Miután Isten megteremtette a világot, a hetedik nap végén elgondolkodott, mivel tehetné szebbé, barátságosabbá művét. Magához intette legügyesebb angyalát, és utasította, hogy szórjon szét még a világban egy zsákra való természeti szépséget, pl. erdőket, réteket, tavakat, patakokat, na és természetesen állatokat is. Az angyal így is tett, sorban szépítgette a világot, amíg el nem jutott a tátrai csúcsokhoz. Itt azonban rosszul mérte föl ezek magasságát, és zsákja beleakadt a Kriván tetejébe, amitől kiszakadt a zsákja. Ennek köszönhetően lett ferde a csúcs teteje, de ami még ennél is fontosabb, ennek köszönhetően erre a hegységre szóródtak ezek a csodás természeti szépségek, a zergékkel, mormotákkal és a többi állattal együtt. Így aztán annyi természeti szépség jutott a később Tátrának elnevezett hegységnek, mint egyik másiknak sem a világon.
