2014 nyarán tette közzé a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) a hegyi környezetben tevékenykedő személyek biztonságát szolgáló és biztosító irányelveit. Az irányelvekhez kapcsolódóan heves vita alakult ki a lengyel (és nem csak a lengyel – a szerk.) hegyivezetők köreiben azok értelmezéséről. Néhányan eufórikus állapotba kerültek abban bízva, hogy a Tátra legszebb csúcsaira (pl. a Gerlachfalvi-csúcsra, a Lomnici-csúcsra, a Jég-völgyi-csúcsra és a Tátra-csúcsra) ezután már UIMLA képesítéssel rendelkező hegyivezetők is vezethetnek túrát. Mások pánikba estek azt gondolva, hogy gyakorlatilag lezárják a Tátra szlovák oldalát a lengyel tátrai vezetők előtt. Az alábbiakban megpróbálunk utánajárni, hogy az iránylevekben foglaltak alapján ki és milyen túrákat vezethet a szlovák hegyekben?
Hegyivezető vagy hegyi túravezető?
A HZS honlapján szlovák, angol, német, magyar és lengyel nyelven hozzáférhetők a Hegyi Mentőszolgálatnak a hegyvidéki területeken mozgó személyekkel kapcsolatos irányelvei. Szlovákiában ez a Magas-, a Liptói- és a Bélai-Tátrára, az Alacsony-Tátrára, a Kis- és Nagy-Fátrára, a Pieninekre, a Szlovák Paradicsomra, valamint a Középső-Beszkideknek nevezett területre érvényesek.
Az irányelvek meghatározzák a hegyi turizmus, hegymászás, síelés és egyéb sportok, többek között a barlangászat során betartandó előírásokat. A szöveg részletesen meghatározza a szervezett keretek között hegyivezetői illetve hegyi túravezetői feladatokat ellátó személyekre vonatkozó előírásokat.
De mi is a különbség a magashegyi túravezető (hegyivezető) és a hegyi túravezető (hegyikísérő) között? A válasz egyszerű: a hegyivezetők IVBV / UIAGM / IFMGA képesítéssel rendelkeznek, a hegyikísérők pedig UIMLA képesítéssel.
Az IVBV végzettséggel rendelkező hegyivezető bárhol vezetheti az ügyfeleit, ahol a nemzeti parkokról és a természetvédelemről szóló törvény nem tiltja a mozgást (a Tátrában ilyen pl. a szigorú védelem alatt álló Javorinai-Széles-hegy masszívuma). Az IVBV végzettségű vezetőt a Tátra legmagasabb csúcsaira, hegymászótúrákra, szikla- és jégmászó túrákra, valamint síalpinista túrákra is igénybe vehetünk, azok nehézségétől függetlenül.
Az UIMLA igazolvánnyal rendelkező hegyikísérő a jelzett turistautakon, valamint azokon kívül is vezethet csoportot, de csak olyan területen, amely nem követeli meg hegymászó felszerelés használatát. A HZS irányelvei szerint az UIMLA végzettségű személyek az alábbi helyekre vezethetnek túrát:
a) jelzett turistaösvényeken és utakon, valamint hótakarómentes, ösvény nélküli terepen az UIAA nehézségi skála I. fokozatáig,
b) hótakaróval fedett turistaösvényeken és utakon kívül hótaposóval vagy sífutólécen,
c) hótakaróval fedett turistaösvényeken és utakon kívül sífelszereléssel.
Fontos megjegyezni, hogy e definíció szerint a turistákat (és persze a hegyivezetőket is) leginkább érdeklő csúcsokra, mint pl. a Gerlach, Lomnici-, Jég-völgyi-, Tátra-csúcs, Ganek, Sátán, Közép-orom csúcsára vezető útvonalak általában nehezebbek I-es nehézségbél, így az UIMLA végzettségű vezetők számára nem hozzáférhetők.
Ugyancsak hozzá kell tenni, hogy a HZS irányelveinek nincs jogi ereje. Azt, hogy mit lehet, és mit nem lehet tenni a szlovák hegyekben, a nemzeti parkokról szóló törvény szabályozza. Elsősorban is meg kell felelni a szervezett csoportokban történő túrázásról szóló törvényi előírásoknak. A hegyivezetők és a hegyimentők munkáját Szlovákiában a Hegyi Mentőszolgálatról szóló 544/2002 sz. törvény szabályozza. Ez a törvény jelen pillanatban csak a magashegyi túravezetőket (hegyivezető) definiálja, az ő feladataikat határozza meg. A hegyi túravezető (hegyikísérő) fogalom jelenleg még nem szerepel a szlovák törvényben (ennek utolsó módosítása 2014-ben kelt), információink szerint azonban a lehető leghamarabb be fog kerülni a törvény szövegébe.
A tátrai vezetők vajon vezethetnek csoportokat a Tátrában?
A kérdés nehéz, és nem könnyű rá egyértelmű választ adni. Bár a hegyivezetői tevékenységnek a Tátra déli oldalán korábbról erednek a gyökerei, mint a lengyel oldalon, a zipser, a magyar és a szlovák hegyivezetők pedig aranybetűkkel írták be magukat a Tátra történelmébe, a „tátrai vezető” kifejezés a Tátra szlovák oldalán nem létezik. A szlovák törvények nem ismerik ezt a fogalmat.
Ezért aztán a lengyelek felteszik a kérdést: a lengyel tátrai vezetők mikor és hol nem vezethetnek túrákat? A válasz pozitív: Szlovákia fentebb felsorolt hegyvidéki területein a lengyel tátrai vezetők hasonló elbírálás alá esnek, mint a turista idegenvezetők. Számukra egyetlen kritérium étezik, mégpedig az, hogy az illető felnőtt személy legyen. A kijelölt turistautakon, az engedélyezett időszakban bárhol vezethetnek túrát, a természetvédelmi törvényben foglaltak betartásával.
Pavol Tajboš, a TANAP Igazgatóság illetékese elmondta, hogy a tátrai vezető az összes kijelölt turistaúton vezethet csoportokat június 15. és október 31. között, a szezonális zárlat idején pedig azokon a turistautakon, amelyek nem tiltottak. A nemzeti park illetékesének mondatait megerősítette Jozef Janiga, a Hegyi Mentőszolgálat igazgatója is. „Mi nem tudjuk értelmezni a tátrai vezető fogalmát, de a jelzett turistautakon nincs megtiltva a csoportos túrázás” – mondta. „A lengyel vezetők Szlovákia hegyvidéki területein a jelzett turistautakon vezethetnek csoportokat. Amennyiben a vezetőnek UIMLA igazolványa van, vezethet csoportokat a jelzett turistautakon kívül. UIAA I-es nehézségű utakon is, a HZS irányelveiben és más jogi normákban, így pl. az illetékes nemzeti parkokról szóló törvényben foglaltak figyelembe vételével”.
A forrásként használt lengyel cikk ezután a Kis-Fátra és az Alacsony-Tátra Nemzeti Parkok vezetőit kérdezte az ott érvényes szabályokról. Mindkét nemzeti park vezetője elmondta, hogy a természetvédelemről és a nemzeti parkokról szóló törvényben foglaltak betartása mellett a jelzett turistautakon az engedélyezett időszakban nincs tiltva a csoportos túrázás. A jelzett turistautakon való túrázás során a vezetőnek sem a nemzeti park, sem más hatóság engedélyével nem kell rendelkeznie. A lengyel szerkesztőnek a csoportos túrázással kapcsolatos kérdésre Szlovákia más nemzeti parkjából sem érkezett negatív válasz.
Összegezve
Összegezve elmondható, hogy a legegyértelműbb helyzetben jelenleg az IVBV igazolvánnyal rendelkező hegyi vezetők vannak. Az UIMLA igazolvánnyal rendelkező hegyivezetők izgulhatnak, hogy mikor kerül be a törvénybe a hegyi túravezető (hegyikísérő) definíciója. A Tátra legmagasabb csúcsai azonban számukra egy ideig még zárva maradnak. A lengyel tátrai vezetők munkájához semmilyen különleges engedélyre nincs szükség, nem úgy néznek rájuk, mint betolakodókra.
A nemzeti parkok képviselői és a hegyimentők is pozitívan álltak a kérdéshez, és szívesen látják a vezetőket és a csoportokat. Hasonlóképpen várják az idegenvezetők, tanárok és más önkéntesek által vezetett csoportokat. A tátrai vezetők előtt pedig továbbra is az a nehéz feladat áll, hogy az általuk vezetett személyeket legjobb tudásuk, felkészültségük, személyes karizmájuk segítségével, és ne különleges hatáskörrel felruházott személyként vezessék.