„Hány kilót visz?” – kérdezte a teherhordótól egy turista. „Nem eleget” – válaszolta Vladimír Šmelko, aki egy hordó sört és egy láda alkoholt visz a Hunfalvy-völgyi menedékházba (Chata pod Rysmi). A legutóbbi turistaszámlálás adatai szerint egy nap alatt 1099 ember érte el a Tengerszem-csúcsot a szlovák és a lengyel oldalról, és közülük sokan megálltak a Magas-Tátra legmagasabban fekvő menedékházában. A teherhordóknak a lehető legjobban sietniük kell, mert a menedékházban két 16 órás műszak vár rájuk. Főznek, kiszolgálnak, takarítanak és csomagolnak. Vlado előtt – mivel még csak rövid ideje hagyta el Poprádi-tavat – négy óra taposás áll.
Vlado hajnali négykor kelt, és hat órája volt, hogy eljusson a menedékházba. Fél tízkor fel kellett kötnie a kötényt, hogy megfőzzön egy adag friss káposztalevest. A turisták egy napon 100 liter káposztát, 25 liter gulyást, 20 liter fokhagymalevest és 150 liter teát isznak meg. A váltás vezetőjeként reggelire csak joghurtot és egy zsemlét evett, más nem esett jól neki, és valószínűleg a kívánttal ellentétes hatást eredményezett volna. Ötven kg vagy annál is nagyobb súlyt vinni a hátunkon komoly sportteljesítmény, és a teherhordók általában felülről közelítik meg ezt. A teherhordás során nem beszélnek senkivel, feleslegesen nem pazarolják az erejüket, és csak magára a munkára koncentrálnak.
A Hunfalvy-völgyi menedékház egyike a négy tátrai háznak, amelyet ma is magashegyi teherhordók látnak el áruval. Az egyik utolsó olyan magashegyi menedékház Európában, melynek nincs szüksége sem helikopterre, sem felvonóra.
„Tisztán teherhordók által ellátott ház vagyunk, és továbbra ilyennek szeretnénk maradni. Hozzánk nem helikopter hozza az élelmet és a söröshordókat, minden a teherhordók hátán jut fel ide. A turisták azonban sokat segítenek nekünk. A menedékház személyzete napi 300, a turisták 200-500 kg árut hoznak fel” – mondja Vlado.
A Poprádi-tónál naponta előkészítenek 5-10 hordkeretet, és aki előbb jön, az veszi a hátára. Vannak, akik hajnali öt előtt elindulnak, nehogy lemaradjanak egy fuvarról. Legtöbbször hordós kofolát, tejet, káposztát vagy burgonyát készítenek ki nekik.
A menedékházba naponta három teherhordó szállít árut, és háromnapos ciklusokban váltják egymást. Két nap munka, egy nap szabadság. Összesen kilencen vannak, hétvégenként pedig önkéntesek jönnek segíteni. Mindegyiküknek meg kell tenni a 4,5 kilométeres utat 750 méteres szintkülönbséggel és a kihívást jelentő párkánnyal a létráknál. Ez a terheléstől függően két-négy órát vesz igénybe.
60-90 kg, esetenként azonban több mint 100 kg árut visznek a hátukon. A menedékház rekordját sokáig a bérlő, Viktor Beránek tartotta, aki 2003-ban 122,5 kg-os rakományt vitt fel a házhoz, ezt azonban 2018-ban a 32 éves lengyel Jakub Kaczmarek megdöntötte, amikor 125 kg súlyú szállítmánnyal ment fel.
„Általában nem viszek nagy súlyokat. Legtöbben egyszer az életben hátukra vesznek nagyobb súlyt, aztán soha többé. Azok viszont, akik rendszeresen 100 kg-ot szállítanak, jó teherhordók” – mondta Vlado.
Az általa szállított rakomány átlagos súlya 90 kg-ig terjed, a rekordja 108 kilogramm. Megpróbálná túlszárnyalni, de ez nem könnyű, mert a Hunfalvy-völgyi menedékházban a szezon négy és fél hónapig, pontosabban június 15-től október 31-ig tart. Az elején kisebb súlyokkal kezdenek, és mire eljutnának a több mint 100 kg-ig, lehet hogy vége a szezonnak.
„2019-ben szerettem volna többet vinni, de 108 kg-nál eltörött a hordkeretem, és nem tudtam többet használni. Ezután meg kell szoknia az új hordkeretet, ilyenkor az ember nem viheti azonnal a korábbi súlyokat. Így tehát későbbre halasztottam a korábbi maximumom túlszárnyalását” – mondja Vlado, majd hozzáteszi, mi jelenti a legnagyobb kihívást a szállítás során.
„A lapockánk súrlódik, és az egész hátunk fáj. A legnagyobb terhelés azonban a combokat és a vádlit éri, mert az út egy szakaszán lábujjhegyen jutunk át, ilyenkor a teljes terhelés és saját súlyunk egyik lábunk lábujjaira nehezedik” – magyarázza.
Vlado 2012-ben önkéntesként kezdett dolgozni a Hunfalvy-völgyi menedékházban, Viktor Beránek csak négy év elteltével vette fel állandó alkalmazottnak. Rendszeresen felment kisegíteni a konyhába, és díjazás nélkül dolgozott teherhordóként, amíg ki nem derült, hogy komolyan gondolja a magashegyi teherhordást.
„Fontos a kitartás. Szinte mindenki ki akarja próbálni, de a rendszeres és nagyobb súlyokkal történő szállítás sokakat elriaszt. Ha valaki teherhordó akar lenni, azt akarnia kell, és rá kell éreznie az ízére. Jó fizikai állapot is szükséges még akkor is, ha ez főleg fejben dől el” – árulja el Vlado.
A Hunfalvy-völgyi menedékház önkéntesei főként segédmunkát végeznek a házban, például burgonyát pucolnak, hagymát tisztítanak, le-és felpakolnak a hordkeretre és hasonlók. Teszik mindest fizetség nélkül, a Poprádi-tónál kapott étkezésért és szállásért cserébe.
A menedékházban régebben nem volt szükség önkéntesekre, akkoriban sokkal kisebb volt az érdeklődés a Tengerszem-csúcs (Rysy) iránt. Az eredeti ötlet, hogy a Magas-Tátra e részén menedékházat építsenek, a XIX. század végén merült fel, megvalósítására azonban 1932-ig kellett várni, a Csehszlovák Turisták Klubja ekkor építette fel a menedékházat, a munkák 93 napig tartottak.
A menedékház 2250 méter tengerszint feletti magasságban található, és a szakértők szerint előnytelen fekvésének köszönhetően Európa legveszélyeztetettebb épülete. 2019-ben két lavina érte, előfordult, hogy leszaggatta a villámhárítót, ledöntötte a kéményt, betörte az ablakokat vagy feltépte az ajtókat. 2010-ben egy lavina olyan mértékben megrongálta a tetőt és a ház statikáját, hogy már nem lehetett megmenteni. Ezt követően újjáépítették, bár a bérlő, Viktor Beránek akkor azt javasolta, hogy máshol építsék fel, tulajdonosai, a Szlovák Turisztikai Klub és a JAMES Hegymászó Egyesület ehhez nem járult hozz, és több mint félmillió euró költséggel teljesen újjáépítették.
Az új menedékházi szinte mindenben különbözik a régitől. Másfélszer akkora, nagyobb kényelemmel és több helyet biztosít a turisták számára. A szállás iránti érdeklődés olyan nagy, hogy a férőhelyek két hónappal korábban teljesen foglaltak. Befogadóképessége14 ágy, de szükség esetén és vészhelyzetben akár 60 ember is elfér matracokon.
Azok számára, akik több mint 100 euróval járultak hozzá az újjáépítéshez, a kemence mellett biztosítanak fekhelyet, ahol életük végégi ingyen aludhatnak. Ez a gyűjtés segítette a cserépkályha, új konyhai felszerelések, matracok és takarók beszerzését, a gyűjtés során magánszemélyektől és vállalkozóktól több mint 17 000 eurót gyűjtöttek össze.
Viktor Beránek már régóta ellenáll annak, hogy helikopter repüljön a menedékházhoz, erre az utóbbi években csak két alkalommal került sor. Az egyik a ház rekonstrukciója során 2010-ben, a másik pedig a ház építésének 60. évfordulója alkalmából, amikor 1993-ban a helikopter egy pianínót vitt fel a házba.
Ezek a szállítások azonban azzal a kockázattal járnak, hogy a teherhordók a szokásosnál is jobban szeretnének teljesíteni. Vladimír Šmelko is megtapasztalta ezt, amikor túlbecsülte saját teherbírását. „Életem harmadik szállításánál 75 kg-ot vettem a hátamra. Korábban 30-45 kg-ot vittem, amit egyáltalán nem éreztem meg. Ezért akkor többet pakoltam, ez azonban megtört. De soha nem adtam fel. Végül mindig felérek a házba, derékig hóban vagy viharban is. Büszkék vagyunk arra, hogy a hozzánk nem repül helikopter” – ismeri el Vlado.
„Ez a munka a tapasztalatokról szól. Egyrészt egyre többet szállítunk, fokozatosan megtanuljuk, hogyan kell enni vagy öltözködni, hogy a szállítás során ne lepjen meg minket a hó. Tapasztalataim ellenére szinte minden évben előfordult velem, hogy elestem. Ilyenkor félek attól, nehogy megsérüljek” – mondta a teherhordó, aki két szezon között arborisztikával és magaslati munkákkal tölti az idejét. Arra a kérdésre, hogy meddig tervez teherhordóként dolgozni, elég egyértelműen válaszol. Örökké. „Amíg a testem engedi, szeretnék szállítani” – fejezte be Vladimír Šmelko.
Forrás és fotó: https://moderni.sme.sk
