A néhai Kiss Péter után Lantos Gergő a második magyar mászó, aki szólóban teljesítette a Magas-Tátra főgerincét. A Cywiński-féle „A Tátra főgerince” c. kalauzból (fordította dr. Futó Endre, magyar kiadás: 2017) tudjuk, hogy az ismert adatok szerint eddig kilenc magyar mászó járta végig a Magas-Tátra főgerincét, közülük azonban csak Kiss Péter volt az egyedüli, aki ezt egyedül járóként teljesítette.
Amióta hegyet mászok mindig érdekelt a Tátra főgerincének bejárása. 14 éves korom óta néhány év kihagyással hosszútávfutó vagyok, így volt állóképességem a bejáráshoz. Több mint 10 éve járom a Tátrát, az idei nyári szezonban csak a főgerincre való felkészülésre koncentráltam. Az előző években és idén társsal vagy egyedül már bejártam a nehezebb szakaszok nagy részét, és ebben az évben öt helyen élelmiszerdepókat helyeztem el. A főgerinc teljesítése kelet-nyugati irányban történt. Augusztus 26-án úgy tűnt, hogy összeálnak a körülmények és belevágok. Aznap felmentem a Kopa-hágóba, és ott bivakoltam. Éjjel azonban átázott a bivakzsákom, így levonultam a Zöld-tavi menedékházba, és végül onnan indultam el reggel 6 órakor. 7:30 kor érkeztem a Kopa-hágóba. Azt hiszem az összes csúcsot sikerült megmásznom kivétel nélkül. Kisebb tornyok (pl. Berci-torony, Természetbarát-torony, Papirusz-tornyok) és sziklatűk egy részét kikerültem, és több csúcsra (pl. Középső-, és Nagy-Menguszfalvi-csúcs, Keleti-Rovinki-szarv, Hátsó-Barát, Tátra-csúcs) a könnyebb úton (nem kelet felől) mentem fel. Végig szikla bivakokban vagy a gerincen bivakoltam.
Egy alkalommal kénytelen voltam külső segítséget igénybe venni. A negyedik napon elkezdett leválni a cipőm talpának gumiborítása, és a nem megfelelő tapadás miatt veszélyessé vált benne a mászás, ezért felhoztak nekem cserecipőt a Hunfalvy-hágóba.
Több helyen (pl. a Hegyes-torony déli falában és a Kis-Ganekről lefelé) utat tévesztettem, de nem volt kritikus a helyzet. A legnehezebb a Kis-Ganek és a Márta-csúcs voltak, a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcsra azt hittem sosem érek fel. A Hunfalvy-hágótól meglepő módon már könnyebb volt, a Simon-torony stresszes azért egyedül, de gyorsan felértem. A Hátsó-Barát is gyorsan megvolt, lefelé sem kellett kötél, onnan meg már nagyon látszott az alagút vége. A Omladék-völgy – Ruman-völgyecske csúcsai tűntek a legnehezebbnek, a Márta-csúcs előtt a Piechowski-kalauzt olvasva sokáig elmélkedtem, hogy hogyan kellene megoldani, végül a kéményt balról kerülve másztam fel.
A töredező kőzet, és a rengeteg kitett gerincszakasz miatt hat napon keresztül folyamatos koncentrációra volt szükség, naponta általában 4:30-19:30 között másztam.
Voltak hideg éjszakák, az utolsó 1-2 nap nehezebb volt elviselni a bivakolásokat, többször inkább jelentős szintesésekkel leereszkedtem védettebb bivakokba.
A Tátra nagyon szép arcát mutatta, az első nap előtti éjjel kivételével végig jó idő volt, nagy szerencsém volt. A kedvezőtlen időjárás miatt több, nálam jobb mászónak (pl. Osváth Attila) többszöri próbálkozásra sem sikerült végig menni a főgerincen.
A 3. és 4. nap a technikás mászások és a fáradtság miatt volt nehéz, utána sikerült egy jó ritmusban, nehézség nélkül végig menni. Végül 5 nap 10 óra alatt sikerült a Liliom-hágóba érnem. Az ujjaimon teljesen elvékonyodott a bőr a mászástól…
Forrás: Lantos Gergő személyes beszámoló
Köszönöm Bácskai Gusztávnak a közreműködést.
