint akkor látunk először. Mégis megvan a késztetés,
köszöntenünk kell Őket. Van erre valamilyen szabály? Az elvárosiasodás egyik
következménye az lett, hogy gondolkodás és lelkiismeret furdalás nélkül
haladunk el embertársaink mellett. Ez igazából érthető is, hiszen ha mindenkit
köszöntenénk, akkor a városunk jelenlegi hangszennyezettsége a sokszorosára
nőne a milliónyi egyszerre elhangzó "Szevasz"-tól.
Ha azonban egy
társasházban vagyunk, liftbe szállunk, vagy csak elmegyünk vidékre, akkor arra
az időre annak a kis közösségnek a tagjává válunk, s a kis közösségben már
illendő a köszönés. Éppen ilyen kis közösség tagjai vagyunk akkor is, ha egy
erdei, magashegyi túraútvonalon járunk akár gyalogosan, futva, bringázva, vagy
bármi más módon. Ha találkozunk valakivel, szinte biztosra vehetjük, hogy az
illető is hasonló módon érez a természet, az aktív kikapcsolódás iránt, s mint
a túrázók közösségének a tagját, illik köszönéssel üdvözölni. Ha belegondolunk, elég komor lehetne a
hangulatunk, ha egy hosszú túra közben szó nélkül mennénk el minden szembe jövő
mellett.
