![]()
200 évvel ezelőtt, 1820. május 3-án született Blásy Ede (1820-1888) felkai zergevadász, kereskedő és földbirtokos. 1869 és 1874 között az ótátrafüredi szanatórium igazgatója volt, közreműködött a Magyarországi Kárpátegyesület megalapításában. Aktívan részt vett az egyesület Magas-Tátrában végzett munkájában, a hegyivezető szolgálat megszervezésében, utak és menedékházak építésénél. Tátrafüred fürdőorvosaként saját költségén Blásy építette az első kőkunyhót a Felkai-völgyben, a Felkai-tó északkeleti partján levő vizes réten, kb. 1700 m magasságban. Közreműködött a Szalóki-tavak melletti kunyhó és a Menguszfalvi-völgyben a Hincó-tavi- és a Békás-tavi-patak összefolyásánál épült első menedékház felépítésében. 1840. július 30-án egy másik zergevadásszal, a 60 éves stólai id. Ruman Jánossal a Hunfalvy-hágó felől jutott fel a Tengerszem-csúcsra. Bár e könnyen elérhető csúcson jártak már előttük más zergevadászok és térképészek, mégis ezt tekintjük a csúcs első megmászásának. A csúcsról elé táruló látványról később Blásy így nyilatkozott a Turisták Lapjában:
„Sok év telt el az óta, sok szép és sok szomorú időt éltünk át, de ama csudás benyomás, melyet ama páratlan kilátóponton akkor éreztem, egész hatalmában megújul az én lelkemben, valahányszor az ott töltött első perczekre gondolok.”
Ugyancsak ő a csúcs 1853. augusztus 2-án, barátai társaságában történő második megmászása alkalmával nevezte el Tengerszem-csúcsnak. A névadás történetét szintén a már fentebb is említett lapban írja le Petrik Lajos. E szerint a csúcs második megmászása alkalmával nem csupán elkeresztelték a csúcsot, hanem ott helyben ki is állították a keresztlevelét. A német nyelven írt keresztlevél magyarul hozzávetőleg így hangzik:
Bélyegmentes bizonyítvány
Mi alulírottak bizonyítjuk, hogy 1853. évi augusztus 2-án, a Központi Kárpátok egy csúcsát megmásztuk, melyet egyhangúlag Tengerszemcsúcsnak neveztünk el. A csúcs közvetlenül a Tengerszem felett van, és úgy látszik, hogy magasságra nézve 5-ik sorban áll. Adja Isten, hogy a kik ezen a haza véghatárán álló csúcsot megmászták, boldog időket éljenek.
![]()
1853-1886 között tizenkilenc alkalommal járt a Tengerszem-csúcson, más-más kísérők társaságában, utoljára 1886. augusztus 29-én, 66 éves korában. 1845. október 6-án Lux Jakab és id. Breuer János felsőerdőfalvai vezetőkkel a Kis-Nyereg-hágóból indulva, a Jég-völgyi-csorba felől megmászta a Jég-völgyi-csúcsot, ez volt e csúcs második megmászása. 1873. január 15-én Gellhof Jakab hegyivezetővel feljutott a Nagyszalóki-csúcsra. Az út nem volt nehéz, havas lejtőn vezetett, de mégis ez volt az első téli tátrai csúcsmászás. Sílécet nem használtak, mivel ez akkor még ismeretlen volt a Tátrában.
Tisztelői 1891-ben a Tengerszem-csúcs déli oldalán egy márványtáblát helyeztek el „Blásy Ede emlékére” felirattal, de a táblát 1892-ben összetörték. Blásy Ede neve néhány helynévben mégis fennmaradt, mint pl. a Blásy-horhos, Blásy-völgy, valamint a Felkai-völgyben 1871-ben általa épített menedékház, amelyet 1873-ban a Gránát-falról lezúduló lavina söpört el, a ház alapjai azonban még ma is láthatók.
