„A
Tátrában egyre nő a turistaforgalom, ezzel együtt azonban csökken a kitett
terepen történő mozgásra alkalmas, valamint a kulturált viselkedést tanúsító
turisták aránya. Ha minden turista, aki a magas hegyekbe indul, követne egy
nagyon fontos és egyszerű szabályt, mindenki jobban járna. Egy példa a
közelmúltból. Egy felkészült, fitt csoporttal ereszkedtem le a Miedziane-hágóból
(Szpiglasowa Przełęcz) a Lengyel-Öt-tó völgyébe (Dolina Pięciu Stawów Polskich).
Nagyon nagy volt a forgalom, ezért elmagyaráztam a csapatomnak, hogy engedjék
át egymást úgy, hogy öt ember felfelé, majd öt lefelé. Ezt persze többé-kevésbé
kell érteni, mivel az egy irányba elhaladók pontos számát az a biztonságos hely
határozza meg, ahol meg lehet állni és el lehet haladni egymás mellett. Először
elengedtük az embereket felfelé, mikor már majdnem felértek, addigra elég sokan
akartak lefelé menni. Simán lejutottunk a láncok feléig, aztán...
A lányok
elengedtek maguk mellett öt embert, és hirtelen tucatnyi emberből álló tömeg
(mintha az életük múlna rajta) rohant felfelé, torlódást, zűrzavart és
veszélyes helyzetet okozva! Az volt a benyomásom, mintha életük nagy lehetőségét
szalasztanák el, ha nem jutnak fel azonnal a csúcsra. Mintha nem tudnának
várni... Ezeket a fotókat látva azok, akik akkor éppen Gdańskban tartózkodnak,
valószínűleg máris bakancsot húznak és rohannak, hogy... Elnézést a túlzásért,
de ez egyszerűen hihetetlen. Mi lett a következménye annak, hogy az emberek nem
tudtak várni? Három lány a csoportomból egy sziklán ült egy láncba kapaszkodva,
és nem tudták, mit tegyenek. A lökdösődő, kulturálatlan csoport állt a láncok
két oldalán, és féltek megmozdulni, mert a könnyű terepnek vége, és el akarták
kapni a mesterséges segédeszközöket. Patthelyzet alakult ki, se le, se fel nem
mozdult a sor, mindenki feszült volt. Ezt látva felrohantam, és elkezdtem irányítani
a forgalmat. Először a lányaimat hoztam le, aztán mondtam az embereknek, hogy induljanak
el felfelé, és irányítsák a forgalmat – öt fel, öt le. A dugó pillanatok alatt
feloldódott és mindenki biztonságban átjutott. Senkinek sem kellett a sziklára feküdni,
senki sem kapaszkodott láncokba és senki sem állt olyan veszélyes helyen, ahol
egy hirtelen mozdulat köveket indíthatott volna el.... Hihetetlen, miért nem
tudunk egy ilyen egyszerű szabályt alázatosan betartani? Néhány ember fel,
néhány ember le. Kulturálisan átengedjük egymást, és minden rendben lesz. De
nem… …az ászok jobban tudják. Meglátnak egy szép helyet, emiatt aztán rohannak,
mert minek várni. Mintha pontyot látnának egy népszerű diszkontban… Tartsuk ezt
szem előtt, és mindenki jobban jár. Mindenesetre ilyen forgalom mellett a
Tátrai Nemzeti Park ott, ahol tud, kénytelen lesz valami olyasmit tenni, mint a
Vörös-torony-hágóban (Priecne sedlo). Két párhuzamos lánc a le- és felmenethez,
vagy minden láncos utat egyirányúsítani. Üdvözlettel Mariusz Grefkowicz –
Tátrai vezető”.
