A Lomnici-csúcsra közlekedő felvonó meglepte a világot
Nagy Árpád
2016/12/23
A kötélpálya építése, amelyet eleinte csak az obszervatórium munkatársai és gazdag turisták használhattak, 1935-ben kezdődött.
Hirdetés
A Kő-pataki-tóhoz és a Lomnici-csúcsra vezető kötélpálya iránt úgy télen, mint nyáron, mindig nagy volt az érdeklődés. Az emberek szívesen álltak sorba akár reggel héttől is jegyekért, helyjegyrendszer működött. Építése presztízskérdés volt, a modern és haladó Csehszlovákia bizonyítéka. A kiemelkedő technikai alkotásnak saját korában nem volt párja, 1965-ig a világon egyedülállónak számított.
Az építkezés 1935-ben kezdődött
A kötélpálya építése, amelyet eleinte csak az obszervatórium munkatársai és gazdag turisták használhattak, 1935-ben kezdődött. Eredetileg egy olyan kötélpályát terveztek, amely a turistákat a Gerlachfalvi-csúcsra, a Tátra legmagasabb csúcsára szállította volna. Ez azonban a múlt század negyvenes éveiben technikailag nem volt lehetséges. Ellenezte ezt a tátralomnici fürdők akkori igazgatója, Juraj Országh is, aki nyilvánosan a Lomnici-csúcsra vezető kötélpályát támogatta. Valószínűleg ezzel fürdővendégeinek akart egy egyedülálló attrakciót kínálni, akik nem voltak tapasztalt turisták. Mint befolyásos, a legmagasabb politikai körökkel kapcsolatban álló ember elérte, hogy a kormány 1934-ben rendeletben döntött a Lomnici-csúcsra vezető állami forrásokból finanszírozott kötélpálya építéséről.
Országh oldalán állt például a későbbi miniszterelnök, Milan Hodža is, akinek Tátralomnicon volt villája, vagy az egészségügyi miniszter Vavro Šrobár is. „Az építkezést személyesen támogatta bátyja, Jozef Országh akkori vidékügyi miniszter is,” – mondja Radoslav Ragač, a Szlovák Nemzeti Archívum munkatársa. A tervet végül is a Pozsonyi Területi Hivatal valósította meg. A kötélpálya építésére 1935. július 18.-án írtak ki versenytárgyalást, a győztest, František Wiesner cégét Chrudim-ból augusztusban hirdették ki.
Már a startnál kiszálltak
A technikailag páratlan mérnöki művet, amely azonnal néhány világrekord birtokosa lett, a külföldi szakemberek is megcsodálták. Ez lett a leghosszabb átszállás nélküli kötélpálya (4120 m), két szomszédos oszlop közötti legnagyobb fesztávval (1744 m, Kő-pataki tó – Lomnici-csúcs), korának leggyorsabb kötélpályája (6 m/s), amely a legnagyobb relatív magasságot hidalja át (1736 m). „Az állomások, az építési projektek és technikai részletek tervezője a híres építész Dušan Jurkovič volt” mondja Tomáš Bujna építész, aki blogot vezet (tatryblog.sk) a magas-tátrai építészet történetéről. Terveinek módosítását – mint például a Kő-pataki-tó állomásnál szálloda hozzáépítése – nehezen viselte, nem is tetszett neki. Az extrém hosszúságú – több mint hat kilométer – pályát két szakaszra kellet felosztani négy állomással. A Grandhotel Praha mögötti völgyállomásból a Kő-pataki-tóhoz vezetett a pálya, a Start közbenső állomással, és Kő-pataki-tótól folytatódott a Lomnici-csúcsra. Az alsó szakaszon 1937. december 22-én indult meg a forgalom, a Kő-pataki-tótól a csúcsra vezető felvonó 1941. december 19-én kezdte meg a menetrend szerinti működését. Az alsó szakasz régi felvonójának működését nem megfelelő technikai állapota miatt 1999-ben beszüntettek. „A közismert Cesta k lanovke (Út a lanovkához) című könyv szerzői, Kukučía, Szojka és Pajdlhauser írják, hogy a háború előtti években a jegyárak igen magasak voltak, az utazást nem mindenki engedhette meg magának” – mondja Andrej Bisták a lanovki.sk portáltól.
„Az akkori tarifáknak köszönhetően sok látogató számára az utazás már a Štart közbenső állomásnál befejeződött. Ez a pálya közepénél helyezkedett el, Tátralomnic és a Kő-pataki tó között. Turisztikai szempontból semmi érdekesség nem volt itt, az állomás megépítése azon a helyen technikai szükségszerűség volt.” Elnevezése nem a kötélpálya indulásával függött össze, hanem azzal, hogy azon a helyen épült, ahonnan az egykori bobpálya indult. A negyvenes években a kötélpályát – amely 1941-ben kezdte meg működését – főleg tehetős turisták és a meteorológiai intézet munkatársai használták. Később népszerűsége egyre nőtt, télen-nyáron teljes kihasználtsággal működött. Aki utazni akart, annak jó előre helyjegyet kellett váltani, az érdeklődők sokszor reggel héttől sorban álltak a pénztárnál. Csak úgy odamenni a kötélpályához és fölmenni vele, ez azokban az időkben elképzelhetetlen volt.
Az évszázad legbarbárabb tette
A tátraiak, főleg a legidősebbek többsége szerint az eredeti kötélpálya lerombolása az évszázad legbarbárabb tette volt. „Mindenütt a világon a hasonló típusú építmények kulturális emléknek számítanak,” mondja Vladimir Hubač, a tátralomnici Símúzeum munkatársa. „A technológia hasonló volt mint a párizsi Eiffel toronynál. Hasonló szegecselt szerkezetek és kötések. Magyarországon is hasonló módon épült néhány híd, ezek ott ma nemzeti emlékek” mondja, hozzáfűzve hogy a Tátralomnicon lévő eredeti völgyállomás ma pusztulófélben van. „A kötélpálya még üzemelhetett volna, az oszlopok jó állapotban voltak, nem igényeltek volna bonyolult javítást. Ehelyett ezeket az alsó szakaszon lefűrészelték, és elszállították ócskavasnak. Csak az egyes számú oszlop maradt meg.” mondja Vladimir Hubač.
Ma a tátralomnici alsó állomásról négyszemélyes kabinos felvonó vezet a Štart-ig. Ott egy 15 személyes gondolára kell átszállni, ez megy a Kőpataki tóhoz, onnan pedig a függő kötélpálya svájci Von Roll cég által gyártott piros kabinja visz fel a Lomnici-csúcsra.
1. Kilátás a Lomnici-csúcsra
2. A felvételen a Kő-pataki-tó állomás, ahol a pálya alsó fele végződik. A háttérben a Lomnici-csúcs. A képeslapot a Politikai Irodalom kiadóvállalata adta ki a 40-es és 50-es évek fordulóján. (Andrej Bisták archívuma)
3. Egyedülálló kép az egész pályáról. A felvétel közepén a Kő-pataki tó állomás, előtte a Štart közbenső állomás. Fent a csúcson a Lomnici-csúcs állomás. A képeslapon 1949-es postai bélyegző van. Az Idegenforgalmi Igazgatóság kiadója adta ki. (Andrej Bisták archívuma)
4. Az 1980-ban készült felvétel a 10. számú támasztóoszlopot ábrázolja, néhány tíz méterrel a csúcs alatt. (Andrej Bisták archívuma)
5. A völgyállomás a Grandhotel Praha mellett a kiváló szlovák építész Dušan Jurkovič műve. Mind a négy állomásépület projektje alatt az ő neve található. Valószínűleg 1949-es képeslap. Ma az épület pusztul. (Tomáš Bujna archívuma)
6. A Kő-pataki-tó állomás. A második világháború alatt a Lomnici-csúcs kötélpálya igazgatósága a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. (SNA, fond STK 1939-1945).
7. A Kő-pataki-tó állomás az Encián étteremmel. Az épület tetőszerkezete tradicionális megoldású, míg a később hozzáépített résznek a kötélpálya állomásával lapos teteje van. (Tomáš Bujna archívuma)
8. A Štart közbenső állomás bordás tartószerkezetével hívta föl magára a szakemberek figyelmét. Csak egy látható, az alsó részen, ahol a kabinok bemennek. Štart-nak azért nevezték el, mert valaha itt volt a bobpálya startja. (Tomáš Bujna archívuma)
